A Szent Szellem másként is segít nekünk a gonosz kívánságok elleni harcban, mert gyakran egyszerűen nem tudjuk, hogyan kellene imádkozni. Isten terveiről, szándékáról alkotott fogalmaink ilyenkor bizony meglehetősen ködösek, hiszen csak arra tudunk gondolni, hogyan szabadulhatnánk föl azonnal a nyomások alól. Pálnak erről a helyzetről is van mondanivalója: "Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten [akarata] szerint esedezik a szentekért." (Róm 8:26-27) Más szavakkal, az Atyától kapott feladata részeként a Szellem szüntelenül imádkozik értünk. Hát nem fantasztikus? Engem egészen izgalomba hoz annak a tudata, hogy Isten Szent Szelleme, a Szentháromság egyik tagja éjjel-nappal közbenjár értem, kipótolva a saját imáim hiányosságait.
Nemcsak a Szent Szellem imádkozik értünk, hanem Megváltónk is. "Ennekokáért Ő [Jézus] mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük." (Zsid 7:25) És ne feledd, amikor Jézus könyörög érted, Ő pontosan tudja, min mész keresztül: "Mert amennyiben szenvedett, Ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek." (Zsid 2:18)
Dicsőség Istennek, nem vagyunk egyedül! Isten Szelleme és a Fiú mellettünk áll. "Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róm 8:31) Valóban, kicsoda?
Az Úr még valamiben segít: Szava által emlékeztet bennünket arra, hogy Ő kicsoda, és kik vagyunk mi - Ő teremtő Isten, méltó a tiszteletünkre és a bűn elleni haragja miatt a félelmünkre, mi pedig a teremtményei vagyunk. E tényeket a Szentírás jó néhányszor leszögezi, ami újra ás újra az Ő útjának keresésére sarkall, és arra, hogy akaratunkat alávessük az Övének. "Az Úrnak félelme az élet kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására." (Péld 14:27)
Az Atya tervének és értékrendjének ilyen istenfélő elfogadása jellemezte Jézus magatartását is a Gecsemáné kertjében, amikor így imádkozott: "Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e poharat; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" (Lk 22:42) Mindabban pedig, amit Isten az életünkbe hoz vagy enged, uralkodó szándéka az, hogy Jézushoz tegyen bennünket hasonlóbbakká. "Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között." (Róm 8:29)
S ha így állnak a dolgok, talán jól tesszük, ha fontolóra vesszük a hajdan élt szent, Thomas Wilcock gondolatát a zsarnok vágyakkal szembeni küzdelemről: "Semmiféle kísértések közepette se csüggedj el! Azok a hullámok nem azért jönnek, hogy összetörjenek, hanem hogy önnön zátonyodról átemeljenek téged Krisztusra, a Kősziklára."
Ha erőszakos kívánságaink ezt a célt szolgálják, még az is lehet, hogy utóbb azt találjuk: Isten a javunkra fordította őket. S akkor talán jobban megértjük majd a Római levélben leírt igazságot: "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak." (Róm 8:28) És talán az alábbi parancsnak való engedelmességet is buzgóbban keressük: "Mindenkor örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok!" (1Tessz 5:16-18)
