2016. november 8., kedd

Zsoltárok Könyve 116.

1. Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2. Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3. Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem;
4. de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5. Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6. Megőrzi az együgyűeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7. Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8. Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könnytől, lábamat a taszítástól.
9. Járhatok az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10. Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11. Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12. Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13. Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14. Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15. Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16. Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17. Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18. Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19. Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)