A 'gíl' igéből származó, hasonlóan hangzó főnév: 'gíl' és 'gilá', melyek - a 'szimcha'-nak gyakori szópárjai - ujjongó, kitörő, mozgásban megnyilvánuló örömet jelentenek. Olyan, szinte eksztatikus örömöt, ami például váratlan kincs felfedezőinek, vagy értékes zsákmány birtokába jutó harcosoknak jut osztályrészül.
”És szorgalmasabban keresék, mint az elrejtett kincset, akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják...” (Jób 3,21-22) Az „örülnek örvendezéssel” kifejezés szó szerinti fordításában így hangozhat: „és örülnek egészen az ugrálásig” - bizonyos értelmezés szerint „örömük eksztázisig fokozódik”. Annyira örülnek, hogy önfeledten ugrálni kezdenek. A ige továbbá remegést, reszketést is jelent, akár félelem, akár ellenkezőleg: az öröm miatt. Kettős jelentése van, hasonlóan a ’pachad’, „fél” igéhez, ami remegést, félelmet ír le általában, de néha az örömöt is: "Akkor meglátod, és remeg - 'pachad' - és kiterjed szíved, mert hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága” (Ézs 60,5).
A második zsoltárban azt olvassuk, hogy a 'gíl'-t, a kitörő örömöt reszketés kíséri, s ezzel szolgálhatjuk az Urat: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel!” (Zsolt 2,11) Az öröm tehát egészen ugrálásig fokozódhat, a szív remegését okozhatja, s reszketéssel járhat együtt.
A 'gíl' igétől alig különbözik jelentésében a 'chúl', 'chíl' ige, amely jelenthet csavarást, csavarodást, szülést, vajúdást, forgást, remegést, körtánc lejtését és azt, hogy valaki erős, hősies és bátor! A körtánc héberül: 'machól'. A 'chúl' gyökből származik a 'chajil' szó is, ami férfira vonatkoztatva erős, bátor, derék, hősies, kitűnő harcost, asszonyra értve pedig derék, sürgő-forgó, tettre kész, örömteli, erős személyiséget jelent. Az erős, hősies, bátor férfiakat Mózes arra válaszotta ki egész Izraelből, hogy a nép fejeivé tegye őket. A derék asszonyról pedig azt olvassuk, hogy ő különösen nagy értéket képvisel Isten és férje szemében egyaránt (2Móz 18,25, Péld 31,10). „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.” (Zsolt 30,12) Ha szemügyre vesszük ezt a zsoltárverset, feltűnő, hogy örömmel fel lehet ruházni egy embert. A felövezés a Bibliában mindenkor az erő, a győzelem, a hadrafoghatóság, harci készültség jelképe. „Mert te öveztél fel engem erővel a harcra” - vallotta Dávid. Ezzel párhuzamba állítható az örömmel való felövezés. Az Űr „a roskadozókat erővel - 'chajil'-lal - övedzi fel” (lSám 2,4) Rendkívül jelentőségteljes az a tény, hogy a különféleképpen megnyilvánuló öröm megsokszorozza az emberi erőt, megacélozza az akaratot, leküzdhetővé teszi a félelmet, harcra és győzelem kivívására teszi alkalmassá az embert. Ezért oldozza le a gyászruhát, és ruház fel az öröm szellemével. Az idézett zsoltárvers szó szerinti fordításban így hangozhatna: „Gyászolásomat körtáncra - 'machól' -változtattad, leoldottad zsákruhámat, felöveztél örömmel.”
Forrás: Új Exodus Magazin, 7. évf. 2. sz. / 1995.
