„Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás - 'rimná' - között Sionba jönnek, örök öröm - 'szimchá' - fejükön, vigasságot - 'szászón - és örömöt - 'számchá' - találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.” (Ézs 35,10) Isten népe hazatérését és szellemi értelemben vett megtérését is öröm és ujjongás kíséri.
Mit is jelent ez a szó: ujjongás? Az előzőekben megvizsgált szavaknál még intenzívebb örömöt fejez ki a héber 'ránan' igéből származó 'rimná' amit ujjongásnak fordíthatunk, ugyanakkor jelentéskörébe tartozik olyan reszkető, sípoló, süvítő hang hallatása is, ami például hasonlatos egy szélben süvítő árboc vagy magas pózna hangjához. Néha a siratás vagy rebegés hangjait is ezzel a szóval jellemzi a Biblia.
A 'ránan’ ige másik jelentése: valaki rezegteti a hangját, artikulálatlan üvöltést hallat. Ézsaiás próféta idézett versében vigasságot és örömöt találnak a megváltottak, és elfut a fájdalom és sóhaj. A vigasság szóval a héber 'szászón’ kifejezést fordították. Kultúránk sajátos módon többnyire mellőzi az érzelmek földolgozásának bibliai időkben - de a bibliai tájakon még napjaikban is - szokásos módját. A gyász, a búcsúzás, a panasz, az ima, a szerelem, az öröm - mindez számunkra talán csak érzés, ám a bibliai szavak hűen tükrözik, hogy mindezt hangosan szinte kikiabálták, kisírták, kiénekelték, kitáncolták magukból az emberek.
Nézzük, mit értettek 'szászón', azaz vigasság alatt! A szó egy már nem használatos igegyökből származik, ami ugrást jelent, de kifejezetten egy paripa mozgását írta le. Magában a lovat jelentő 'szúsz' szóban maradt fenn. Csupán helyesírásában különbözik a vigasságot jelentő ’szúsz' szótól, ami ennek tükrében rendkívül dinamikus tartalmat hordoz: vehemens mozgást, akár ugrást, vágtatást is jelenthet. Ez a kirobbanó öröm jellemzi a vőlegényt, aki menyegzőjén ünnepel és ugrándozik. Jeremiás a vőlegényt így jellemezte: hangja a kitörő öröm, a 'szászón’ hangja. S ezt a lelkesedést ahhoz az örömhöz hasonlítja, mely Isten népének helyreállításakor hangzik fel a Seregek Urát dicsérők szájából. „Ezt mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen (amely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez, emberek nélkül és barom nélkül való), a Júda városaiban és Jeruzsálem utcáiban, amelyek elpusztíttattak és ember nélkül és lakó nélkül és oktalan állat nélkül vannak, Örömnek szava - 'qól szászón' - és vigasság szava - 'qól szimchá' -, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dicsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annak- előtte, azt mondja az Úr.” (Jer 33,10-11)
Ésaiás próféta az Úrban örvendezett ezzel a kitörő lelkesedéssel. „Örvendezvén örvendezek - 'szósz ászísz' - az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit” (Ézs 61,10). Jézus Krisztus, mint egyházának vőlegénye, szintén paphoz hasonlóan van felékesítve, és fején - 'semen szászón' - a kitörő öröm olaja van. Az ő fejéről folyik alá a kenet az Egyházra, az ő testére. Isten népének helyreállítását, fogságból való hazatérését ugyancsak az öröm hangjai kísérték. "Amikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.” (Zsolt 126,1-2) Kezdve a nevetéssel, az „maga a mozgásban lévő öröm! A 'szechóq' tréfát, csúfolást is jelent. A 2. zsoltárban Isten nevet az ellene lázadó királyokon, és kigúnyolja, megszégyeníti őket. Ez Isten reakciója a nemzetek zajongó mozgolódására és vezetőik Isten felkentjével szembeni összeesküvésre: „Az egekben lakozó neveti - 'jiszcháq' -, az Úr megcsúfolja őket.” (Zsolt 2,4) Ez a biztos győzelem tudatának nevetése! „A pusztulást és a drágaságot is neveted, s a fenevadaktól sem félsz.” (Jób 5,22) Ez az ígéret az Úrban bízó embernek szól, aki ugyanebből az isteni nézőpontból szemléli a szükségeket, amelyek az életet fenyegetik.
A 'száchaq' ige, melyből a nevetés egyik imént említett héber szava ered, nemcsak tréfát vagy gúnyolódást jelent, hanem játékot is, ahogyan például a gyermekek játszanak - hiszen természetes, hogy játék közben újra és újra felcsendül vidám kacagásuk, mi több, egyfajta mérkőzést is kifejez, melyet mai szóval sportnak nevezhetnénk. "Amott gályák járnak - írja csodálattal a zsoltáros a tengerről, mikor a teremtés művein elmélkedik - s cethal (eredetiben leviatán), amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.” (Zsolt 104,26) A verssor más értelmezés szerint így fordítható: „Ott hajók járnak, [és] leviatán, amit [azért] formáltál, hogy mérkőzz vele.”
Sámuel 2. könyvében egy helyütt párviadalt, harci játékot, hadgyakorlatot jelent a szó.
"Akkor mondta Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak - 'víszácháqú’ - előttünk!” (2Sám 2,14)
Isten népének hadgyakorlata a nevetés! Ehhez hasonlóan harci megmozdulás volt a kürtzengés. A szó hangos örömkiáltást is jelent. „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát [az üdvrivalgást]; a Te orcádnak világosságánál jár ez, oh,Uram.” (Zsolt 89, 16) Erre az örömteli rivalgásra omlottak le Jerikó falai! (Józs 6,16) Nehémiás, Ezsdrás és a törvényt felolvasó léviták ezt tanácsolták a Jeruzsálembe felgyűlt, kesergő, síró népnek: „E nap szent az Úrnak, a ti Isteneteknek, ne keseregjetek és ne sírjatok, mert sír vala az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallá. És ő mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme - 'chedvá' - a ti erősségtek. A Léviták is csendesíték vala az egész népet, mondván: Hallgassatok, mert e nap szent és ne bánkódjatok! Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vigasságot - 'szimchá’ -, mert megértették a beszédeket, amelyre őket tanították vala.” (Neh 8,8/b- 12) A 'chedvá' szó jókedvet, vidámságot jelent.
A 'száchaq' ige, melyből a nevetés egyik imént említett héber szava ered, nemcsak tréfát vagy gúnyolódást jelent, hanem játékot is, ahogyan például a gyermekek játszanak - hiszen természetes, hogy játék közben újra és újra felcsendül vidám kacagásuk, mi több, egyfajta mérkőzést is kifejez, melyet mai szóval sportnak nevezhetnénk. "Amott gályák járnak - írja csodálattal a zsoltáros a tengerről, mikor a teremtés művein elmélkedik - s cethal (eredetiben leviatán), amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.” (Zsolt 104,26) A verssor más értelmezés szerint így fordítható: „Ott hajók járnak, [és] leviatán, amit [azért] formáltál, hogy mérkőzz vele.”
Sámuel 2. könyvében egy helyütt párviadalt, harci játékot, hadgyakorlatot jelent a szó.
"Akkor mondta Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak - 'víszácháqú’ - előttünk!” (2Sám 2,14)
Isten népének hadgyakorlata a nevetés! Ehhez hasonlóan harci megmozdulás volt a kürtzengés. A szó hangos örömkiáltást is jelent. „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát [az üdvrivalgást]; a Te orcádnak világosságánál jár ez, oh,Uram.” (Zsolt 89, 16) Erre az örömteli rivalgásra omlottak le Jerikó falai! (Józs 6,16) Nehémiás, Ezsdrás és a törvényt felolvasó léviták ezt tanácsolták a Jeruzsálembe felgyűlt, kesergő, síró népnek: „E nap szent az Úrnak, a ti Isteneteknek, ne keseregjetek és ne sírjatok, mert sír vala az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallá. És ő mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme - 'chedvá' - a ti erősségtek. A Léviták is csendesíték vala az egész népet, mondván: Hallgassatok, mert e nap szent és ne bánkódjatok! Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vigasságot - 'szimchá’ -, mert megértették a beszédeket, amelyre őket tanították vala.” (Neh 8,8/b- 12) A 'chedvá' szó jókedvet, vidámságot jelent.
Forrás: Új Exodus Magazin, 7. évf. 2. sz. / 1995.
