2016. november 30., szerda

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 15.

Miért nem szabadulnak meg egyesek?

Ha valaki nem szabadul meg, annak oka általában az, hogy nem tölti be a feltételeket. Fontos tudnotok, hogy a szabadulás nem annyira a ti szellemi erőtöknek a próbája, hanem sokkal inkább azé, hogy a szabadulni kívánók betöltötték-e a feltételeket. Soha ne magadra összpontosíts tehát, hanem arra, hogy az emberek betöltsék a feltételeket. Ha ugyanis ezt megtették, meg fognak szabadulni. Lehet, hogy te kissé törpének fogod érezni magad, de ne feledd: a győztes Krisztust képviseled! Mik lehetnek hát az okok, amelyek miatt elmarad a szabadulás?

1. A megtérés hiánya. Semmit sem ígérhetünk annak, aki nem akar megtérni.

2. Az elszántság hiánya. Azt szoktam mondani, hogy a szabadulás az elszántaké. Gyakran mondom bizonyos embereknek: majd ha elszántan visszajössz. Az elszántságnak ezt a hiányát röviden passzivitásnak is nevezhetjük. Ez különösen azokra jellemző, akik valamilyen keleti vallásban voltak, mivel azok arra ösztönöznek, hogy kapcsold ki, kapcsold üres járatba magad. Az ilyen embereket sokszor fel kell rázni valamivel. Krisztus a gonosz szellemek fölött adott nekünk hatalmat, az emberi akarat fölött viszont nem. Nem akarhatsz más helyett, neki magának kell akarnia. Ez a szabadulásra is vonatkozik.

3. A rossz motívumok. Erről szól a Jakab 4:3: „Kéri­tek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt." Nem pusztán azért szabadulunk meg, hogy kilábaljunk valami szorult helyzetből. A szabadulás nem öncélú. Azért szabadulunk meg, hogy az Urat szolgáljuk. Aki csak önző indokok miatt szeretne megszabadulni, az még nem töltötte be az igei feltételeket.

4. Az önközpontúság. A mások figyelmére való áhítozás. Sokan azért nem tudnak megszabadulni, mert a problémájuk nélkül már nem állnának a figyelem középpontjában. Vannak krónikus esetek is: olyan személyek, akik igazából soha nem is akarnak szabadok lenni, csak azt akarják, hogy foglalkozzanak velük. Ezek általában szegény, megvetett, kiközösített emberek, akik számára a szabadulás az egyetlen lehetőség és alkalom, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek. Megfigyelhető, hogy valamilyen módon minden démoni befolyás alatt álló személy önközpontú. Az önközpontúság ugyanis szinte vonzza a démonokat.

5. Az okkultizmussal való szakítás hiánya. Ebbe az okkult tárgyaktól való megszabadulás is beletartozik, ilyenek például a kis Buddha-szobrok, a talizmánok, az amulettek, szerencsepatkók, szóval minden, aminek a babonasághoz köze van. Minden ilyesmi démonikus. Mózes azt mondta Izrael népének, hogyha átkozott dolgot visznek a házukba, maguk is átkozottakká lesznek. A legtöbb kereszténynek alaposan át kellene vizsgálnia és megtisztítania az otthonát. Életem egyik nagyon pozitív változását a nagyapámtól örökölt kínai faliszőnyegekkel kapcsolatban tapasztaltam meg. Ezen a négy gyönyörű faliszőnyegen sárkányok voltak, mégpedig császári sárkányok, ötkarmúak. Gyönyörűek voltak. Soha nem szolgáltak imádás tárgyául, de minél többet gondolkoztam a dolgon, annál inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy a sárkány valójában Sátán egyik ábrázolása, én pedig nem engedhetem magamnak, hogy Sátánt „reklámozó" faliszőnyegek legyenek otthonom falán. Így hát levettem őket és megszabadultam tőlük. És elmondhatom, hogy amint kitettem a sárkányokat az otthonunkból, a jólét egy teljesen új szintjére jutottam.

6. A gonosz, lelki kapcsolatok megszakításának elmulasztása. Vannak bizonyos kapcsolatok amelyeket meg kell szakítanod, ha azok gonoszak, ha kötelékben tartanak, ha olyan „nyúlósak", érzelgősek és nem őszinték.

7. Amikor valaki átok alatt van.
Egyesek átok alatt vannak, s nem tudnak megszabadulni vagy meggyógyulni addig, amíg az átok nincs megtörve.

8. Valamilyen konkrét bűn elhallgatása. Ennek egyik jellemző példája az abortusz. Aki szántszándékkal abortuszt követett el, az Isten szemében gyilkosságban vétkes. Vagyis az abortuszt mint gyilkosságot meg kell vallania. Előfordult, hogy próbáltam hozzásegíteni embereket a szabaduláshoz, s a démon nem jött ki. Ilyenkor meg kell állni, s ellenőrizni kell bizonyos dolgokat. Emlékszem egy tizenhat év körüli lányra, akit az anyja hozott el. Egy idő után azt kellett mondanom neki:
- Nézd, van az életedben valami, amit meg kell vallanod ahhoz, hogy a gonosz szellem kimenjen. A lány végül megvallotta, hogy volt egy abortusza, amiről az anyja sem tudott. Abban a pillanatban, ahogy ezt megvallotta a démon kijött. Megindító volt látni az anyát és lányát, ahogy átölelték és elfogadták egymást.

9. Egy sokat vitatott téma: ha az illető életében nem történt meg a vízkeresztség általi elválasztás. Izrael szabadulását a bárány vére jelentette Egyiptomban. Elválasztani azonban a víz, a Veres-tenger vize választotta el őket Egyiptomtól. És ez ugyanaz a víz volt, amely meggátolta az egyiptomiakat Izrael üldözésében. Egészen a vízig tudták ugyanis üldözni őket. Véleményem szerint azok, akik elutasítják a vízkeresztséget, nem jutnak el abba az állapotba, hogy szabadok maradhassanak. Ezt a kérdést Isten nem a mi döntésünkre bízta.

10. Nagyobb küzdelmekben közös cselekvésre van szükség.
Néhány ember élete Sátán harcmezeje. Az ördög nem hagyja békén őket, s ez nem önmaguk miatt van, hanem képviselnek valamit. Vannak emberek, akikért az egész gyülekezetnek kell vállalnia a felelősséget. Ismertem például egy fiatalembert, aki Hodgkin-kórban szenvedett. Az orvosok ezt gyógyíthatatlannak tartják. Az ilyen betegek napjai meg vannak számlálva. Nos, ez a fiatal ember egy keresztény közösséghez tartozott, s amikor minden rendben ment, ő is jól volt. Ha azonban szellemi bajok voltak a közösségben, a fiatalember is újra megbetegedett. Sátán végül beférkőzött a szóban forgó gyülekezetbe, szétszakította és tönkretette azt, a fiatalember pedig meghalt. Azt lehet mondani, hogy egészségi állapota a gyülekezet szellemi állapotának fontos barométere volt. Vannak ilyen emberek.

Végül ne feledjétek: a szabadulás áldását Isten azért adta nekünk, hogy még szorosabb kapcsolatba lehessünk Vele, Aki a Szeretet!