Hack Márta - Az öröm és megnyilvánulásai bibliai szavak tükrében 4.

A 'számach' ige olyan természetes, mélyen emberi megnyilvánulásokat ír le, mint amilyen például az aratást befejezők mulatsága, amikor látják, hogy munkájuk eredményes volt (Ézs 9,2), vagy amikor gyermekek szabadtéren játszanak , és „dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének” (Jób 21,12), vagy amint egy értelmes, bölcs gyermeknek örülnek szülei (Péld 23,24), vagy vőlegény és menyasszony egybekelésének örömére a város utcáin felhangzik az ünneplés zaja (Jer 33,10-11) . Természetesen, az előző példák sejtetik, a 'számach' szó nem csupán csendes belső derűt, vagy hangulatot érzékeltet. A 'számach' ige az örvendezés, a sugárzó öröm hangos kifejeződését is leírhatja: „Efraim is olyan lesz, mint egy hős és örvendeznek majd mintegy bortól ittasodva.” (Zak 10,7).

Salamonnál egyenesen a mulatással egyenlő az örvendezés: „Annakokáért dicsérem én a magasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon hanem, hogy egyék, igyék és vigadjon.” (Préd 8,15) Ez a mulatás elválaszthatatlan a "töltekezéstől”, az életerőknek egyfajta megújításától, amely az ószövetségben rendszerint az evéssel és ivással kapcsolódik össze, oly szorosan hogy Ábrahám egyenesen arra kéri a hozzá betérő angyalokat, hogy egyenek pár falatot, s "támasszák meg szívüket”. Az öröm ily módon a természetes felüdülés betetőzése.

Továbbmenve, a "vigasságnak" fordított szó szintén a 'számach' származékszava: 'szimchá'. Szinte elképzelhetetlen, hogy a bortól felvidult, jókedvű asztaltársaság - különösen ha hősökből, harcosokból áll - az áhítatos csend megtestesítője volna. Ellenkezőleg: mulatságnak - mai kifejezéssel élve - szórakozásnak, kikapcsolódásnak tekinthetjük.

Nemcsak asztaltársaság vigadozását, hanem kifejezetten egy nagycsalád zenés, zajos, táncos mulatságát is a 'szimchá' szó jelöli. Miután Jákób titokban megszökött a feleségeivel és gyermekeivel együtt, apósa, Lábán - úgy tűnik a történet alapján - sajnálkozott afölött, hogy nem bocsáthatta el vejét és lányait annak rendje-módja szerint, vagyis tiszteletükre rendezett zenés ünnepség - 'szimchá' - keretében:

„Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?” (lMóz 31,27)
Az öröm itt az énekszó, dob- és hegedűszó megfelelője. Örömteli vidám hangok hallatása - mindez hozzátartozik az örömhöz.

Az európai kultúrával ellentétben, az ószövetségi kultúra talaján állók öröm alatt az érzelmek gesztusokkal, taglejtésekkel, hangos kiáltásokkal történő kifejezését értették. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja a 'számach' ige szinonimájának és rendszeres szópárjának a 'gíl' = örülni, vigadozni jelentésű igének vizsgálata. A 16. Zsoltár 9. versében ezt olvassuk: „Örül szívem, vígadoz, örvendez lelkem.”A sor szó szerinti fordítása így hangozhatnék: „Ezért örül szívem és örvendezik dicsőségem.” Érdekes összefüggést találunk a lélek és a nyelv között.

Péter apostol pünkösdi beszédének szavait az Ószövetség közismert görög fordításának, a Szeptuagintának megfelelően idézi az Apostolok cselekedeteiről írt könyv (Csel 2,26). A Szeptuaginta ezt a verset így ülteti át görög nyelvre: „ezért örvendezett szívem, vigadott az én nyelvem”. Vagyis a „dicsőségem” szó alatt a fordítók a nyelvet, azaz a beszéd szervét emelik ki, mint amely legfőbb eszköz arra, hogy a lélek tartalmát kifejezhessük. Lelkünk feladata a dicsőítés, s ez a szájunkon keresztül buggyan ki belőlünk.

Forrás: Új Exodus Magazin, 7. évf. 2. sz. / 1995.