Olyan gyakran előfordul ez Isten szentjeivel. Amikor nem hisznek, látják a kegyelmet a saját szemeikkel, de nem kapnak belőle. Tessék, van itt Egyiptom földjén gabona; de van Istennek néhány szentje, aki szombaton idejön és azt mondja: „Nem tudom, velem lesz-e az Úr, vagy sem.” Néhányuk ezt mondja: „Nos, ugyan prédikálják az evangéliumot, de nem tudom, sikeres lesz-e.” Mindig kétségeskednek és félnek. Figyeljük meg őket, amikor kijönnek istentiszteletről: „Nos, megelégedtél jó eledellel ma délelőtt?”„Én nem.” Persze, hogy nem. Megláttad a saját szemeiddel, de nem ettél belőle, mert nem volt hited. Ha hittel jöttél volna, lett volna mit enned.
Azt vettem észre, hogy vannak keresztények, akik annyira kritikusak, hogy még ha az ige egész kenyerét tennék is eléjük a legalkalmasabb időben, de nincs pontosan négyzet alakúra felszeletelve, és nem porcelánedényen tálalják, nem eszik meg, így anélkül kell hazamenniük; és ez mindaddig így folytatódik, amíg meg nem éheznek rá."
Charles H. Spurgeon
