Jézus azt mondta a farizeusoknak: „De jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivel, hogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” (Mt 23,13) Bizonyos mértékben ez igaz azokra a kritikusokra is, akik hamis ébredésről beszélnek, és figyelmeztetik az Isten erejének jelenlegi kiáradásában érintett sokaságot, hogy az élményük erősen megkérdőjelezhető. A kritikusok persze még soha nem tapasztaltak elsöprő erejű ébredést, és bizonyos, hogy ilyet maguk sohasem generáltak. (Egyik kritikusunk, akivel hosszasan beszélgettem, azt kérdezte, hogy lehet-e a szó történelmi értelmében „ébredésnek” nevezni egy modern ébredést. Később ezt mondta: „Nézd, én bizonyságot teszek az embereknek és tanítványokká teszem őket az Úrban. Ha ez nem ébredés, akkor mi?” - kérdezte. Ezek szerint tehát a Szent Szellem milliók életét megérintő és megváltoztató kiáradása nem ébredés, csak azért mert némely megnyilvánulás nem szimpatikus, ugyanakkor emberek odavezetése az Úrhoz, igen.)
Tény, hogy a Szent Szellem évek óta erőteljesen mozog világszerte, olyan területeken is, mint Kína és Afrika -, eddig a kritikusok nagy része mégsem vett részt ebben a munkában. Ehelyett inkább a történelmi ébredésekre utalnak (amelyek ma már csak papíron léteznek), vagy az elkövetkezendő nagy ébredésre (amely eddig csak elméletben létezik), s közben becsmérlik a jelenlegi ébredést. Isten jelenlegi munkájába nem állnak be, és megpróbálják kívülről megakadályozni azokat, akik be akarnak állni. Ahelyett, hogy mutatnák, elállják az utat. Milyen káros magatartás ez!
A kritikusok gyakran csodálják Isten korábbi hatalmas cselekedeteit, de ócsárolják jelenlegi csodálatos munkáját. Jézus ugyanerre utalt, amikor ezt mondta:
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.” Mt 23,29-30.
Ugye ismerősen csengenek ezek a szavak: „Milyen csodálatos volt a Nagy Ébredés! Milyen dicsőséges volt a Walesi Ébredés! Mi teljesen egyetértünk abban, hogy azok a Szent Szellem hatalmas kiáradásai voltak. De azt nem fogadjuk el, hogy ez a mostani, amiről ti azt állítjátok, hogy dicsőséges ébredés, valóban az lenne. Igen, igaz, hogy a mostani úgynevezett kortárs ébredést kritizáljuk, de nem úgy, mint a régi kritikusok. Ha mi akkor éltünk volna, tárt karokkal üdvözöltük volna azt az ébredést!”
Ez pontosan úgy hangzik, mint a Jézus korabeli vezetők beszédei, akik azt állították, hogy szeretik a régi prófétákat („Mi nem olyanok vagyunk mint atyáink, akik ellene álltak az igaz Istentől küldött prófétáknak"), de megölték az igaz, Istentől küldött Prófétát, aki a kortársuk volt.
Kedves kritikusaink, miből gondolják, hogy a múlt nagy ébredéseit el tudták volna fogadni, ha egy olyan jelenlegi nagy ébredést sem tudnak mutatni a földön, amely megfelelne a tetszésüknek? Valami nem stimmel ezzel a képpel. Hogy még nyíltabb legyek: kritikusaink benne vannak az ébredésben? El tudnának minket és gyülekezetünket is vezetni abba az „ideális ébredésbe", amiről beszélnek?
Természetesen kérdésem csak azoknak a kritikusoknak szól, akik hisznek abban, hogy a valós ébredés el fog jönni. Némely kritikus ugyanis olyan alapon utasít el minden modern ébredést, hogy az egyház jelenlegi korszakában már nem lesz több ébredés. Ők legalább következetesek. Pesszimisták, reménytelenek és másokat is ebbe vezetnek. A többieknek pedig azt mondom, ha nem tudják megmutatni az utat, legalább ne állják el. Végül is meglehet, hogy azt sem tudják, hova mennek! (Azoktól pedig, akik a kritikusok rossz gyümölcseitől megszomorodtak, ezt kérdezem: mi tudjuk az utat?) Ezzel kapcsolatos a következő ismérv.
Tény, hogy a Szent Szellem évek óta erőteljesen mozog világszerte, olyan területeken is, mint Kína és Afrika -, eddig a kritikusok nagy része mégsem vett részt ebben a munkában. Ehelyett inkább a történelmi ébredésekre utalnak (amelyek ma már csak papíron léteznek), vagy az elkövetkezendő nagy ébredésre (amely eddig csak elméletben létezik), s közben becsmérlik a jelenlegi ébredést. Isten jelenlegi munkájába nem állnak be, és megpróbálják kívülről megakadályozni azokat, akik be akarnak állni. Ahelyett, hogy mutatnák, elállják az utat. Milyen káros magatartás ez!
A kritikusok gyakran csodálják Isten korábbi hatalmas cselekedeteit, de ócsárolják jelenlegi csodálatos munkáját. Jézus ugyanerre utalt, amikor ezt mondta:
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.” Mt 23,29-30.
Ugye ismerősen csengenek ezek a szavak: „Milyen csodálatos volt a Nagy Ébredés! Milyen dicsőséges volt a Walesi Ébredés! Mi teljesen egyetértünk abban, hogy azok a Szent Szellem hatalmas kiáradásai voltak. De azt nem fogadjuk el, hogy ez a mostani, amiről ti azt állítjátok, hogy dicsőséges ébredés, valóban az lenne. Igen, igaz, hogy a mostani úgynevezett kortárs ébredést kritizáljuk, de nem úgy, mint a régi kritikusok. Ha mi akkor éltünk volna, tárt karokkal üdvözöltük volna azt az ébredést!”
Ez pontosan úgy hangzik, mint a Jézus korabeli vezetők beszédei, akik azt állították, hogy szeretik a régi prófétákat („Mi nem olyanok vagyunk mint atyáink, akik ellene álltak az igaz Istentől küldött prófétáknak"), de megölték az igaz, Istentől küldött Prófétát, aki a kortársuk volt.
Kedves kritikusaink, miből gondolják, hogy a múlt nagy ébredéseit el tudták volna fogadni, ha egy olyan jelenlegi nagy ébredést sem tudnak mutatni a földön, amely megfelelne a tetszésüknek? Valami nem stimmel ezzel a képpel. Hogy még nyíltabb legyek: kritikusaink benne vannak az ébredésben? El tudnának minket és gyülekezetünket is vezetni abba az „ideális ébredésbe", amiről beszélnek?
Természetesen kérdésem csak azoknak a kritikusoknak szól, akik hisznek abban, hogy a valós ébredés el fog jönni. Némely kritikus ugyanis olyan alapon utasít el minden modern ébredést, hogy az egyház jelenlegi korszakában már nem lesz több ébredés. Ők legalább következetesek. Pesszimisták, reménytelenek és másokat is ebbe vezetnek. A többieknek pedig azt mondom, ha nem tudják megmutatni az utat, legalább ne állják el. Végül is meglehet, hogy azt sem tudják, hova mennek! (Azoktól pedig, akik a kritikusok rossz gyümölcseitől megszomorodtak, ezt kérdezem: mi tudjuk az utat?) Ezzel kapcsolatos a következő ismérv.
