„10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ. 11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is. 12 Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek. 13 A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.”(Lk 18,10-14).
A farizeus úgy gondolta, hogy semmi bűn nincs az életében, tiszta a lelkiismerete. Ez lehet, hogy így is volt - de ha addig nem is, akkor az imádkozással biztosan vétkezett! Minden embert kárhoztatott és vádolt, és azt állította, hogy mindenki ragadozó, hamis és parázna. A mellette álló vámszedő fel sem mert nézni a Szent Isten felé, hanem a mellét verve imádkozott. A farizeust ez még inkább megerősítette önteltségében, mert végül a bűnbánatot tartó vámszedőt is vádolni kezdte Isten előtt. Az ima-összejövetelről azonban a vámszedő tért haza megigazultan. Tehát vigyázat, az imádkozás során is lehet bűnöket elkövetni! Rossz imákkal a hívők kikerülhetnek az Úr jelenlétéből.
A vádló és kárhoztató ima ugyanúgy bűn, mint a felebarátokról tett hamis bizonyság. Az imának emberszeretetet is kell tartalmaznia. Isten nem akarja az ember személyiségét lerombolni, hanem a bűnt, a démonokat és a sátáni erőket.
Vannak, akiknek az a tévhitük, hogy teljes szívből megtérni csak az Úr ítélete által lehel, ám nincsenek tisztában azzal, hogy effajta imáikkal sátáni erőket küldenek az emberekre. Isten akarata szerint kell közbenjárni az embertársainkért! Ha valakiben negatív dolgot fedezünk fel, akkor Istentől pozitív változást kell kérnünk a számára. Ezzel segíthetünk rajta, ám az önbíráskodás az imában is bűn. Isten szereti és tiszteli magát az embert, de nem az emberi romlottságot. Azt a teremtményt szereti, akit a maga képére és hasonlatosságára formált, és nem annak jelenlegi, az Istentől elszakadt, a bűn és a halál hatalmának kiszolgáltatott állapotát. Az Atya természetéből fakad, hogy nem ítélettel, hanem Jézus Krisztus evangéliumával keresi meg az embereket, hogy új teremtéssé váljanak.
Amikor Jeruzsálemben megfenyegették a keresztényeket, az apostolokat, és betiltották az evangélizálást, akkor a korai egyház nem azért kiáltottak Istenhez, hogy Kajafás, Annás nyakukat törjék, hanem hogy az Úr apostolaira jöjjön a Szent Szellem kenete, ereje és töltse be őket, hogy bátorsággal hirdessék az Isten Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát. Isten nem tömeggyilkos!
Nem örül a bűnös halálának. A mi feladatunk az, hogy az örömhírt megismertessük az emberekkel, és imádkozzunk értük, hogy erővel és hatalommal jöjjön el az életükre Isten országa, hogy a Sátán uralma ezáltal kiszoruljon az életükből. Az ítélet az Úr szolgálata lesz. Miután befejeződik az evangélizálás korszaka, Jézus Krisztus vissza fog jönni mint Bíró. Addig vigyáznunk kell, hogy Isten és emberek iránti szeretetből végezzük el a feladatainkat, és töltsük be a szolgálatunkat.
A vádló és kárhoztató imák legveszélyesebb formájukban keresztény atyafiak ellen irányulnak. Aki így cselekszik, Jézus Krisztust kárhoztatja, Ő azonban meghalt azért a személyért is, akit az ilyen hívő imájával vádlás alatt tart. Ha már valakit vádolni akarunk, az ördög legyen az, ő minden baj okozója. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a tényleges hibákról, problémákról beszélni, csakhogy nem az embert kell elítélni, hanem Isten Igéjének tükrében a test cselekedeteit kell kárhoztatni.
A farizeus úgy gondolta, hogy semmi bűn nincs az életében, tiszta a lelkiismerete. Ez lehet, hogy így is volt - de ha addig nem is, akkor az imádkozással biztosan vétkezett! Minden embert kárhoztatott és vádolt, és azt állította, hogy mindenki ragadozó, hamis és parázna. A mellette álló vámszedő fel sem mert nézni a Szent Isten felé, hanem a mellét verve imádkozott. A farizeust ez még inkább megerősítette önteltségében, mert végül a bűnbánatot tartó vámszedőt is vádolni kezdte Isten előtt. Az ima-összejövetelről azonban a vámszedő tért haza megigazultan. Tehát vigyázat, az imádkozás során is lehet bűnöket elkövetni! Rossz imákkal a hívők kikerülhetnek az Úr jelenlétéből.
A vádló és kárhoztató ima ugyanúgy bűn, mint a felebarátokról tett hamis bizonyság. Az imának emberszeretetet is kell tartalmaznia. Isten nem akarja az ember személyiségét lerombolni, hanem a bűnt, a démonokat és a sátáni erőket.
Vannak, akiknek az a tévhitük, hogy teljes szívből megtérni csak az Úr ítélete által lehel, ám nincsenek tisztában azzal, hogy effajta imáikkal sátáni erőket küldenek az emberekre. Isten akarata szerint kell közbenjárni az embertársainkért! Ha valakiben negatív dolgot fedezünk fel, akkor Istentől pozitív változást kell kérnünk a számára. Ezzel segíthetünk rajta, ám az önbíráskodás az imában is bűn. Isten szereti és tiszteli magát az embert, de nem az emberi romlottságot. Azt a teremtményt szereti, akit a maga képére és hasonlatosságára formált, és nem annak jelenlegi, az Istentől elszakadt, a bűn és a halál hatalmának kiszolgáltatott állapotát. Az Atya természetéből fakad, hogy nem ítélettel, hanem Jézus Krisztus evangéliumával keresi meg az embereket, hogy új teremtéssé váljanak.
Amikor Jeruzsálemben megfenyegették a keresztényeket, az apostolokat, és betiltották az evangélizálást, akkor a korai egyház nem azért kiáltottak Istenhez, hogy Kajafás, Annás nyakukat törjék, hanem hogy az Úr apostolaira jöjjön a Szent Szellem kenete, ereje és töltse be őket, hogy bátorsággal hirdessék az Isten Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát. Isten nem tömeggyilkos!
Nem örül a bűnös halálának. A mi feladatunk az, hogy az örömhírt megismertessük az emberekkel, és imádkozzunk értük, hogy erővel és hatalommal jöjjön el az életükre Isten országa, hogy a Sátán uralma ezáltal kiszoruljon az életükből. Az ítélet az Úr szolgálata lesz. Miután befejeződik az evangélizálás korszaka, Jézus Krisztus vissza fog jönni mint Bíró. Addig vigyáznunk kell, hogy Isten és emberek iránti szeretetből végezzük el a feladatainkat, és töltsük be a szolgálatunkat.
A vádló és kárhoztató imák legveszélyesebb formájukban keresztény atyafiak ellen irányulnak. Aki így cselekszik, Jézus Krisztust kárhoztatja, Ő azonban meghalt azért a személyért is, akit az ilyen hívő imájával vádlás alatt tart. Ha már valakit vádolni akarunk, az ördög legyen az, ő minden baj okozója. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a tényleges hibákról, problémákról beszélni, csakhogy nem az embert kell elítélni, hanem Isten Igéjének tükrében a test cselekedeteit kell kárhoztatni.
Élőszóban elhangzott prédikáció szerkesztett változata. 1992.
