(2 Királyok 11.)
Jóseba visszafojtotta lélegzettel várt, ahogy a királynő saját őrei felforgatták a házat. Hányingerrel töltötte el, ahogy végiggondolta ennek a szörnyű napnak az eseményeit. “Nem eshetek össze,” –gondolta” a fiatal herceg élete múlik rajtam.” Lelki szemei előtt látta a gonosz nő Athália képét. “Hogyan tudja megtenni ezt az ördögi dolgot?” – gondolkodott hangosan Jóseba- “és ráadásul a saját unokáival?” Az utóbbi napok Júdában eléggé viharosak voltak. Akházia királyt megölték és most a hataloméhes anyja a saját fia gyermekeit sorban megölette, hogy megkaparintsa a trónt. Jóseba felfogva, hogy mi történik, így elbújtatta a legkisebb fiút és a dajkáját egy hálószobában. Miután az őr abbahagyta a keresést Jóseba megkönnyebbülten felsóhajtott: “Ó Uram,” - imádkozott - ”tartsd meg ez a kicsit. Kérlek tartsd távol Atháliát a gyermektől. A férfiak biztosan nem gondolnak rá.”
Az istenfélő asszony imáját Isten megválaszolta és hat évig Jóseba a kis herceggel Jósiással együtt az Úr házában lakott. Az ottlétükről csak kevés beavatott ember tudott. Mindeközben a zsarnok Athália uralkodott Izráelben. Az istentelen nő a gonosz Jórám király özvegye volt, Akháb király és Jézabel királynő lánya. Athália bálványimádással szennyezte be a földet – semmit sem tanulva anyja és apja tragikus végzetéből. Hűséges földalatti emberek Jójada pap vezetésével várták és megtervezték, hogy egy adandó alkalommal királlyá koronázzák Jósiás királyt és felszabadítsák Júdát Athália csapása alól. Végül elérkezett a nap és a levegő izgalommal telt meg! A hadsereg kapitányai és az embereik stratégiai pontokon állomásoztak ügyelve arra, hogy a puccs sikeresen végbe menjen. “Vigyázzatok az Úr házára és védelmezzétek a királyt,” - parancsolta Jójada. “Öljetek meg mindenkit, aki az állásaitokon belül merészkedik.”
A kitűzött órában Jójada kivezette Jósiást a Templomból és a koronát a fejére tette. Jójada hálásan és tiszteletteljesen átnyújtotta Isten Szavának írott bizonyságát is Jósiásnak. Az ott álló emberek többé nem tudtak csendben maradni. Ahogy a kürtök megszólaltak az emberek tapsolni és ugrálni kezdtek örömükben. “Éljen soká a király” - kiáltották az emberek - “Éljen soká a király!" Meghallva a lármás tömeget Athália kinézett és meglátott egy fiatal fiút a Templom tornácán állni koronával a fején. Athália egy percet sem tétovázott és odasietett a koronázás helyszínére. “Felségárulás! Felségárulás!” – sikoltotta dührohamában a nő ahogy átrohant a Templom előtti udvaron. Az Athália részére készített meglepetések ezzel még nem értek véget, hiszen katonák vártak rá. Ezek a férfiak gyorsan megfogták a sikoltozó nőt és a palota ajtajához hurcolták, ahol gyorsan végett vetettek a gonosz nő életének, Hét évesen király! De ez a néhány év nem veszett el. Jósiás mélyreható oktatást kapott Isten Igéjéből és gondosan készítették fel a trón átvételére.
A koronázás napjának eseményei örökre beivódtak Jósiás emlékezetébe. Sosem felejtette el, hogy az emberek hogyan mentek be Baál templomába, törték össze az oltárokat és képeket, és hogyan ölték meg Baál papjait. Azt sem felejtette el Jósiás, hogyan kötött szövetséget Jójada az Úrral, a királlyal és az emberekkel, amikor ő és egész Júda elkötelezte magát az Úr szolgálatára. Szülők szorgalmasan tanítsátok gyerekeiteket Isten Igéjére. Soha nem túl kicsik ahhoz, hogy megragadják a bibliai igazságokat a saját szintjükön. Még az egyszerű dalok Jézusról, amelyeket a karodba vett kicsinek énekled sokat jelentenek annak a fogékony léleknek. A kicsik különösen érzékenyek a szellemi dolgokra. Mindig legyél istenfélő példa a gyermekeid számára, hogy a szavaid és a cselekedeteid összhangban legyenek egymással, akkor a gyermekeid a te nyomdokaidba fognak lépni.
Igék neked és a gyermekednek (Károliból)
Zsoltárok 25:4-5. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
Zsoltárok 71:5-6. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
Zsoltárok 71:17. Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
Prédikátor 12:1; 13. Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai;] melyek egy pásztortól adattak.
Fordította: Nagy Andrea
