Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén. Efezeus 3:17
Ez a könyv arról szól, hogy mennyire fontos önmagad megismerése, elfogadása, azért, hogy olyanná válj, amilyenné Isten akar tenni téged.
A szolgálatom hosszú évei alatt rájöttem, hogy az emberek nem igazán szeretik magukat. Ez egy hatalmas probléma, sokkal nagyobb, mint gondolnád. Nehéz úgy élvezni az életet, ha nem vagy jóban önmagaddal. Ha saját magaddal nem vagy jó viszonyban és nem tudod magadat elfogadni, hogyan akarsz dűlőre jutni másokkal? Ha te is elutasítod saját magadat, miért várod el másoktól, hogy elfogadjanak olyannak, amilyen vagy? Az emberi kapcsolatok életünk fontos részét képezik. Az a mód, ahogyan magunkat látjuk, meghatározza azt, mennyire sikeres az életünk és a kapcsolataink.
Ha olyan emberek vesznek körül, akik teljesen bizonytalanok önmagukban, én is elbizonytalanodom velük kapcsolatban. Szerintem nem Isten akarata az, hogy a gyermekei ne legyenek magabiztosak. A bizonytalanság az ördög műve.
Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az életünket. Ennek fontos része az, hogy egészséges, kiegyensúlyozott önképünk legyen. [Isten helyre akarja állítani a lelkünket. A Zsoltárok 23:1-3-ban Dávid a következőket mondja: „Az Úr az én pásztorom… a lelkemet megvidámítja. A Lukács 4:18-ban azt látjuk, hogy „Az Úrnak szelleme van én rajtam [Jézuson], mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat”.]
Milyennek látod önmagadat?
Az önképünk nem más, mint az a kép, amelyet magunkban hordozunk saját magunkról. Ha nem a Szentírásnak megfelelő, egészséges önképet alakítjuk ki magunkban, szenvedni fogunk a félelem, a bizonytalanság, a félreértések miatt. Figyelted, ugye, hogy mit mondtam: „szenvedni fogunk”.
Azok az emberek, akik bizonytalanok magukkal kapcsolatban, az elméjük, az érzelmeik is megszenvedik ezt, csakúgy, mint társadalmi és szellemi életük. Bizton állíthatom, hogy szenvednek, hiszen több ezer emberrel beszéltem már erről. Sőt, személyesen is megtapasztaltam mindezt, nekem is voltak nehézségeim ezen a területen.
Sosem felejtem ez azt a gyötrelmet, amit akkor éltem át, amikor az volt az érzésem, hogy azok az emberek, akikkel éppen együtt vagyok, nem szeretnek, vagy amikor meg akartan dolgokat tenni, de nem éreztem magam eléggé bátornak ahhoz, hogy megtegyem. De Isten Igéjének tanulmányozása és feltétel nélküli szeretetének és elfogadásának megtapasztalása gyógyulást hozott az életembe. Ezt szeretném most neked is átadni.
Menekülés a pusztulástól
"Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét [most, a helyreállítás által] a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett [szellemi és messiási értelemben vett] üdvössége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám [valódi szellemi] fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Lukács 19:8-10
Olvasd csak el még egyszer a 10. verset: azt írja, „ami elveszett”, nem azt, „aki elveszett”. Az előző versben olvastuk, hogyan nyert üdvösséget Zákeus, a fővámszedő, és egész háza népe. Elveszettek voltak, most megmenekültek, de az üdvösségük ezzel nem ért véget.
A következő kijelentés arról szól, hogy Jézus eljött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Én ezt a verset úgy értelmezem, hogy nem csak az elkövetett bűneinktől akar megmenteni minket, hanem a sátán valamennyi mesterkedésétől, hogy az életünket romba döntse.
Mindannyiunknak van egy sorsa, életpályája, amit be kell futnia: ezt azonban nem tudjuk teljesíteni mindaddig, amíg bizonytalanok vagyunk abban, kik is vagyunk, és egy hibás önképet formálunk magunkról.
Isten kiválasztott téged
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek [mint kiválasztottamat]. Jeremiás 1:5
Isten nem akarja, hogy rosszat gondoljunk magunkról. Azt akarja, hogy jól ismerjük önmagunkat, és fogadjuk el magunkat olyanoknak, amilyenek vagyunk. Istennél jobban senki sem ismer bennünket. Annak ellenére, hogy ismeri valamennyi hibánkat, fogyatékosságunkat, mégis kiválasztott minket Magának és elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. A helytelen viselkedést nem fogadja el, de a személyhez mindig hű és igaz.
A következő oldalakon lehetőséget nyílik majd arra, hogy megtanuld, milyen nagy a különbség a személyed és a cselekedeteid megítélése között. Olvasás közben rájössz majd, hogy Isten gyűlöli a bűnt, de az embert szereti; ezt a két dolgot következetesen elválasztja egymástól.
A mi Urunk a szívek Istene. Ő a szívünket látja, nemcsak a külső burkolatot, amelyben élünk, és ami annyi kellemetlenséget okoz nekünk nap mint nap. Meg vagyok győződve arról, hogy Isten ezeket két külön dologként kezeli, és minket is meg akar tanítani erre a látásmódra.
Hiszem, hogy ennek a könyvnek az olvasása fordulópontot jelent majd az életedben. Megtanulod, hogyan nézz szembe a gyengeségeiddel, megtanulod elfogadni magad. Megtapasztalod majd azt a szabadságot és gyógyító erőt, ami akkor szabadul majd fel, ha megtalálod önmagad.
Fordította: Berényi Irén
Milyennek látod önmagadat?
Az önképünk nem más, mint az a kép, amelyet magunkban hordozunk saját magunkról. Ha nem a Szentírásnak megfelelő, egészséges önképet alakítjuk ki magunkban, szenvedni fogunk a félelem, a bizonytalanság, a félreértések miatt. Figyelted, ugye, hogy mit mondtam: „szenvedni fogunk”.
Azok az emberek, akik bizonytalanok magukkal kapcsolatban, az elméjük, az érzelmeik is megszenvedik ezt, csakúgy, mint társadalmi és szellemi életük. Bizton állíthatom, hogy szenvednek, hiszen több ezer emberrel beszéltem már erről. Sőt, személyesen is megtapasztaltam mindezt, nekem is voltak nehézségeim ezen a területen.
Sosem felejtem ez azt a gyötrelmet, amit akkor éltem át, amikor az volt az érzésem, hogy azok az emberek, akikkel éppen együtt vagyok, nem szeretnek, vagy amikor meg akartan dolgokat tenni, de nem éreztem magam eléggé bátornak ahhoz, hogy megtegyem. De Isten Igéjének tanulmányozása és feltétel nélküli szeretetének és elfogadásának megtapasztalása gyógyulást hozott az életembe. Ezt szeretném most neked is átadni.
Menekülés a pusztulástól
"Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét [most, a helyreállítás által] a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett [szellemi és messiási értelemben vett] üdvössége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám [valódi szellemi] fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Lukács 19:8-10
Olvasd csak el még egyszer a 10. verset: azt írja, „ami elveszett”, nem azt, „aki elveszett”. Az előző versben olvastuk, hogyan nyert üdvösséget Zákeus, a fővámszedő, és egész háza népe. Elveszettek voltak, most megmenekültek, de az üdvösségük ezzel nem ért véget.
A következő kijelentés arról szól, hogy Jézus eljött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Én ezt a verset úgy értelmezem, hogy nem csak az elkövetett bűneinktől akar megmenteni minket, hanem a sátán valamennyi mesterkedésétől, hogy az életünket romba döntse.
Mindannyiunknak van egy sorsa, életpályája, amit be kell futnia: ezt azonban nem tudjuk teljesíteni mindaddig, amíg bizonytalanok vagyunk abban, kik is vagyunk, és egy hibás önképet formálunk magunkról.
Isten kiválasztott téged
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek [mint kiválasztottamat]. Jeremiás 1:5
Isten nem akarja, hogy rosszat gondoljunk magunkról. Azt akarja, hogy jól ismerjük önmagunkat, és fogadjuk el magunkat olyanoknak, amilyenek vagyunk. Istennél jobban senki sem ismer bennünket. Annak ellenére, hogy ismeri valamennyi hibánkat, fogyatékosságunkat, mégis kiválasztott minket Magának és elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. A helytelen viselkedést nem fogadja el, de a személyhez mindig hű és igaz.
A következő oldalakon lehetőséget nyílik majd arra, hogy megtanuld, milyen nagy a különbség a személyed és a cselekedeteid megítélése között. Olvasás közben rájössz majd, hogy Isten gyűlöli a bűnt, de az embert szereti; ezt a két dolgot következetesen elválasztja egymástól.
A mi Urunk a szívek Istene. Ő a szívünket látja, nemcsak a külső burkolatot, amelyben élünk, és ami annyi kellemetlenséget okoz nekünk nap mint nap. Meg vagyok győződve arról, hogy Isten ezeket két külön dologként kezeli, és minket is meg akar tanítani erre a látásmódra.
Hiszem, hogy ennek a könyvnek az olvasása fordulópontot jelent majd az életedben. Megtanulod, hogyan nézz szembe a gyengeségeiddel, megtanulod elfogadni magad. Megtapasztalod majd azt a szabadságot és gyógyító erőt, ami akkor szabadul majd fel, ha megtalálod önmagad.
Fordította: Berényi Irén
