Szellemi értelemben a kritizálás azt jelenti, hogy a szeretet megromlik... Ha a kritizálás szokássá válik, az élet erkölcsi energiáját rombolja szét, és megbénítja a szellemi erőt... A kritizálás hatása halálos kimenetelű, mert megosztja az ember erőit és megakadályozza abban, hogy egy cél érdekében erőt tudjon kifejteni... Amikor kritikus hangulatban van az ember, lehetetlen Istennel közösségbe lépnie. A kritizálás keménnyé, bosszúállóvá, és kegyetlenné tesz, és olyan hájjal kenegeti az embert, mely által azt hiszi, hogy ő felsőbbrendű személy. Lehetetlen dolog szent természetet kifejleszteni és ugyanakkor fenntartani a kritikus magatartást is.
Oswald Chambers
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
