(Lukács 1.2)
Erzsébet az ablakon keresztül kitekintett –de valójában nem látta az elé táruló képeket. A gondolatai a csoda események körül forogtak, amelyek az elmúlt hónapokban történtek. Fény tükröződött át az ablakon keresztül körvonalazva a nő kerekded alakját. Erzsébet lenézett a hasára, amelyet ruhájának redői már nem tudtak eltakarni. Meleg borzongás futott végig a testén arra a gondolatra, hogy azt a gyermeket hordozza, akiről soha nem gondolta volna, hogy megszületik. Erzsébet magában beszélve ezt mondta: „Csodálatos dolgot cselekedett velem az Úr, amikor kegyelemmel rám nézett. „ Erzsébet élénken emlékezett arra a hat hónappal azelőtti napra, amikor Zakariás hazajött a Templomban végzett papi szolgálatából, megnémulva az angyallal történt találkozás után. Attól a pillanattól kezdve egyetlen szó sem hagyta el Zakariás száját és a kommunikációja egyetlen módja az írás maradt.
Azalatt, míg Zakariás bent volt az illatáldozati oltárnál a Szent Helyen hirtelen megjelent neki egy angyal. Félelem fogta el az idős papot. Hitetlenül hallgatta Gábriel szavait, „Ne félj Zakariás! Az imád meghallgattatott, a feleséged Erzsébet fiút fog szülni és Jánosnak fogod hívni a gyermeket! Ez a gyermek örömöt és vidámságot fog hozni neked és sokan fognak örülni a születésének. A kételkedésed miatt viszont néma maradsz a születéséig.”
Erzsébet még mindig az ablaknál állt azon tűnődve vajon az Úr milyen dolgokat tartogat ennek a drága gyermeknek, akit a szíve alatt hordott, amikor észrevette egy fiatal nő kecses alakját felkapaszkodni a dombon a háza felé. „Úgy néz ki, mint az unokahúgom Mária?! „Ez valóban Mária! - kiáltott fel Erzsébet. Milyen örömteli időben érkezett, milyen csodálatos áldást tudok megosztani ezzel az édes lánnyal. „Erzsébet kinyitotta az ajtót és a két nő egymás karjaiba esett. Az ölelésnek véget lett és a két nő szeretettel nézett egymásra. Mária üdvözölte elsőként Erzsébetet. Erzsébet azonnal érezte, ahogy a gyermek megmozdul a hasában és betöltötte az öröm. Abban a pillanatban egy megdöbbentő kijelentés tört át a szellemén és elkezdett prófétálni. „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a TE méhednek gyümölcse. A gyermekem örömében ugrott egyet a hasamban, amikor üdvözöltél! Hogyan történhetett ez, hogy az én Uramnak az anyja meglátogatott engem?
„Ezután Mária következett a prófétálásban. „A lelkem magasztalja az Urat és a szellemem örvendezett Istenben az én Megváltómban, mert rátekintett szolgálóleánya alázatos állapotára. Az Úr nagy dolgokat cselekedett velem és szent az Ő neve. Kegyelme nemzetségről nemzetségre azokra száll, akik félik Őt!” Mária tovább folytatta Isten az övéi felé való csodadolgainak magasztalását. Amikor Mária befejezte Erzsébet csak bámult rá és a gondolatai azokon a szavakon csüngtek, amelyeket mindketten mondtak. Itt áll Júda régen várt Messiásának, Izráel szabadítójának anyja előtt! Ennek a gyermeknek a fogantatása is furcsa körülmények között történt. Erzsébet meghallgatta Mária beszámolóját egy másik három hónappal ezelőtti angyali látogatásról. Máriát is valósággal sokkolta az angyal bejelentése, de bízott Istenben. Máriának kellett Isten Fiát megszülnie! „Jól tudod”- szólt Mária-„hogy József és én még nem vagyunk házasok. Az angyal viszont biztosított arról, hogy Istennek semmi sem lehetetlen és azt is mondta, hogy a gyermek a Szent Szellemtől fogan, hiszen én szűz vagyok.
Az angyal Józsefet is meglátogatta így csendben összeházasodtunk. József küldött ide, hogy töltsek egy kis időt veled.”A két nő újra megölelte egymást és azon ámultak, hogy Isten mindkettőjük szavait hirtelen és csodálatosan betöltötte. Pár hónappal később, amikor Erzsébet fiút szült, Zakariás nyelve megoldódott és mindenkinek örömmel újságolta, hogy a gyermek neve János lett. A kicsi Jánost szülei gondosan és szeretetben nevelték Isten dolgaira. János szerette hallgatni, amikor a szülei az ő természetfeletti születéséről meséltek és élete minden napját Isten szolgálatára való odaszánásra célozta meg. János volt, akit Isten arra használt, hogy kihirdesse Mária Fia Jézus Isten Báránya, akit a világ bűneinek megváltására küldtek. Szülők és gyermekek! Mindannyian különleges életet kaptatok szerető Istenünktől. Mindegyik gyermek ott volt az Atya szívében, amikor elküldte a Fiát, hogy megváltást hozzon a világnak. Szülők! Semmi kétség a felől, hogy ámulva néztétek gyermekeitek születésének csodáját és van egy nagyszerű felelősségetek a felnevelésükben is. Sose feledjétek, ezt a ti elkötelezettségetek az Úr felé és az istenfélő nevelés, amelyet adtok mindegyik gyermeketek életében örömteli eredményeket fog aratni. Gábriel Máriának szólott szavaz ma is igazak, „Istennel semmi sem lehetetlen!”
Igék neked és a gyermekednek (Károliból)
Máté 19:26 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.
Márk 9:23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.
Lukács 1:50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.
Lukács 1:74-75 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.
Fordította: Nagy Andrea
