Farkasvakságból gyógyulás - Christ for all Nations Magyarország

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 15.

Miért nem szabadulnak meg egyesek?

Ha valaki nem szabadul meg, annak oka általában az, hogy nem tölti be a feltételeket. Fontos tudnotok, hogy a szabadulás nem annyira a ti szellemi erőtöknek a próbája, hanem sokkal inkább azé, hogy a szabadulni kívánók betöltötték-e a feltételeket. Soha ne magadra összpontosíts tehát, hanem arra, hogy az emberek betöltsék a feltételeket. Ha ugyanis ezt megtették, meg fognak szabadulni. Lehet, hogy te kissé törpének fogod érezni magad, de ne feledd: a győztes Krisztust képviseled! Mik lehetnek hát az okok, amelyek miatt elmarad a szabadulás?

1. A megtérés hiánya. Semmit sem ígérhetünk annak, aki nem akar megtérni.

2. Az elszántság hiánya. Azt szoktam mondani, hogy a szabadulás az elszántaké. Gyakran mondom bizonyos embereknek: majd ha elszántan visszajössz. Az elszántságnak ezt a hiányát röviden passzivitásnak is nevezhetjük. Ez különösen azokra jellemző, akik valamilyen keleti vallásban voltak, mivel azok arra ösztönöznek, hogy kapcsold ki, kapcsold üres járatba magad. Az ilyen embereket sokszor fel kell rázni valamivel. Krisztus a gonosz szellemek fölött adott nekünk hatalmat, az emberi akarat fölött viszont nem. Nem akarhatsz más helyett, neki magának kell akarnia. Ez a szabadulásra is vonatkozik.

3. A rossz motívumok. Erről szól a Jakab 4:3: „Kéri­tek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt." Nem pusztán azért szabadulunk meg, hogy kilábaljunk valami szorult helyzetből. A szabadulás nem öncélú. Azért szabadulunk meg, hogy az Urat szolgáljuk. Aki csak önző indokok miatt szeretne megszabadulni, az még nem töltötte be az igei feltételeket.

4. Az önközpontúság. A mások figyelmére való áhítozás. Sokan azért nem tudnak megszabadulni, mert a problémájuk nélkül már nem állnának a figyelem középpontjában. Vannak krónikus esetek is: olyan személyek, akik igazából soha nem is akarnak szabadok lenni, csak azt akarják, hogy foglalkozzanak velük. Ezek általában szegény, megvetett, kiközösített emberek, akik számára a szabadulás az egyetlen lehetőség és alkalom, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek. Megfigyelhető, hogy valamilyen módon minden démoni befolyás alatt álló személy önközpontú. Az önközpontúság ugyanis szinte vonzza a démonokat.

5. Az okkultizmussal való szakítás hiánya. Ebbe az okkult tárgyaktól való megszabadulás is beletartozik, ilyenek például a kis Buddha-szobrok, a talizmánok, az amulettek, szerencsepatkók, szóval minden, aminek a babonasághoz köze van. Minden ilyesmi démonikus. Mózes azt mondta Izrael népének, hogyha átkozott dolgot visznek a házukba, maguk is átkozottakká lesznek. A legtöbb kereszténynek alaposan át kellene vizsgálnia és megtisztítania az otthonát. Életem egyik nagyon pozitív változását a nagyapámtól örökölt kínai faliszőnyegekkel kapcsolatban tapasztaltam meg. Ezen a négy gyönyörű faliszőnyegen sárkányok voltak, mégpedig császári sárkányok, ötkarmúak. Gyönyörűek voltak. Soha nem szolgáltak imádás tárgyául, de minél többet gondolkoztam a dolgon, annál inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy a sárkány valójában Sátán egyik ábrázolása, én pedig nem engedhetem magamnak, hogy Sátánt „reklámozó" faliszőnyegek legyenek otthonom falán. Így hát levettem őket és megszabadultam tőlük. És elmondhatom, hogy amint kitettem a sárkányokat az otthonunkból, a jólét egy teljesen új szintjére jutottam.

6. A gonosz, lelki kapcsolatok megszakításának elmulasztása. Vannak bizonyos kapcsolatok amelyeket meg kell szakítanod, ha azok gonoszak, ha kötelékben tartanak, ha olyan „nyúlósak", érzelgősek és nem őszinték.

7. Amikor valaki átok alatt van. Egyesek átok alatt vannak, s nem tudnak megszabadulni vagy meggyógyulni addig, amíg az átok nincs megtörve.

8. Valamilyen konkrét bűn elhallgatása. Ennek egyik jellemző példája az abortusz. Aki szántszándékkal abortuszt követett el, az Isten szemében gyilkosságban vétkes. Vagyis az abortuszt mint gyilkosságot meg kell vallania. Előfordult, hogy próbáltam hozzásegíteni embereket a szabaduláshoz, s a démon nem jött ki. Ilyenkor meg kell állni, s ellenőrizni kell bizonyos dolgokat. Emlékszem egy tizenhat év körüli lányra, akit az anyja hozott el. Egy idő után azt kellett mondanom neki:
- Nézd, van az életedben valami, amit meg kell vallanod ahhoz, hogy a gonosz szellem kimenjen. A lány végül megvallotta, hogy volt egy abortusza, amiről az anyja sem tudott. Abban a pillanatban, ahogy ezt megvallotta a démon kijött. Megindító volt látni az anyát és lányát, ahogy átölelték és elfogadták egymást.

9. Egy sokat vitatott téma: ha az illető életében nem történt meg a vízkeresztség általi elválasztás. Izrael szabadulását a bárány vére jelentette Egyiptomban. Elválasztani azonban a víz, a Veres-tenger vize választotta el őket Egyiptomtól. És ez ugyanaz a víz volt, amely meggátolta az egyiptomiakat Izrael üldözésében. Egészen a vízig tudták ugyanis üldözni őket. Véleményem szerint azok, akik elutasítják a vízkeresztséget, nem jutnak el abba az állapotba, hogy szabadok maradhassanak. Ezt a kérdést Isten nem a mi döntésünkre bízta.

10. Nagyobb küzdelmekben közös cselekvésre van szükség. Néhány ember élete Sátán harcmezeje. Az ördög nem hagyja békén őket, s ez nem önmaguk miatt van, hanem képviselnek valamit. Vannak emberek, akikért az egész gyülekezetnek kell vállalnia a felelősséget. Ismertem például egy fiatalembert, aki Hodgkin-kórban szenvedett. Az orvosok ezt gyógyíthatatlannak tartják. Az ilyen betegek napjai meg vannak számlálva. Nos, ez a fiatal ember egy keresztény közösséghez tartozott, s amikor minden rendben ment, ő is jól volt. Ha azonban szellemi bajok voltak a közösségben, a fiatalember is újra megbetegedett. Sátán végül beférkőzött a szóban forgó gyülekezetbe, szétszakította és tönkretette azt, a fiatalember pedig meghalt. Azt lehet mondani, hogy egészségi állapota a gyülekezet szellemi állapotának fontos barométere volt. Vannak ilyen emberek.

Végül ne feledjétek: a szabadulás áldását Isten azért adta nekünk, hogy még szorosabb kapcsolatba lehessünk Vele, Aki a Szeretet!

3 napos konferencia

Zsoltárok Könyve 119:121-130.

121. Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122. Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123. Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124. Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125. Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126. Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127. Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128. Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129. Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130. Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyűeket.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 2.

Nézzünk meg egy másik bölcs példabeszédet :

29. Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
30. A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
31. Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,
32. Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
Péld 23:29-32.

Micsoda képet fest le a példabeszéd. Nézd a pohárban csillogó bort, az öröm és ünneplés tökéletes képe. Sziporkázó! Fehér óbor, finom vörösbor, eltéve erre a különleges percre. Mennyire feldobja az éjszakát. Elvarázsolja a partit. De nézd meg később. Felnőtt emberek fekszenek a saját hányásukban. Tisztességes hölgyek fekszenek össze ápolatlan idegenekkel. A szőnyegek vértől szennyezettek valami értelmetlen ökölharctól. A szikrázó bornak fullánkja van. A csillogó ital rombol.

És ez csak az este végéről egy pillanatfelvétel. Nézd meg a helyzetet fél év múlva, öt év múlva, mikor a mámorító ital állandó társsá lesz. Állások szűnnek meg, házasságok szakadnak szét, gyerekeket vernek részegen dühöngő apák. Igen, az alkohol egy gyilkos, egy bandita, egy tolvaj akkor is ha fényesen csillog. Kérdezd meg azoknak a gyerekeknek a szüleit, akik meghaltak egy részeg sofőr okozta balesetben. Kérdezd a férjet aki elvesztette szeretett feleségét egy kisodródó autó által - csak mert a sofőrnek innia kellett még egyet mielőtt hazamegy. Semmi nincs gyűlöletesebb mint a bűn és gyümölcsei. Ezért van, hogy az Ige sosem fárad bele, hogy figyelmeztessen, megmutassa, hogyan kerüljük el a kísértés csápjait.

20. Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
22. Valahová mész, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24. Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől.
Péld. 6:20-24.

Igen, életnek útja a tanító feddések, az engedetlenség pedig halált hoz. Mindig. Erre kell néznünk mindig, a szívünkre kötözni örökre és a nyakunk köré tekerni, ez segít ellenállni a vágy vonzásának és a bűn csábításának, nem számít milyen elragadó formában tűnik fel a kísértés.

25. Ne kívánd az ő szépségét szívedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26. Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!
Péld 6:25-26.

 És ez már nem játék és nem öröm.

Ahogy az Ige kérdezi: Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki eleven szénen, hogy lábai meg ne égnének?" Péld 6:27-28.

Természetesen nem. Ha a tűzzel játszol, megégeted magad. Ha a bűnnel játszol, összetörsz végül. A végén soha nem éri meg. Soha.

Gondolj arra a fiatalemberre a Teen Challlange-nél - egy a megszámlálatlan tízezrekből csak a mostani napokban - keményen próbálva egyben tartani az életét, megterhelve a feleségéért való aggódással, remélve, hogy valahogy szakít a múlttal és új életet kezdhet. Mi vethet véget ennek a reménytelen körforgásnak ?

Isten Igéje adja meg az ellenmérget. Az Írás gondoskodott gyógymódról. Vannak bibliai igazságok melyek életeket menthetnek meg az összeomlástól. Vannak tanítások, melyek lelkeket ragadhatnak ki a pokol szorításából. De ezeket az igazságokat alkalmazni kell. Megfulladhatsz úgy, hogy a megmentő ott van melletted. Halálra éghetsz úgy, hogy a tűzoltó ott van az ablakod előtt. Meghalhatsz a kígyómarástól úgy, hogy az ellenméreg ott van a polcodon. A megoldást használni kell. Keresni kell a szabadulás útját. A segítő kezet meg kell ragadni. Arra kérlek hát barátom, hogy figyelj és tanulj! Tedd ezt most, mielőtt túl késő lenne. Ezek az igazságok megmenthetik az életed. Ugyanúgy ahogy az enyémet megmentették.

Húsz okot fogok felsorolni, hogy miért ne bűnözz és ezek közül egy is elég, hogy szentségben tartson. A húsz pedig erőben tart addig, amíg Jézus visszajön. És bár van az alábbiak között olyan, amely extrémnek tűnhet néhányotoknak, esetleg lényegtelennek - mivelhogy a legtöbben közületek nem érintettek olyan dolgokban, mint drogfüggőség, gyilkosság, szexuális perverziók - a tény az, hogy a bűn extrém, az életünkre gyakorolt hatásai és a végső következmények extrémek. Ha meglátjuk mi a bűn valójában - a legteljesebb és extrémebb formáiban - ez segít megszabadulni a "kisebb" bűnöktől is.

Fordította: Korányi Tamás

Zsoltárok Könyve 119:111-120.

111. Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112. Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113. Tétovázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114. Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115. Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116. Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117. Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118. Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119. Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonyságaidat.
120. Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Kathryn Kuhlman - Hiszek a csodákban - könyvrészlet 1.

Ha azért készülsz elolvasni ezt a könyvet, hogy „veszem-e magamnak a bátorságot” hogy meggyőzzelek valamiről, amit nem akarsz elhinni, akkor ne olvasd el! Egyszerűen felejtsd el! Nem reménykedem abban, és nincsenek olyan elvárásaim, hogy meggyőzzek egy szkeptikust csupán a csodák segítségével.

Ha ezeket az oldalakat kritikus, cinikus és hitetlen szellemmel fogod elolvasni, inkább add tovább valaki másnak, hogy olvassa el; mert azok a dolgok, amelyek szerepelnek ezeken az oldalakon, nagyon szentek azok számára, akikkel megtörténtek. Ezeknek az embereknek a tapasztalatai túl értékesek, túl szentek ahhoz, hogy megosszák azokkal, akik csak azért olvassák, hogy gúnyolódjanak rajta, és csak azért hallgatják, hogy nevetség tárgyává tegyék. Ezeket az élményeket az érintettek áhítattal, köszönettel és mély hálával őrzik a szívükben. Ezeknek az embereknek a történtek éppoly valóságosak és csodálatosak, mint abban a pillanatban, amikor megestek.

Ha azt hiszed, hogy az orvosi szakma, az orvosok és a gyógyszerek használata ellen vagyok, mert hiszek az ima erejében és Isten gyógyító hatalmában – nincs igazad. Ha foglalkozást kellett volna választanom, minden valószínűség szerint az orvosi vagy a jogi pálya mellett döntöttem volna. De nem volt választásom: Isten arra hívott el, hogy az evangéliumot prédikáljam.

Akkoriban, amikor az alábbi cikk megjelent, Dr. Elmer Hess volt az Amerikai Orvosszövetség megválasztott elnöke. „Egyetlen orvosnak sincs joga ahhoz, hogy gyakorolja az orvoslást, ha híján van az Istenben való hitnek” – mondta a pennsylvaniai Erie napilapnak az urológus szakember. „Az orvos, aki belép egy szobába, ahol egy beteg ember van, nincsen egyedül. A gyengélkedő személy felé csak a tudományos orvoslás fizikai eszközeivel tud szolgálni. De a magasabb rendű erőben való hite nem pihen. Mutassanak nekem egy orvost, aki tagadja Isten létezését, én pedig azt mondom, hogy annak az embernek nincsen joga gyakorolni a gyógyítás művészetét.”

Hess fenti állításai a Déli Orvosszövetség 48. éves találkozójának megnyitójára készült felszólalásának előkészített kivonatából valók. A Déli Orvosszövetség, melynek teljes tagsága tízezer orvost számlál, az Amerikai Orvosszövetség után a második legnagyobb általános orvosi szervezet az országban.

„Orvosi egyetemeink nagyszerű munkát végeznek a tudományos orvoslás alapjainak megtanításában” – folytatja Hess. „Azonban attól tartok, hogy olyan erősen koncentrálnak az alaptudományokra, hogy a szellemi értékek megtanítása szinte el van hanyagolva.”

Minden gyógyulás isteni eredetű, ahogy Dr. Hess is olyan határozottan utal rá. Egy orvos képes felállítani a diagnózist, és tud gyógyszert adni. Meg tudja adni a betegének a legjobbat, amelyet az orvostudomány neki és a világnak nyújthat – de végső soron Isten természetfeletti ereje az, ami gyógyít.

Az orvosnak megvan a lehetősége és a képessége arra, hogy helyre tegyen egy csontot, de várnia kell az isteni erőre, hogy elvégezze a gyógyítást. A sebész végezheti gyakorlott módon a legbonyolultabb műtéteket, és lehet mestere a szikének, jól képzett intellektusának minden aspektusát kihasználva: mégis várnia kell egy magasabb rendű erőre, hogy elvégezze a tényleges gyógyítást – mert pusztán emberi lénynek sosem adatott gyógyító erő!

Bármely igazság, legyen akármennyire is megalapozott, ha annyira hangsúlyozva van, hogy ezzel kizár más, ugyanolyan fontos igazságokat, az gyakorlatilag tévedés. Az Isten erejében való hitem ugyanolyan, mint amelyet bármelyik orvos vagy sebész gyakorol, amikor hisz a betege gyógyulásában és felépülésében. Azt várja, hogy a természet (Isten), fokozatos gyógyulást idézzen elő, míg én abban hiszek, hogy Isten képes gyógyítani, nem csupán fokozatosan végbemenő folyamatokon keresztül, hanem, ha Neki úgy tetszik, megvan az ereje és a képessége arra, hogy azonnal gyógyítson. Ő mindenható, mindenütt jelenlévő, és mindentudó: tehát nem korlátozza az idő, sem az emberek ideológiái, teológiái és előítéletei.

Ha azt hiszed, hogy szerintem bűn orvoshoz menni, gyógyszert szedni, vagy műtétnek alávetni magunkat, ha szükséges – akkor nagyon igazságtalan vagy velem! Természetesen hiszem, hogy Istennek hatalma van azonnal gyógyítani, a tudományos orvoslás fizikai esz­közei nélkül; de abban is hiszek, hogy Isten azért adta az agyunkat, hogy használjuk! Adott nekünk értelmet – adott nekünk akaratot – és azt várja, hogy régi jó szokás szerint használjuk a józan eszünket.

Ha beteg vagy, és még nem kaptad meg a hit ajándékát, hogy hinni tudjál a csodákban, akkor szerezd meg magadnak a lehető legjobb orvosi segítséget, és imádkozz azért, hogy Isten dolgozzon az emberi edényen keresztül: imádkozz érte, hogy az orvosod isteni útmutatásban részesüljön a kezelésedet illetően, azután mindketten várjátok, hogy Isten véghezvigye a tényleges gyógyulást. Isten gyógyító ereje kétségbevonhatatlan tény, akár emberi segítséggel, akár anélkül.

http://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7413&search=kuhlm

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 3.

Nem adhatod tovább azt, ami nem a tied

Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
Máté 10:8.

Az Úr rengeteget segített abban, hogy megtanuljam elfogadni szeretetét, megtanuljam szeretni önmagamat (egészséges mértékben) annak érdekében, hogy viszontszeressem Istent és tudjam szeretni embertársaimat. Az én esetemben ez nem ment egyik napról a másikra, és nem volt olyan egyszerű.

Nekem mindig is problémáim voltak a kapcsolatokkal, de az okát nem igazán tudtam. Képtelen voltam olyan embereket magam köré gyűjteni, akiket szeretni tudtam, akikkel jól éreztem magam, és ők is viszonozták ezeket az érzéseket. Végül Isten segítségével rájöttem, mi volt a probléma: valami olyasmit akartam adni, ami nekem sem volt.

Fiatal keresztényként számtalan tanítást hallottam arról, hogy szeretnünk kell egymást. Őszintén meg is próbáltam szeretetben járni, de nem sikerült. Isten segítségére volt szükségem ahhoz, hogy megoldást találjak erre a problémára. Saját fülemmel hallottam azt, hogy Isten szeret engem, de nem igazán tudtam hinni ebben a kijelentésben. Általánosságban el tudtam fogadni, de a saját személyes életemre már nem. Adva volt egy probléma, adva volt a válasz, de valahogy nem tudtam ezt a kettőt összekapcsolni.

Sokszor előfordul, hogy tudjuk, mi a bajunk, de nem találjuk rá a megfelelő megoldást. De az is lehet, hogy választ találunk Isten Igéjében, és nem igazán tudjuk mi is a problémánk valójában. Isten fel akarja tárni előttünk az igazi problémánk természetét és Igéjén keresztül rögtön a választ is megadja. Ha ezt a kettőt össze tudjuk kapcsolni és a megfelelő problémához a megfelelő kijelentést társítjuk – becsukjuk az ajtót az ördög előtt, szabadok leszünk.

Mondok egy példát. A Bibliában olvastam, hogy szeretetben kell járnunk. Tudtam, hogy a szeretettel gondjaim vannak, de azt nem tudtam, hol gyökerezik a probléma.

Előfordul, hogy életünk rossz gyümölcsöt terem, de sosem jutunk el az igazi okokhoz. Ha kivágod a fát és a gyökér ott marad, a gyümölcs újra terem majd. Nem számít, hányszor vágjuk ki, újra és újra kihajt. Ez nagyon frusztráló, nem? Legjobb tudásod szerint mindent megpróbálsz, és mégis úgy tűnik, nem vagy képes egy végleges megoldást találni.

Kétségbeesetten próbáltam szeretetet mutatni, de Isten szeretetét nem tudtam átvenni; ebből következik, hogy nem is tudtam továbbadni a szeretetet. Nem volt mit továbbadnom.

Szeresd felebarátodat, mint magadat

Mert az egész [emberi kapcsolatokra vonatkozó] törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Galata 5:14.

Miközben válaszokat kerestem a kérdéseimre, a Szent Szellem megmutatta ezt az Igét nekem, de úgy, ahogy azelőtt még sosem hallottam vagy láttam. Gondok voltak a házasságomban. Nem igazán jöttünk ki a férjemmel – úgy tűnt, semmiben nem tudunk egyetérteni, állandóak voltak a csaták köztünk. Ez az állapot nagyon rossz hatással volt a gyerekeinkre is. Az állandó feszültség már az egészségemet is kikezdte. Választ kellett találnom!

A válasz a szeretet

A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet. 
1 János 4:18.

Amikor a Szent Szellem feltárta előttem a Szentírást, feltettem magamnak a kérdést: lehetséges ez? Jól hallottam Istent – ez ennyire egyszerű lenne, hogy „Jézus szeret, jól tudom, Biblia a mutatóm” Annyi mindentől féltem, az 1 János 4:18 meg azt mondja, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet?

Erre megpróbáltam „teljes szeretetben” járni, de minden nap belebuktam. Persze, hiszen a „teljes szeretetről” azt gondoltam, hogy nekem kell másokat tökéletesen szeretnem. Aztán szép lassan kezdtem rádöbbenni, hogy a teljes szeretet az, ahogyan Isten szeret engem – Ő az egyetlen, aki erre képes. Isten szeretete teljes, akkor is, ha nem vagyunk tökéletesek.

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 119:101-110.

101. Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102. Ítéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103. Mennyivel édesebbek szavaid ínyemnek, mint a méz szájamnak!
104. Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105. Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106. Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
107. Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108. Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
109. Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110. Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - Az Isten iránt tökéletes szív 1.

Kedves Barátaim!

Mert az Úr szemei forognak az egész Földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak. (2Krón 16:9)

Az Úr szelleme át- meg átjárja az egész Földet egy bizonyos típusú személyért: olyanért, akinek a szíve tökéletes Isten felé. Amikor csak ilyen személyt talál a Szent Lélek, Isten örömét leli abban, hogy erős Istenként mutatkozik be neki, hatalmának megnyilvánulását, valamint elfogadását adja az ilyen személy életére és szolgálatára. Arra vár, hogy nyitottan mozogjon hatalmában és áldásában.

Az Isten iránt tökéletes szív

A Szentírásban van két személy, akiknek ilyen szívük volt: Ábrahám és Jób. Mózes első könyve 17:1-ben találjuk ezt az Ábrahám felé intézett kihívást: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent az Úr Ábrámnak, és monda neki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.” Ábrahám már huszonnégy éve Istennel járt; Isten akkor hívta el Ábrahámot, amikor hetvenöt éves volt. De mostanra elérte szellemi növekedésének tetőpontját – az a helyet, ahol Isten dicsőséges és csodálatos módon betölti ígéreteit, amiket még akkor adott Ábrahámnak, amikor kihívta a káldeai Urból, sok évvel azelőtt. Ábrahám egy új kihívással szembesült Isten részéről. Isten gyakorlatilag azt mondja: „Mostantól nagyon különleges módon fogom rajtad tartani a szemem. Figyelni fogom minden egyes mozdulatodat. Hallgatni fogom minden egyes szavadat. És azt kérem, hogy mindent, amit teszel, úgy csináld, hogy tökéletes engedelmességgel, hittel és elkötelezettséggel legyél felém.”

Ábrahám mindazok atyja, akik hisznek (lásd: Róm 4:11-12). Más szóval: élete és hite minta minden hívő számára. Hiszem, hogy Isten elvárása mindannyiunk felé azokban az Ábrahámnak adott szavakban áll: „Járj énelőttem, és légy tökéletes, és megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és felette igen megsokasítalak téged.” (1Móz 17:1-2)

Mindnyájan eljutunk addig a pontig, ahol Isten korszakokra vonatkozó terve beteljesül. És Isten üzenete minden ember számára, aki részt vesz Isten tervében az, hogy „Járj énelőttem és légy tökéletes!”

Jób könyvében felfedezünk egy másik embert, akinek a szíve tökéletes volt Isten felé. Barátai nem beszéltek Jóbról valami nagy elismeréssel, de engem sokkal jobban érdekel, amit Isten mondott róla:

„Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a Földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.” (Jób 1:8)

Tehát azt mondhatjuk, hogy tökéletesnek lenni Isten felé, ebből áll: helyes hozzáállás Istenhez és helyes hozzáállás a gonoszhoz. Nincs semlegesség az Isten felé tanúsított tökéletességben. Nem kötsz kompromisszumot semmivel, ami neki nem tetszik; hanem teljesen elkötelezett vagy az engedelmességre – nem számít, mibe kerül! És vésd eszedbe: van ára annak, hogy Isten elfogadott!

Amikor a Királyok vagy a Krónikák könyvét olvassuk, látjuk, hogy a királyok többre vagy kevesebbre értékelése attól függött, hogy a szívük tökéletes volt-e Isten felé. Asáról, Jósafátról, Ezékiásról és másokról azt mondja, hogy tökéletes volt a szívük Istenhez. De a legnagyszerűbb példa arra az emberre, aki tökéletes volt Isten felé: Dávid. Ő volt a mérőpálca a többi király értékeléséhez.

Jegyezd meg, hogy nem tökéletes szívről beszélünk, hanem olyan szívről, ami tökéletesen viszonyul Istenhez. Dávid nem volt mindig tökéletes morálisan. Tudjátok, hogy házasságtörést követett el. Mivel a Szentírás nem nézi el a házasságtörést, itt nem az erkölcsi tökéletességről beszélünk: sokkal inkább Dávid Isten felé tanúsított hozzáállásáról.

A Mózes második könyve 20-1:3-ban találjuk az első követelményt az Isten felé tökéletes szív eléréséhez. Maga Isten mondta ki ezeket a szavakat: „Én vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem!” Isten felé tökéletesnek lenni annyit jelent, hogy nincsenek más isteneink mellette. A valódi kérdés Dávid számára és számunkra az, hogy „Ki a te istened?”

Ugyanez az alapvető kérdés – „Ki a te istened?” – lett feltéve Izraelnek is, Mózes által Mózes ötödik könyvében, közvetlenül az ígéret földjére bemenetel előtt. Az erre adott válaszuk meghatározta életük alakulását. Később, amikor a Szent Szellem leszállt Izraelre, Illés Kármel hegyi áldozatakor, mindannyian azt kellett, hogy mondják: „Az Úr az Isten.” (1Kir 18:39) Amikor így beszélsz – talán vannak problémáid, hibáztál vagy még bűnt is követtél el – mégis felülkerekedsz majd.

Ez elvezet minket a személyes értékelésig ennek az alapvető kérdésnek tekintetében. Meg kell kérdezzük magunktól: „Honnan tudjuk, ki az Istenünk?” Mózes első könyvének 31. részében Jákob Lábánnal beszélve azt mondja: „a béremet tízszer is megváltoztattad.” De Isten nem hagyta ennyiben. Folytatta: „Ha az én atyáim Istene, Ábrahám Istene, és Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem” (42. vers) Figyeld, mit mond: „Ábrahám Istene és Izsák félelme.” Jákob az „Izsák félelme” leírást használja, amikor Izsák Istenéről beszél. Összefoglalva tehát: akitől félsz, az istened!

Néhányan a rákot teszik istenükké. Annyira félnek a ráktól, hogy jobban tartanak tőle, mint Istentől. Hasonlóképpen azok az emberek, akik a boszorkányságban, jövendőmondásban és varázslásban mélyültek el, a sátáni hatalmaktól való félelem borzalmas kötelékébe kerültek, annyira, hogy ezek lettek isteneik. Én nem akarok senkitől sem félni, kivéve Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét! Ha valaki tényleg féli Istent, mástól nem kell félnie életében.

Fordította: Marton Katalin

Zsoltárok Könyve 119:91-100.

91. Ítéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92. Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93. Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94. Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95. Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96. Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97. Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98. Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99. Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100. Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 14.

Hogyan tudunk megszabadulni?
Ezt mindannyiunknak tudnunk kell. Egyszerű alapvető lépéseket fogok felsorolni. Nem állítom, hogy ezek mindegyikét meg kell tenned, de azt tapasztaltam, hogy ezek a döntő fontosságúak.

1. Légy alázatos! A következő lépésnél mindjárt kiderül az is, hogy ez miért fontos.

2. Légy őszinte! Bizony az őszinteséghez alázat kell. Ne találjatok ki magatoknak cifra, pszichiátriai neveket a problémáitokra, hanem nyíltan nevezzétek meg őket. Az ásót hívd ásónak, s ne mezőgazdasági eszköznek. Vagyis ha bujaság a problémád, akkor nevezd nyíltan bujaságnak, ha pedig gyűlölet, akkor gyűlöletnek. (Feleségeknek azt szoktam tanácsolni, hogy hívják úgy a problémát, ahogy a férjük esetében neveznék, s akkor megvan a pontos neve.) Ehhez azonban alázatra van szükség. Nem fogsz tudni szembenézni az igazsággal, ha előbb meg nem alázod magad. A Biblia mindig a mi felelősségünkké teszi a megalázkodást. Az ige mindig azt mondja, hogy alázzátok meg magatokat. Ne imádkozz Istenhez, hogy ő tegyen alázatossá, mert ez a te feladatod, amihez a te saját döntésed kell. Így van ez akkor is, ha szeretnél megszabadulni.

Elérkezhet a pillanat amikor választanod kell két dolog közül: méltóság vagy szabadulás. Ha a méltóság fontosabb számodra, mint a szabadulás, akkor tudod, mi a problémád? A büszkeség. Ilyenkor mindig eszembe jut az az alabamai orvosfeleség, aki egy igazán előkelő hölgy volt. Hallotta a tanításomat és utána megkérdezte:
- Mr. Prince, ha jól értem a szavait, lehet, hogy szabadulás közben sikítani fogok?
Azt feleltem: - Ez előfordulhat. 

- De hát engem úgy neveltek - mondta -, hogy egy hölgy társaságban ne sikoltozzon.
- Nézze - válaszoltam -, tegyük fel, hogy egy folyóban fuldoklik, s már éppen harmadszor van lemerülőben, amikor eszébe jut, hogy talán van valaki a parton, aki ki tudná menteni. Akkor is a nőiességével ellenkezőnek tartaná, hogy sikoltson? Ilyenkor el kell dönteni, hogy inkább megfullad-e vagy pedig öt percre lemond a nőiességéről.

Azt szoktam tanácsolni a hallgatóimnak, hogy inkább hagyják eltűnni a méltóságukat, mert az úgyis vissza fog jönni. Sőt, miután megszabadultak, sokkal méltóságteljesebbek lesznek, mert már nem lesz ott az a gyötrő valami a belsejükben. A lényeg tehát az, hogy az alázatosság a kulcs.

3. Valld meg hitedet Krisztusban, mivel Ő a mi megvallásunk főpapja! Amikor helyes megvallást teszünk, Ő segítségünkre siet. De ha nem a helyes meg­vallást tesszük, akkor hiába várunk rá.

4. Valld meg minden ismert bűnödet! S itt nem csak a saját bűneidre gondolok, hanem az őseidéire is. Sokszor azonosulnod kell családod előző nemzedékeinek a problémáival, és azokat saját problémáidként kell megvallanod, s úgy kell kérned rájuk a bűnbocsánatot. Még ha a nagymamád, a nagynénéd vagy más rokonod követte is el azt a bűnt.

5. Térj meg minden bűnből! Megtérés nélkül nincs szabadulás. A Példabeszédek 28:13-ban azt olvassuk: „Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig meg­vallja és elhagyja, irgalmasságot nyer." Irgalmasságot akarsz? Két dolgot kell akkor tenned. Megvallani és elhagyni a bűnöket. Ez régi recept, de hát Isten nem változik. Sokan azt képzelik, hogy ha elhallgatják a bűneiket, Isten soha nem szerez róluk tudomást. Csakugyan sok ilyen emberrel találkoztam. Persze ők tévednek, hiszen Isten mindent tud. Ő nem azért várja el tőled a bűneid megvallását, hogy végre tudomást szerezzen róluk, hanem azért, hogy megkegyelmezhessen neked. Istent nem tudod megdöbbenteni. A legrosszabb dolgokat is elmondhatod neki magadról, mivel Ő már úgyis tudja azokat, és mégis, még mindig szeret. De ha magadban tartod a bűneidet, akkor tovább kell hordoznod a problémáidat is.

6. Szakíts az okkultizmussal és az okkult titkos társaságokkal! Legfőképpen a szabadkőművességgel! Az ugyanis a legdrámaibb démoni problémák oka lehet amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Olyasmikre gondolok, mint például a testi vagy értelmi fogyatékosság. Tulajdonképpen ezeknek a dolgoknak az elhagyása már a megtérésbe beletartozik, de fontosságuk miatt külön is megemlítem őket.

7. Bocsáss meg mindenkinek! Don Bashamnek és nekem, volt évekkel ezelőtt egy közös barátunk, egy állatorvos. Neki is szabadulásra volt szüksége, de mindaddig nem tudott megszabadulni, amíg meg nem bocsátott az egész adóhivatalnak. Neki ez volt a fő problémája. Jézus azt mondta a Márk 11:25-ben, hogy amikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van. Ez mindenre és mindenkire kiterjed. A megbocsátás a te feladatod. Ne várj arra, hogy majd megalázkodnak, és bocsánatot kérnek tőled. Elsősorban nem őmiattuk, hanem saját magad miatt kell megbocsátanod. A másoknak való megbocsátás nem szuper-szellemiség, nem is érzelgősség, hanem jól felfogott önérdek.

8. Engedd ki magadból a démont! Erre még vissza fogunk térni, de már most elmondom, hogy passzivitással semmire sem jutsz, cselekedned kell. A legegyszerűbb amit megtehetsz az az, hogy elkezdesz kilélegezni. Mind a héber, mind a görög nyelv ugyanazt a szót használja a szellemre mint a leheletre.

Élénken emlékszem arra a kisfiúra, akit az édesanyja hozott hozzám, hogy imádkozzam érte. Négy vagy ötéves lehetett. Amikor megkérdeztem, hogy mi a baja, a mamája azt felelte, hogy ételallergia, sok élelmiszertől allergiát kap. Mire azt mondtam, hogy mint gonosz szellemmel fogok elbánni ezzel a betegséggel, ha beleegyeznek. A mama készséggel hozzájárult. Ekkor a kisfiúhoz fordultam, és egyszerű, gyermeki szavakkal elmagyaráztam neki, hogy egy gonosz szellem van benne, amelyik olyan mint egy lehelet. Mondtam neki, hogy Jézus nevében meg fogom parancsolni ennek a szellemnek, hogy jöjjön ki, tőle pedig azt várom, hogy engedje ki, vagyis amikor Jézus nevét mondom, akkor fújja ki. A legényke ott állt mint egy kis katona, amíg imádkoztam érte, s amikor azt mondtam, hogy Jézus nevében, ő nagyokat fújt. Ez volt minden. Három nap múlva visszajött a mama és arra kért, hogy érte is imádkozzam. Megkérdeztem, neki milyen problémája van.

- Szintén allergia - felelte.
- Előbb azonban mondd el, mi lett a fiaddal? - kértem. Erre elmondta, hogy hazamentek, s a fia egyenesen odament a hűtőszekrényhez, összeszedett minden addig tiltott ételt, mindegyikbe belekóstolt, és egyik sem ártott meg neki.

Michael L. Brown - A kritizáló szellem jellemvonásai 5.

2. A destruktív kritikusok gyakran korlátozott (vagy semmilyen) személyes tapasztalatra támaszkodva emelik fel szavukat különböző jelenségek ellen. 

Jézus azt mondta a farizeusoknak: „De jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivel, hogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” (Mt 23,13) Bizonyos mértékben ez igaz azokra a kritikusokra is, akik hamis ébredésről beszélnek, és figyelmeztetik az Isten erejének jelenlegi kiáradásában érintett sokaságot, hogy az élményük erősen megkérdőjelezhető. A kritikusok persze még soha nem tapasztaltak elsöprő erejű ébredést, és bizonyos, hogy ilyet maguk sohasem generáltak. (Egyik kritikusunk, akivel hosszasan beszélgettem, azt kérdezte, hogy lehet-e a szó történelmi értelmében „ébredésnek” nevezni egy modern ébredést. Később ezt mondta: „Nézd, én bizonyságot teszek az embereknek és tanítványokká teszem őket az Úrban. Ha ez nem ébredés, akkor mi?” - kérdezte. Ezek szerint tehát a Szent Szellem milliók életét megérintő és megváltoztató kiáradása nem ébredés, csak azért mert némely megnyilvánulás nem szimpatikus, ugyanakkor emberek odavezetése az Úrhoz, igen.)

Tény, hogy a Szent Szellem évek óta erőteljesen mozog világszerte, olyan területeken is, mint Kína és Afri­ka -, eddig a kritikusok nagy része mégsem vett részt ebben a munkában. Ehelyett inkább a történelmi ébredésekre utalnak (amelyek ma már csak papíron léteznek), vagy az elkövetkezendő nagy ébredésre (amely eddig csak elméletben létezik), s közben becsmérlik a jelenlegi ébredést. Isten jelenlegi munkájába nem állnak be, és megpróbálják kívülről megakadályozni azokat, akik be akarnak állni. Ahelyett, hogy mutatnák, elállják az utat. Milyen káros magatartás ez!

A kritikusok gyakran csodálják Isten korábbi hatalmas cselekedeteit, de ócsárolják jelenlegi csodálatos munkáját. Jézus ugyanerre utalt, amikor ezt mondta:

„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeu­sok! Mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.” Mt 23,29-30.

Ugye ismerősen csengenek ezek a szavak: „Milyen csodálatos volt a Nagy Ébredés! Milyen dicsőséges volt a Walesi Ébredés! Mi teljesen egyetértünk abban, hogy azok a Szent Szellem hatalmas kiáradásai voltak. De azt nem fogadjuk el, hogy ez a mostani, amiről ti azt állítjátok, hogy dicsőséges ébredés, valóban az lenne. Igen, igaz, hogy a mostani úgynevezett kortárs ébredést kritizáljuk, de nem úgy, mint a régi kritikusok. Ha mi akkor éltünk volna, tárt karokkal üdvözöltük volna azt az ébredést!”

Ez pontosan úgy hangzik, mint a Jézus korabeli vezetők beszédei, akik azt állították, hogy szeretik a régi prófétákat („Mi nem olyanok vagyunk mint atyáink, akik ellene álltak az igaz Istentől küldött prófétáknak"), de megölték az igaz, Istentől küldött Prófétát, aki a kortársuk volt.

Kedves kritikusaink, miből gondolják, hogy a múlt nagy ébredéseit el tudták volna fogadni, ha egy olyan jelenlegi nagy ébredést sem tudnak mutatni a földön, amely megfelelne a tetszésüknek? Valami nem stimmel ezzel a képpel. Hogy még nyíltabb legyek: kritikusaink benne vannak az ébredésben? El tudnának minket és gyülekezetünket is vezetni abba az „ideális ébredésbe", amiről beszélnek?

Természetesen kérdésem csak azoknak a kritikusoknak szól, akik hisznek abban, hogy a valós ébredés el fog jönni. Némely kritikus ugyanis olyan alapon utasít el minden modern ébredést, hogy az egyház jelenlegi korszakában már nem lesz több ébredés. Ők legalább következetesek. Pesszimisták, reménytelenek és másokat is ebbe vezetnek. A többieknek pedig azt mondom, ha nem tudják megmutatni az utat, legalább ne állják el. Végül is meglehet, hogy azt sem tudják, hova mennek! (Azoktól pedig, akik a kritikusok rossz gyümölcseitől megszomorodtak, ezt kérdezem: mi tudjuk az utat?) Ezzel kapcsolatos a következő ismérv.

Zsoltárok Könyve 119:81-90.

81. Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82. Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83. Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84. Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
85. vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86. Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87. Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88. Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89. Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90. Nemzedékre meg nemzedékre van a te hűséged; megszilárdítottad a földet és megállt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Reinhard Bonnke - Prófétálás ajándéka 3.

A próféciákat már Mózes idejében is meg kellett vizsgálni (5Móz 13), Jeremiás pedig nyíltan szembeszegült a hamis prófétákkal. Izraelnek Istentől támasztott - a maguk nemében páratlan - prófétái mellett minden nemzetnek megvoltak a maga „prófétái", állítólagos isteni inspirációból szóló személyiségei, például az olyan jóshelyek papjai-papnői, mint Delphi, Dodona vagy Délosz, vagy a Szibilla-könyvek őrzői. Bizonyos istenségek templomaiban háromlábú székeken ülő nők adták elő jövendöléseiket, ami gyakran okkult transzban vagy eksztázisban megnyilvánuló halandzsázásból állt. A papok-papnők azt állították magukról, hogy magyarázni tudják a rendszerint homályos, többértelmű próféciákat.

Ennek egy bibliai példája az lKirályok 22,15-ben található. A király felkérte Mikeást, hogy prófétáljon a Szíria ellen tervezett támadással kapcsokban. A próféta kijelentése első hallásra tetszett a királynak, de meglehetősen kétértelmű volt: „Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja azt a királynak." Akháb király ezen a saját kezét értette, a város azonban végül a szíriai király kezére jutott!

Izrael mindennapjaiban a prófétáknak meglehetősen nagy szerep jutott. A próféta-iskolák a nemzet életének meghatározó elemét képviselték, és kétségkívül nekik tartozunk köszönettel a Szentírás jelentős részének megőrzéséért és lejegyzéséért. A babiloni fogság után azonban a próféták szerepe kevésbé magától értetődővé, sőt egyenesen gyanússá vált. A „nyájas és vigasztaló szókkal" szóló hamis próféták a romlásba taszították Izraelt, aminek végeredménye a teljes nemzeti katasztrófa lett. Az emberek vonakodtak attól, hogy „szőrös ruhába öltözködjenek, hogy hazudjanak", ahogy Zakariás mondta a fogságból való visszatérés utáni időben (Zak 13,4-5). Szinte „szégyellték" magukra ölteni a próféta köntösét. Ezért is figyelemreméltó, hogy Keresztelő János elhívása annyira valóságos és egyértelmű volt, hogy nem esett nehezére a próféták tipikus öltözetét viselni.

A szellemi ajándékokkal való visszaélés nagy bajok forrása lett az Egyházban is. Ha igaz az, amit a 2. században élt montanistákról olvasunk (bár tevékenységüket csak az ellenségeik írásaiból ismerjük), könnyelmű kijelentéseket tettek - úgymond - a Szent Szellem által, és olyan hamis kinyilatkoztatásokat, hogy Isten országa már eljött Frígiában. Részben ez váltotta ki, hogy az Egyházban létrejött egy olyan tradíció, mely görbe szemekkel néz minden szellemi megnyilvánulást és lelkesedést. Sajnos a Szent Szellem igazi megnyilvánulásait is "fanatikus rajongásnak" bélyegezték. Ez volt minden idők egyik legszomorúbb és leginkább pusztító hatású egyházi döntése. A püspökök persze valójában attól féltek, hogy ha a Szent Szellem „laikus" embereken keresztül is szól, ez aláássa tekintélyüket, így a montanisták esetleges túlkapásai jó ürügyként szolgáltak nekik a Szent Szellem mozgásának elfojtására.

Szívet szorongató, amint a történelem hamis próféciák, sőt démonoktól inspirált tanítások sorozatát vonultatja fel előttünk, melyek szavakban kifejezhetetlen rombolást vittek véghez az Egyházban. Kitalálni sem lehetne még egy ilyen veszélyes fegyvert, ezért rendkívüli elővigyázatossággal kell kezelni. A hamis próféciák betöltötték a világot tévtanításokkal - nemcsak az igaz hittől elszakadt szektákat, hanem hatalmas világvallásokat is eredményezve. Bármily erős legyen is napjaink Egyházának profetikus beállítottsága, igencsak instabil intézményt hoznánk létre, ha erre anélkül építkeznénk hogy a prófétai kijelentéseket folyamatosan Isten Igéjének mérőzsinórjával mérnénk meg. A próféták által vezetett Egyház előbb vagy utóbb szükségszerűen zsákutcába jut. A vezérige ez: „Hát nem Istenétől tudakozik-é a nép?" A válasz pedig úgy szól, hogy igen, de... „a tanításra és bizonyságtételre hallgassatok.' Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk: Úgy bolyongani fognak a földön...". (Ézs 8,19-22)

„És ha azt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép?" Az emberek hajlamosak „az élőkért a holtaktól tudakozódni" - de miért nem Istentől? A szélhámosok, sarlatánok, okkultisták, kultuszvezérek, hamis és önmagukat is becsapó jövendőmondók hosszú története nem cáfolja meg az igazi isteni inspiráció létét. Ellenkezőleg: éppen azt igazolja, hogy lennie kell igazinak is. A hamis érmék mindig az eredeti másolatai! Az ördög ugyanezt a stratégiát követi. Kezdettől fogva, már az Édenben is ezt a módszert követte, hogy hamis próféciájával elbizonytalanította az első emberpárt Isten hangja felől. Ügynökeit mindig azért vonultatja fel, hogy kételkedést támasszon azokban, akik Isten Igéjét hallgatják. Ezek azok a madarak, melyek elkapdossák a magvető által hintett magot (Mt 13,4).

Hack Márta - Az öröm és megnyilvánulásai bibliai szavak tükrében 6.

Az öröm az Úr megváltottalak osztályrésze:
„Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás - 'rimná' - között Sionba jönnek, örök öröm - 'szimchá' - fejükön, vigasságot - 'szászón - és örömöt - 'számchá' - találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.” (Ézs 35,10) Isten népe hazatérését és szellemi értelemben vett megtérését is öröm és ujjongás kíséri.

Mit is jelent ez a szó: ujjongás? Az előzőekben megvizsgált szavaknál még intenzívebb örömöt fejez ki a héber 'ránan' igéből származó 'rimná' amit ujjongásnak fordíthatunk, ugyanakkor jelentéskörébe tartozik olyan reszkető, sípoló, süvítő hang hallatása is, ami például hasonlatos egy szélben süvítő árboc vagy magas pózna hangjához. Néha a siratás vagy rebegés hangjait is ezzel a szóval jellemzi a Biblia.

A 'ránan’ ige másik jelentése: valaki rezegteti a hangját, artikulálatlan üvöltést hallat. Ézsaiás próféta idézett versében vigasságot és örömöt találnak a megváltottak, és elfut a fájdalom és sóhaj. A vigasság szóval a héber 'szászón’ kifejezést fordították. Kultúránk sajátos módon többnyire mellőzi az érzelmek földolgozásának bibliai időkben - de a bibliai tájakon még napjaikban is - szokásos módját. A gyász, a búcsú­zás, a panasz, az ima, a szerelem, az öröm - mindez számunkra talán csak érzés, ám a bibliai szavak hűen tükrözik, hogy mindezt hangosan szinte kikiabálták, kisírták, kiénekelték, kitáncolták magukból az emberek.

Nézzük, mit értettek 'szászón', azaz vigasság alatt! A szó egy már nem használatos igegyökből származik, ami ugrást jelent, de kifejezetten egy paripa mozgását írta le. Magában a lovat jelentő 'szúsz' szóban maradt fenn. Csupán helyesírásában különbözik a vigasságot jelentő ’szúsz' szótól, ami ennek tükrében rendkívül dinamikus tartalmat hordoz: vehemens mozgást, akár ugrást, vágtatást is jelenthet. Ez a kirobbanó öröm jellemzi a vőlegényt, aki menyegzőjén ünnepel és ugrándozik. Jeremiás a vőlegényt így jellemezte: hangja a kitörő öröm, a 'szászón’ hangja. S ezt a lelkesedést ahhoz az örömhöz hasonlítja, mely Isten népének helyreállításakor hangzik fel a Seregek Urát dicsérők szájából. „Ezt mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen (amely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez, emberek nélkül és barom nélkül való), a Júda városaiban és Jeruzsálem utcáiban, amelyek elpusztíttattak és ember nélkül és lakó nélkül és oktalan állat nélkül vannak, Örömnek szava - 'qól szászón' - és vigasság szava - 'qól szimchá' -, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dicsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annak- előtte, azt mondja az Úr.” (Jer 33,10-11)

 Ésaiás próféta az Úrban örvendezett ezzel a kitörő lelkesedéssel. „Örvendezvén örvendezek - 'szósz ászísz' - az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit” (Ézs 61,10). Jézus Krisztus, mint egyházának vőlegénye, szintén paphoz hasonlóan van felékesítve, és fején - 'semen szászón' - a kitörő öröm olaja van. Az ő fejéről folyik alá a kenet az Egyházra, az ő testére. Isten népének helyreállítását, fogságból való hazatérését ugyancsak az öröm hangjai kísérték. "Amikor visszahozta az Úr Sionnak fog­lyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.” (Zsolt 126,1-2) Kezdve a nevetéssel, az „maga a mozgásban lévő öröm! A 'szechóq' tréfát, csúfolást is jelent. A 2. zsoltárban Isten nevet az ellene lázadó királyokon, és kigúnyolja, megszégyeníti őket. Ez Isten reakciója a nemzetek zajongó mozgolódására és vezetőik Isten felkent­jével szembeni összeesküvésre: „Az egekben lakozó neveti - 'jiszcháq' -, az Úr megcsúfolja őket.” (Zsolt 2,4) Ez a biztos győzelem tudatának nevetése! „A pusztulást és a drágaságot is neveted, s a fenevadaktól sem félsz.” (Jób 5,22) Ez az ígéret az Úrban bízó embernek szól, aki ugyanebből az isteni nézőpontból szemléli a szükségeket, amelyek az életet fenyegetik.

A 'száchaq' ige, melyből a nevetés egyik imént említett héber szava ered, nemcsak tréfát vagy gúnyolódást jelent, hanem játékot is, ahogyan például a gyermekek játszanak - hiszen természetes, hogy játék közben újra és újra felcsendül vidám kacagásuk, mi több, egyfajta mérkőzést is kifejez, melyet mai szóval sportnak nevezhetnénk. "Amott gályák járnak - írja csodálattal a zsoltáros a tengerről, mikor a teremtés művein elmélkedik - s cet­hal (eredetiben leviatán), amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.” (Zsolt 104,26) A verssor más értelmezés szerint így fordítható: „Ott hajók járnak, [és] leviatán, amit [azért] formáltál, hogy mérkőzz vele.”

Sámuel 2. könyvében egy helyütt párviadalt, harci játékot, hadgyakorlatot jelent a szó.

"Akkor mondta Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak - 'víszácháqú’ - előttünk!” (2Sám 2,14)

Isten népének hadgyakorlata a nevetés! Ehhez hasonlóan harci megmozdulás volt a kürtzengés. A szó hangos örömkiáltást is jelent. „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát [az üdvrivalgást]; a Te orcádnak világosságánál jár ez, oh,Uram.” (Zsolt 89, 16) Erre az örömteli rivalgásra omlottak le Jerikó falai! (Józs 6,16) Nehémiás, Ezsdrás és a törvényt felolvasó léviták ezt tanácsolták a Jeruzsálembe felgyűlt, kesergő, síró népnek: „E nap szent az Úrnak, a ti Isteneteknek, ne keseregjetek és ne sírjatok, mert sír vala az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallá. És ő mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, aki­nek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme - 'chedvá' - a ti erősségtek. A Lévi­ták is csendesíték vala az egész né­pet, mondván: Hallgassatok, mert e nap szent és ne bánkódjatok! Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vigasságot - 'szimchá’ -, mert megértették a beszédeket, amelyre őket tanították vala.” (Neh 8,8/b- 12) A 'chedvá' szó jókedvet, vidámságot jelent.

Forrás: Új Exodus Magazin, 7. évf. 2. sz. / 1995.

Zsoltárok Könyve 119:71-80.

71. Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72. Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73. Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74. Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75. Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
76. Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77. Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78. Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79. Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismerői.
80. Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 2.

Fogadd el önmagad

Mert mint aki számítgatja a falatot magában, olyan ő…
(Példabeszédek 23:7)

Szereted önmagadat? Az emberek többsége nemmel válaszol erre a kérdésre. Nagy tapasztalattal rendelkezem ezen a téren, hiszen rengeteg embernek próbáltam már segíteni abban, hogy érzelmileg, mentálisan, spirituálisan és szociálisan is teljes életet éljen. Hatalmas áttörésnek tartottam, amikor rájöttem arra, hogy az emberek egész egyszerűen nem szeretik magukat. Vannak, akik ezzel tisztában vannak, míg másoknak halvány fogalmuk sincs arról, hogy ez számos problémájuk gyökér-oka.

Sok kapcsolati probléma abból ered, hogy az emberek nem tudják elfogadni magukat, sőt, sokszor nem is szeretik magukat. Isten azt akarja, hogy remek kapcsolatokban éljünk. Véleményem szerint a Biblia a kapcsolatokról szól. Számos tanítást olvasok benne az Istennel, az emberekkel és a saját magammal való kapcsolatommal összefüggésben.

Keress békességet a kapcsolataidban

Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, (harmóniát, félelemtől, morális konfliktustól való nyugalmat) és kövesse azt. [Ne csak kívánd Istennel, embertársaiddal, önmagaddal való békés kapcsolatot, hanem élj is így.]
I. Péter 3:11

Isten Igéje arra tanít, hogy jó kapcsolatokat építsünk ki, és azt is megmutatja, hogyan fejlesszük és tartsuk fenn ezeket a kapcsolatokat.

A Magyarázó Biblia fenti verse jól rávilágít a lényegre. Miközben tanulmányoztam, a Szent Szellem felhívta a figyelmemet arra, hogy az először is Istennel legyek békességben. Hinnem kell abban, hogy Ő szeret engem. Nem vár arra, hogy tökéletes legyek, Ő mindig feltétel nélkül szeret. Másodszor pedig el kell fogadnom a szeretetét.

Az elfogadás nagyon fontos. Amikor Istentől kapunk, be kell fogadnunk mindazt, amit felkínál nekünk. Ahogy átvesszük a szeretetét, ez a szeretet bennünk lesz. Amint Isten szeretete betölt minket, elkezdhetjük szeretni önmagunkat. Elkezdhetjük visszaadni ezt a szeretetet Istennek, és átadhatjuk embertársainknak is.

De ne feledd: nem adhatod tovább azt, ami nem a tied.

Isten szeretete

… mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
Róma 5:5

A Biblia azt tanítja, hogy a szeretetet a Szent Szellem töltötte a szívünkbe, akit az Atya küldött el hozzánk. Ez egész egyszerűen annyit jelent, hogy mivel hiszünk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, az Úr a Szent Szellem formájában beköltözik a szívünkbe, és megajándékoz a szeretetével, hiszen az Isten szeretet. (I János 4:8).

Tegyük fel magunknak a kérdést: mihez kezdünk Isten szeretetével, amit ingyen kaptunk? Elutasítjuk, mert azt hisszük, hogy nem vagyunk elég értékesek ahhoz, hogy megérdemeljük? Vagy azt hisszük, Isten is olyan, mint az emberek, akik elutasítottak és megbántottak bennünket? Vagy hittel elfogadjuk szeretetét, hiszen biztosak vagyunk abban, hogy Ő nagyobb, mint hibáink és gyengeségeink?

Tedd fel magadnak a kérdést: milyen a kapcsolatod Istennel, önmagaddal, embertársaiddal?
Ami engem illet, nagyon sokáig semmilyen kapcsolatom sem volt saját magammal. De ez eszembe sem jutott mindaddig, amíg Isten el nem kezdett tanítani ezzel kapcsolatosan.

Most meg kell vallanom, hogy sokkal többet foglalkozom saját magammal, mint másokkal, és nagyon fontosnak tartom, hogy jól kijöjjek magammal.

Te egy olyan személy vagy, akitől soha nem menekülhetsz el.

Biztosan megtapasztaltad már, milyen kínszenvedés olyan valakivel nap mint nap együtt dolgozni, akivel nem igazán jövünk ki, de a jó hír, hogy legalább őt nem kell munka után hazavinni magunkkal. Te pedig folyton össze vagy zárva saját magaddal a nap huszonnégy órájában. Egy percre sem szabadulhatsz meg magadtól, még egy szempillantásnyi időre sem – tehát a legeslegfontosabb dolog, hogy békességed legyen saját magaddal.

Fordította: Berényi Irén

Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 1.

20 ok, hogy ne kövess el bűnt

"Oh nyomorult ember, micsoda deformált szörnnyé tett a bűn.

Isten kevéssel tett kisebbé az angyaloknál, a bűn kevéssel tett jobbá a démonoknál."
JOSEPH ALLEINE

"Először elkövetjük a bűnt, aztán védelmezni kezdjük, aztán dicsekszünk vele."
THOMAS MANTON

"A bűn szembeszállás Isten igazságával, az Ő kegyelmén való erőszaktétel, az Ő türelmének kigúnyolása, az Ő hatalmának semmibe vétele, szeretetének megvetése."
JOHN BUNYAN

Épp távozóban voltam egy gyülekezeti összejövetelről Houstonban, mikor egy fiatalember jött oda hozzám és átadott egy imakérést. Most csatlakoztam a Teen Challenge-hez (amerikai keresztény fiatalokat segítő szervezet) magyarázta, én egy gyógyulófélben lévő alkohol és drogfüggő vagyok. Imádkoznál kérlek a feleségemért? Az imakártyán ott volt a felesége neve és a kérés, hogy az Úr tartsa meg őt amíg a férje a rehabilitáción van. Biztosítottam, hogy imádkozni fogok és arra bátorítottam őt, hogy ne használja magára többet a gyógyuló alkohol és drogfüggő kifejezést hanem értse meg, hogy Jézusban már egy új teremtés.

Később azon a délutánon fogtam az imakártyát, letérdeltem és imában kértem Istent, hogy áldja meg az ő feleségét, Mariát. És aztán gondolkodni kezdtem. A bűn milyen hazug. A drog gyönyörűséget ígért ennek az embernek, az alkohol békét és mindkettő csak rombolást hozott. Most két drága élet veszélybe került. Meddig szedhet a bűn újabb áldozatokat, rombolhat le újabb házasságokat, újabb családokat?

És aztán tovább gondolkoztam a mi nyomorúságos, bűnös emberi természetünkről. Miért van, hogy ugyanazokba a csapdákba esünk újra és újra? Miért hisszük el újra ugyanazokat a hazugságokat melyek már rég lelepleződtek? Miért van, hogy szokássá válik a rossz cselekvése amikor vágyjuk a jót tenni? Miért? Lehetséges, hogy soha ne lépjünk vissza és lássuk a tegnap elkövetett bűn következményét? Lehetséges, hogy a bűn olyan jó érzést ad, - ha csak egy percre is - hogy elfelejtsük milyen borzalmasan éreztük magunkat miután kiélveztük? Lehetséges hogy a Sátán olyan jól csomagolja a mérget, hogy megisszuk azt a fényesen csillogó címke miatt? Lehetséges, hogy amikor csábít a bűn, olyan vonzó, megnyerő, kéjes, elbűvölő, hogy elhomályosítja a szörnyű, tragikus befejezést? Lehetséges ez?

Nézzük meg a figyelmeztető példabeszédet:

"1. Fiam!Az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2. Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajkaid megőrizzék.
3. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye.
4. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek."
Péld. 5: 1-5.

De hát olyan jól nézett ki. Azok a csábító ajkak, az a hívogató mosoly, azok a gyönyörű tincsek, az a rabul ejtő pillantás. Ő az akit akartál, akire szükséged van, az egyetlen dolog ami megelégít, az egyetlen ami betölti a szükségedet. De kívülről nézve barátom ez megtévesztés. Végül ez a szépség beléd mar. Végül megöl téged. A végén ő már nem egy gyönyörű nő, hanem egy penge, "éles mint a kétélű tőr".

Igen, a csábító a megszemélyesült bűn. Soha nem csak azt hozza amit ígér, mindig elárul minket, a csábítót és az áldozatot is. Látjátok, az éles tőr leszúrja a csábítót is. Manipulálva és eladva, lealacsonyítva és néha betegen, a bűn kiköpi őt miután végzett vele. Senki nem nyer a játékon. Mikor tanuljuk meg végre ezt?

Fordította: Korányi Tamás

Zsoltárok Könyve 119:61-70.

61. Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62. Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
63. Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64. Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65. Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66. Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67. Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68. Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69. Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70. Eltompult mint hájtól a szívük, én tanodban gyönyörködtem.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

A kenet jelenlétének növelése igehirdetés által - Németh Sándor igehirdetése

Miről lesz felismerhető az Antikrisztus? - Németh Sándor válaszol

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 13.

5. Nyomások a korai gyermekkorban

Egy gyerek szellemi és érzelmi ereje általában nem elég erős ahhoz, hogy távol tudja tartani magát egy állandó démoni nyomástól. A Jakab 3:16-ban olvasunk egy nagyon figyelemre méltó dolgot: „Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van." Ahol tehát veszekedés és diszharmónia van a szülők között, ott ez démoni befolyásnak teszi ki a gyerekeket. Megfigyeléseim szerint a démoni problémák nyolcvan százaléka ötéves kor előtt kezdődik az emberek életében. Ez pedig a szülők felelőssége.

6. Érzelmi vagy testi gyengeség

Például egy asszony ott áll az útkereszteződésnél, s a szeme láttára történik egy rettenetes karambol. Anélkül, hogy ez tudatosulna benne, megnyitja magát a félelem szellemének. Hasonló hatással lehet egy anyának egyetlen gyermeke elvesztése (közelmúltban találkoztam egy ilyen esettel). A kisfiú ötéves korában meghalt, és az anya megnyitotta magát a félelem szellemének, amely nagyon erős szellem. Vagy például egy lány már az esküvőjére készül, s akkor az utolsó pillanatban felbomlik a jegyessége, ő pedig átadja magát a csalódottság szellemének, és sérült személyiséggel éli le egész hátralévő életét.

Emlékszem egy esetre, amikor egy összejövetelen tanítottam, s az első sorban ott ült egy hölgy, nagyon igei módon. Beszéd közben megemlítettem a csalódottság szellemét. Láttam, hogy teljesen eltorzul az arca. Az egész lénye teljesen elváltozott, s ez mindaddig tartott amíg a csalódottság szelleme el nem hagyta. A tanulság mindezekből az, hogy ha ráépíted valamire a reményeidet s az a dolog nem jön létre, ez gonosz erők hatásának szolgáltathat ki.

Hasonló ehhez a testi gyengeség esete. Jó néhány éve feleségemmel együtt szolgáltunk egy összejövetelen, amikor odajött hozzánk egy tizennyolc éves lány, aki kazettán hallotta egy tanításomat. Diagnosztizált epilepsziája volt, amivel kezelték is, de ő hitte, hogy a betegségét egy gonosz szellem okozza. Szabadulásért jött tehát hozzánk. Imádkoztunk érte, s éreztük, hogy a szellem elhagyta. De aztán úgy tűnt, hogy az Úr azt mondja:

- A munkád még nincs befejezve.
Megkérdeztem hát a lányt:
- Testi sérüléssel kezdődött ez a betegség?
Azt felelte:
- Igen. Egyszer eltalálták egy baseball-labdával, s azt követően kezdődtek a rohamok.
- Látod - mondtam - ez csupán testi sérülés volt, mégis megnyitotta az ajtót az epilepszia szelleme számára. Az agysérülés jelentette ennek a lánynak az esetében a gyenge pontot. Azt mondtam hát neki:
- Hiszem, hogy a szellem már elhagyott, most már csak az ajtót kell bezárni.

Ezután rá tettük a kezünket, és imádkoztunk agyának gyógyulásáért is. Az eset után még mintegy három évig voltunk kapcsolatban ezzel a lánnyal, s attól a naptól fogva nem volt többé szüksége gyógykezelésre, és rohamai sem voltak.

7. Bűnös cselekedetek vagy szokások

Ha ragaszkodsz valamilyen bűnös szokáshoz, az előbb vagy utóbb démonikussá válik. Egyszer egy olyan fiatalasszonyért kellett imádkoznom, aki megnézte az „Ördögűző'' című filmet. Tudta, hogy nem kellene ezt tennie, de mégis megtette, s valami belépett az életébe. Szüksége volt arra, hogy megvallja mint bűnt, hogy tiltott területre lépett. Miután ezt megtette, megszabadult.

Vagy például valaki megnéz egy pornófilmet és közben belemegy valamilyen szexuális démon, például a kéjvágy démona. Csak akkor fog tudni megszabadulni, ha megvallja azt a bűnt, amely megnyitotta az ajtót a démon számára.

Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 7.

JÓSIÁS 

(2 Királyok 11.) 

Jóseba visszafojtotta lélegzettel várt, ahogy a királynő saját őrei felforgatták a házat. Hányingerrel töltötte el, ahogy végiggondolta ennek a szörnyű napnak az eseményeit. “Nem eshetek össze,” –gondolta” a fiatal herceg élete múlik rajtam.” Lelki szemei előtt látta a gonosz nő Athália képét. “Hogyan tudja megtenni ezt az ördögi dolgot?” – gondolkodott hangosan Jóseba- “és ráadásul a saját unokáival?” Az utóbbi napok Júdában eléggé viharosak voltak. Akházia királyt megölték és most a hataloméhes anyja a saját fia gyermekeit sorban megölette, hogy megkaparintsa a trónt. Jóseba felfogva, hogy mi történik, így elbújtatta a legkisebb fiút és a dajkáját egy hálószobában. Miután az őr abbahagyta a keresést Jóseba megkönnyebbülten felsóhajtott: “Ó Uram,” - imádkozott - ”tartsd meg ez a kicsit. Kérlek tartsd távol Atháliát a gyermektől. A férfiak biztosan nem gondolnak rá.” 

Az istenfélő asszony imáját Isten megválaszolta és hat évig Jóseba a kis herceggel Jósiással együtt az Úr házában lakott. Az ottlétükről csak kevés beavatott ember tudott. Mindeközben a zsarnok Athália uralkodott Izráelben. Az istentelen nő a gonosz Jórám király özvegye volt, Akháb király és Jézabel királynő lánya. Athália bálványimádással szennyezte be a földet – semmit sem tanulva anyja és apja tragikus végzetéből. Hűséges földalatti emberek Jójada pap vezetésével várták és megtervezték, hogy egy adandó alkalommal királlyá koronázzák Jósiás királyt és felszabadítsák Júdát Athália csapása alól. Végül elérkezett a nap és a levegő izgalommal telt meg! A hadsereg kapitányai és az embereik stratégiai pontokon állomásoztak ügyelve arra, hogy a puccs sikeresen végbe menjen. “Vigyázzatok az Úr házára és védelmezzétek a királyt,” - parancsolta Jójada. “Öljetek meg mindenkit, aki az állásaitokon belül merészkedik.” 

A kitűzött órában Jójada kivezette Jósiást a Templomból és a koronát a fejére tette. Jójada hálásan és tiszteletteljesen átnyújtotta Isten Szavának írott bizonyságát is Jósiásnak. Az ott álló emberek többé nem tudtak csendben maradni. Ahogy a kürtök megszólaltak az emberek tapsolni és ugrálni kezdtek örömükben. “Éljen soká a király” - kiáltották az emberek - “Éljen soká a király!" Meghallva a lármás tömeget Athália kinézett és meglátott egy fiatal fiút a Templom tornácán állni koronával a fején. Athália egy percet sem tétovázott és odasietett a koronázás helyszínére. “Felségárulás! Felségárulás!” – sikoltotta dührohamában a nő ahogy átrohant a Templom előtti udvaron. Az Athália részére készített meglepetések ezzel még nem értek véget, hiszen katonák vártak rá. Ezek a férfiak gyorsan megfogták a sikoltozó nőt és a palota ajtajához hurcolták, ahol gyorsan végett vetettek a gonosz nő életének, Hét évesen király! De ez a néhány év nem veszett el. Jósiás mélyreható oktatást kapott Isten Igéjéből és gondosan készítették fel a trón átvételére. 

A koronázás napjának eseményei örökre beivódtak Jósiás emlékezetébe. Sosem felejtette el, hogy az emberek hogyan mentek be Baál templomába, törték össze az oltárokat és képeket, és hogyan ölték meg Baál papjait. Azt sem felejtette el Jósiás, hogyan kötött szövetséget Jójada az Úrral, a királlyal és az emberekkel, amikor ő és egész Júda elkötelezte magát az Úr szolgálatára. Szülők szorgalmasan tanítsátok gyerekeiteket Isten Igéjére. Soha nem túl kicsik ahhoz, hogy megragadják a bibliai igazságokat a saját szintjükön. Még az egyszerű dalok Jézusról, amelyeket a karodba vett kicsinek énekled sokat jelentenek annak a fogékony léleknek. A kicsik különösen érzékenyek a szellemi dolgokra. Mindig legyél istenfélő példa a gyermekeid számára, hogy a szavaid és a cselekedeteid összhangban legyenek egymással, akkor a gyermekeid a te nyomdokaidba fognak lépni. 

Igék neked és a gyermekednek (Károliból) 

Zsoltárok 25:4-5. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. 

Zsoltárok 71:5-6. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 

Zsoltárok 71:17. Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 

Prédikátor 12:1; 13. Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai;] melyek egy pásztortól adattak.

Fordította: Nagy Andrea

Zsoltárok Könyve 119:51-60.

51. Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52. Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53. Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54. Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55. Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56. Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57. Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgy mondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58. Könyörögtem előtted egész szívvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59. Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60. Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Michael L. Brown - A kritizáló szellem jellemvonásai 4.

Most nézzük meg a kritizáló szellem néhány sajátosságát.

Előző, A Szent Nevetéstől a Szent Tűzig című könyvemben a vallásos képmutatás tíz jellemvonását soroltam fel. A vallásos képmutató: 1. az igazság kizárólagos letéteményesének tartja magát, még Isten népe között is; 2. ön­igazult; 3. az emberi vélekedések rabja, 4. féltékeny, irigy és versengő; 5. nagyon kritikus; 6. láttatni akarja szelle­miességét; 7. cinikus és szkeptikus; 8. megkötözöttséget hoz szabadság helyett; 9. jobban érdeklik a külsőségek és a tradíciók, mint Isten ereje, kegyelme és szeretete; 10. szűk-látókörű, nacionalista és szélsőségesen felekezetieskedő.

Ezek a jellemvonások jelzik többnyire (kivéve a 3, 4. és a 6.) a kritikusok destruktív irányultságát is. Kritikáik hatásának leírására nincs jobb kifejezés, mint destruktív. De nekünk is vigyáznunk kell, mert amilyen mértékben jelen vannak ugyanezek a jellemvonások a mi életünkben, olyan mértékben romboljuk magunk is a nyájat, és hozunk szégyent az Úr nevére. Ezért mielőtt könnyelműen a kritikusokra mutogatnánk, vizsgáljuk meg magunkat, hogy nem estünk-e ugyanabba a csapdába.

A kritizálás szellemének vizsgálata közben tehát ne csak kifelé, hanem befelé is nézzünk. Más szóval: ezek a pontok ugyanolyan fontosak az önvizsgálat számára, mint a konstruktív és a romboló kritika megkülönbözteté­sében. Azon kell igyekeznünk, hogy ez a mérges gyökér soha ne növekedhessen fel saját életünkben és szolgálatunkban, és soha ne bátortalanítson el bennünket, ha ellenfeleink ezekkel a negatív jellemvonásokkal rendelkeznek.

1. A destruktív kritikusok általában önjelöltek, és nem Isten hívta el őket. Miután Jézus megfeddte a vallásos képmutatókat, emlékeztette tanítványait: „Aki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” (Mt 23,11-12) A kritikusok gyakran esnek az önfelmagasztalás bűnébe, mert elhívásuk, Krisztus Testéért érzett féltésük és aggodalmuk miatt saját elképzeléseiket állítják be mérceként, amihez minden mást igazítani kell. Az ilyen „elhívásokat” a helyi vezetők nem tudják megerősíteni, és nem a helyi gyülekezet küldi ki őket, mint ahogyan ezt a missziós szolgálatok, gyülekezetalapí­tások vagy evangélizáló szolgálatok esetében teszik. A kritikusok inkább úgy érzik, az ő feladatuk: megóvni az egyházat.

Még ha a motiváció nemes és őszinte is, a belőle kinövő „szolgálat" gyakran nagyon veszélyes, mivel a destruktív kritikusok nincsenek tekintély alatt és nincs beszámolási kötelezettségük. Lehet, hogy azért járják a maguk útját, mert nem táplálták őket megfelelően, soha nem korrigálták megnyilvánulásaikat, és nem kaptak tanítást az alapvető szolgálati elvekről. Gyakran azért nem becsülnek más vezetőket, mert teljesen meg vannak győződve a saját igazukról. És mivel nem állták ki a gyülekezeti élet és a mindennapi szolgálat tűzpróbáját, nem veszik észre saját hibáikat és gyengeségeiket. (Nincs jobb eszköz, amely megmutatná saját hibáinkat és gyengeségeinket, mint a szelíd vezetőkkel naponta vállvetve végzett szolgálat a tökéletlen nyáj felé!) A megtört szív felbecsülhetetlenül drága, amely elég ritka a destruktív kritikusok körében.

Ezek a kritikusok óva intik az egyházat bizonyos modern keresztény mozgalmak úgynevezett behatoló tendenciáitól, ugyanakkor saját magatartásuk nem kevésbé behatoló jellegű. Ha szemügyre vesszük hamis vallások és kultuszok alapítóit, azt látjuk, hogy hitben kezdték, de fellázadtak a szellemi tekintély ellen, és olyan elkötelezett követőkkel vették körül magukat, akik szintén kiszakadtak a tekintély alól és Krisztus Testéből, s végül elutasították az alapvető szellemi igazságokat is. Figyeljünk fel erre a magatartásra a destruktív kritikusok között, és ne szégyelljük megkérdezni tőlük: kinek a tekintélye alatt állnak (persze csak azután, hogy magunknak is feltettük ugyanezt a kérdést).

Az önjelöltség és lázadás persze nem szükségszerűen vonatkozik minden kritikusra, de nagyon gyakori és igen veszélyes. Mivel a destruktív kritikusok magatartása énközpontú, saját hírnevük általában többet ér nekik, mint az egyházé. Amikor a hamis „egyesítő mozgalmakat" támadják (amit sok kritikus megtesz, mivel nem tud különbséget tenni a Szent Szellem eredeti munkája és a testi kompromisszumkereső kísérletek között), elárulják, hogy nem igazán érdekli őket a Test egysége általában. Végül is a kritikuson magán és a „szent maradékon” kívül - akik minden szavára figyelnek - úgysem sok embernek van üdvössége!

Idézet

"Mindenhol úgy bántak velünk, mint a veszett kutyával. Minden prédikáció, újság, röplap szörnyetegként festett le bennünket. De ez nem ingatott meg minket: tovább prédikáltuk a hit általi megigazulás üzenetét minden személynek, kicsinek és nagynak. Nem tartottuk drágának az életünket, csak hogy békével megfuthassuk a pályát."

John Wesley

Zsoltárok Könyve 119:41-50.

41. Jöjjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42. Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43. Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
44. Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45. Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46. Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47. Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48. s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49. Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50. Ez vigasztalásom nyomorúságomban: hogy szavad fölélesztett engem.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Hogyan leszünk képesek Isten Igéjét hatalommal szólni?

Michael L. Brown könyvrészletek magyarul

Örömmel jelentem, hogy jövő héttől Tamás Korányi fordítói munkájának köszönhetően megjelenik magyarul oldalainkon "Michael L. Brown: Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás" című könyvének több fejezete!!!
Fogadjátok majd szeretettel.

Reinhard Bonnke - Prófétálás ajándéka 2.

A hamis

A prófétálás hatalmas témaköre időben nagyon messzire nyúlik vissza. Fontos velejárói az éleslátás és a józan ítélőképesség. Az igaz és a hamis próféciákat ugyanis nem mindig könnyű egymástól megkülönböztetni. Ez már jóval a keresztény kor előtt is így volt. Kétségkívül így állt a helyzet az apostoli időkben - és azóta is. Amíg a prófétálás erőteljesen működött, mindig megfigyelhető volt egy olyan tendencia is, hogy némelyek szemében közhellyé váljon, sőt voltak olyanok is, akik egyenesen kigúnyolták. Ezékiel arra panaszkodott, hogy prófétálása nem gyakorolt nagyobb benyomást hallgatóságára, mint valami „szerelmeskedő" ének. Az apostolok is bizonyos fenntartásokkal közelítették meg a kérdést, és ragaszkodtak a prófétálás valódiságát alátámasztó bizonyítékok megvizsgálásához. „Ne oltsátok meg a Szellemet, ne vessétek meg a prófétálást, de mindent vizsgáljatok meg, ragaszkodjatok a jóhoz, a gonosz minden formájától pedig tartózkodjatok." (Az ITesszalonika 5,19-21 szó szerinti fordítása)

Óriási horderejű dolog azt állítani, hogy valaki az Úr nevében szól! Nem kell szükségszerűen elfogadnunk csak azért, mert valaki ezt hirdeti magáról. A magukat prófétáknak nevezők esetében nemcsak az illetők megbízólevelét, hanem magát a próféciát is meg kell vizsgálnunk. A minden kritika nélküli elfogadást a Szentírás nem támogatja. Jézus így figyelmeztetett: „Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok." (Lk 8,18)

Emberi természetünk olyan, hogy örömmel jóváhagyjuk a fülünknek tetsző üzenetet - „a kedvünk szerint valókat", ahogy a júdeai királyok végnapjaiban is történt, midőn házi prófétáik mindig optimista (de helytelen) jövendöléseket mondtak. Nem egyszer megtörtént, hogy keresztények csoportjai csak azért fogadtak el bizonyos próféciákat, mert azok megerősítették teológiai vagy szervezeti dogmáikat; a próféciákat tehát nem ítéletnek, hanem előítéletnek vetették alá. Csakis a Szentírás őszinte szívvel való tanulmányozása fog helyes eredményre vezetni. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt az egyszerű szabályt, hogy „két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó". A prófétálással sokan visszaéltek, és arra használták fel, hogy az övéktől eltérő véleményeket elfojtsák, ahogy Jeremiást is bebörtönözték, mert nem értett egyet a többi, úgynevezett prófétával. A próféciákat azonban nem valamiféle titkos szavazás vagy többségi vélemény ítéli meg. A vox populi (nép szava) csak ritkán ugyanaz, mint a vox Dei.(Isten szava).

Az ebből származó bajok, sőt katasztrófák hosszú történelme jól szemlélteti és igazolja Krisztus, illetve az apostolok azon figyelmeztetéseit, miszerint a prófétai kijelentéseket megfelelő óvatossággal kell kezelni. Mindig az Isten Igéjével kell megmérnünk őket. Az ember akkor is felelős tetteiért, ha egy másik személy prófétálásának engedelmeskedve cselekszik. Évának is be kellett látnia, hogy a megcsalattatás ténye nem teszi jóvá hibáját. Emellett a hamis prófétálgatás eredményei bumerángként visszahatnak magára a csalóra is.

Magukat prófétának nevező látnokok sokasága látogatta az első Egyház gyülekezeteit. A hívők nagy része írástudatlan volt, és a nemrég alakult gyülekezetek számára kevés keresztény irodalom és tapasztalat állt csak rendelkezésre. Égető szükség volt a tanításra, a prófétákat ezért mindenütt örömmel fogadták. Nem meglepő tehát, hogy nagy hitelt adtak az állítólagosan Istentől inspirált üzeneteknek. A korai hívők szétszórt, a tanításra szinte koldusként áhítozó csoportjaiban kevesen voltak abban a helyzetben, hogy a próféciákat megítélhették volna.

Az apostolok újra és újra szembetalálták maguk, ezzel a problémával. János végül egy nagyon egyszerű próbát ajánlott - az olyan prófétát, aki nem azt tanítja hogy Krisztus eljött testben, ne engedjék szólni, sőt még csak ne is fogadják be. Erre a szabályra azért volt nagy szükség, mert olyan nézetek kezdtek elterjedni, hogy Isten nem vethette alá magát a keresztre feszítésnek, és hogy valójában nem is Istent, hanem valamiféle fantom-Krisztust feszítettek meg a kereszten, aki csak Istennek tűnt, de vallójában nem volt az (docetizmus).

Ez csak egy volt a vallásos szelek szárnyain beáramló tévedések közül. Több jel mutat arra, hogy ez a tanítás hatással volt a korintusiakra is, akik „szellemieknek" tartották magukat, mondván, hogy az élet nagyobb mélységeit ismerik, és ebben olyan messzire mentek, hogy magukat már feltámadott, elváltozott testben élőknek vallották. Pál a hozzájuk írt első levelének 15. fejezetében a feltámadásról szóló részletes tanítással válaszolja meg ezt a veszélyes badarságot. Az efféle tévtanok mind profetikus kijelentésekre hivatkozva terjedtek el - nagyon sok fejtörést okozva az apostoloknak és munkatársaiknak.

Idézet

"Ha nehézségek és botránykövek nélkül akarjuk látni Isten munkáját, az olyan viselkedés, mint azé a bolondé, aki a folyóparton állva azt várja, hogy az összes víz lefolyjon. Soha nem várhatjuk, hogy Isten munkája botránkozások nélkül haladjon előre. „Szükségszerű, hogy sérelmekkel járjon." Isten még sohasem jelentette ki magát a világnak úgy, hogy azt ne kísérték volna nehézségek. Ugyanaz a helyzet a cselekedeteivel, mint az Igéjével: látszatra tele van különös dolgokkal, amelyek a hitetlen szív számára ellentmondásosak és nehezen érthetőek. Krisztus munkája mindig is botránykő volt, és sokaknak az is marad: sérti őket, és csapdát, kelepcét jelent a számukra."

Jonathan Edwards

Zsoltárok Könyve 119:31-40.

31. Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32. Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szívemet.
33. Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34. Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35. Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36. Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37. Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, utaidon éltess engem!
38. Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39. Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
40. Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 12.

3. Születés előtti hatások

Azok a dolgok, amelyek azalatt történtek, amíg az ember az anyaméhben volt. Sok ember életének ebben az időszakában démonizálódott. A leggyakoribb ok az elutasítás, az elvetettség. Az anya nem akarja azt a kisgyermeket, akit a méhében hordoz. Talán azért, mert nincs férjnél, és a terhesség szégyen számára. Vagy talán azért mert nem jön ki jól a férjével, és nem akar újabb terhet a családban. Vagy az is lehet, hogy az anyagi helyzetük miatt nehéz a gyerekekről gondoskodni. Akárhogy is van, az anya nem akarja azt az életet, amely bent a méhében már megfogant, az a kis személy pedig nagyon érzékeny mindenféle magatartásra. Ő nem csupán "magzat", ő egy élő, valóságos személy, és így az elvetettség szellemével jöhet világra.

Az is előfordulhat, hogy egy asszony terhes, és ebben az időszakban sokkot vagy félelmet él át, s átadja magát a félelemnek. A félelem szelleme belemegy, és akkor két lehetőség van: vagy az anyában, vagy az anya méhében levő gyermekben marad. Talán célszerűbbnek találja azt, hogy a gyermekben maradjon. Így aztán mikor megszületik a baba, a félelem szellemével jön a világra.

Hadd mutassak egy igét az 1 Péter levél 3. fejezetében amelyet a legtöbb ember nem vesz észre. Itt a feleségeknek ad tanácsot az ige. Ennek most csak az egyik oldalát szeretném kiemelni. „Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek. "

Megismétlem, semmi félelemtől nem rettegtek. Ábrahám lányaként képesnek kell lenned arra, hogy ellenállj a hirtelen, sokk-szerű félelemnek. Azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy a nők hajlamosabbak a hirtelen félelemre és a pánikra mint a férfiak. Sok olyan esettel volt már dolgom, ahol azért volt szükséges a szabadulás, mert az illető személy anyját érte a terhesség idején valamilyen sokk.

Van egy másik érdekes dolog is, amit észrevettem. Egy bizonyos korosztály tagjai között az Egyesült Államokban nagyon sokaknak volt szükségük az elvetettségből való szabadulásra. Rájöttem, hogy valószínűleg ugyanabban az időszakban születtek. Mit gondoltok, melyik időszak volt ez? A nagy gazdasági válságé. Amikor például egy anyának már hat éhes szájat kellett etetnie úgy, hogy nem volt elengedő pénz a háznál. És most itt jön a hetedik. S bár meglehet. hogy jó anya volt, bensejében mégis elutasította a következő gyerekkel járó felelősséget, s így a gyerek az elvetettség szellemével született meg.

Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el még azt is, hogy ha jövendőmondóhoz vagy hasonló személyhez mégy, hogy megtudd, mi fog történni a kisbabáddal születésekor, akkor ezzel eleve hátrányos helyzetbe hozod gyermekedet, még mielőtt megszületett volna.

4. Lelki befolyásolás

Különbség van a szellem és a lélek között. Sok olyan ember van, aki másokat lelki gondolatokkal és elnyomással irányít és manipulál. A jelenlegi amerikai kultúrában az a leggyakoribb példa az elnyomásra; amikor az anya uralkodik a gyermekei fölött, különösen a fiai fölött.

Talán hallottátok már a történetet arról a hölgyről, aki felállt egy hatalmas színházban és felkiáltott:

- Van itt orvos?
Mire egy férfi felállt és így szólt:
- Igen.
A hölgy erre odaszólt neki:
- Fiam, micsoda nagyszerű lányom van a számodra!

Ennek az anyáskodásnak vannak sokkal súlyosabb esetei is. Találkoztam már sikeres üzletemberekkel, bankigazgatókkal és hasonló rangú emberekkel, akik soha nem jutottak el az érzelmi érettségre, mert még mindig oda voltak kötözve az anyjukhoz. A szellemi köldökzsinór még soha nem lett elvágva. Az uralkodó anyák manipulálási módszerei kifogyhatatlanok. Emlékszem egy anyára, aki úgy uralkodott a családja fölött, hogy ahányszor csak rosszul mentek a dolgok, ő mindig migrént kapott. Az egész családnak lábujjhegyen kellett járnia, nem volt szabad beszélni és zajt csapni, mert az anyukának újra megfájdult a feje. Ő ezt nem tudatosan csinálta, de ezzel megakadályozta a családját mindenben, ami neki nem tetszett, egyszerűen azzal, hogy mindig migrént kapott.

Néha felnőtt embereknek kellett azt mondanom, miután megszabadultak: Nincs még elegendő szellemi erőd ahhoz, hogy szabad tudj maradni attól az elnyomó, manipuláló befolyástól, amely a szüleid házában ér. Jobb lenne számodra, hogy tőlük függetlenül élj. Szüléidet természetesen továbbra is tisztelned kell.