Tom Marshall - Isten válasza a testnek 2.

AZ UTOLSÓ ÁDÁM

            A kérdés az: "Valójában hogyan került belénk Isten törvénye? Az valóságosan ráírható a szívre?" Egyszer azon tűnődtem, miért töltött el Jézus olyan sok időt a megváltásunkon kívül, azaz miért élt több mint harminc évig emberi életet, mielőtt értünk a keresztre ment volna. Miért nem jöhetett el a mennyből felnőtt férfiként, hogy hordozza bűneinket, meghaljon, feltámadjon és visszatérjen az Atya jobbjára - pár nap alatt.

Ennek természetesen számos oka van, de néhány okot az 1 Korintus 15:45. olvasásakor kezdtem megérteni:

"Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő Szellemmé."

Jézus, mint utolsó Ádám, vagy ahogy valaki mondta: "végre Ádám", tehát az igazi ember azért jött, hogy új kezdetet alkosson az embernek. Ő volt az újszövetségi ember őse. Ezért kellett mindenek előtt saját emberségében megvalósítania az Újszövetség ígéreteit. Halálának kellett megoldania az emberi bűn problémáját és vére tisztította meg az emberi szívet a szennyeződéstől és a mocsoktól. Élete volt viszont az eszköz, ami által Isten törvénye az emberbe került.

Hogyan végezte ezt el Jézus? Engedelmességével. Alapos, kitartó, tökéletes engedelmességgel, minden helyzetben és minden körülmények között. Isten törvényét a Saját szívére írta. A feszültség, vagy unalom időszakaiban, az ellenállással szemben és a félreértések közepette, kis és nagy dolgokban, mindig Önmagába építette a törvényt:

"Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem....Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat."  (Zsidók 10:5, 7.)

Az emberi történelemben először élt egy ember olyan kapcsolatban Istennel, hogy azt mondhatta teljesen őszintén és maradéktalan igazsággal: "Mindig azokat a dolgokat teszem, amelyek Neki kedvesek." Sőt, az Atya is bizonyította ezt a tényt: "Te vagy az én szeretett Fiam, Benned gyönyörködöm." Ebben az egy életben az Isten tökéletes Törvénye teljességgel testet öltött.

A Maga emberi természetében Jézus két azelőtt soha nem létezett dolgot teremtett. Meg kell tudnunk, mik ezek.

            

Először, tökéletes emberi gyűlöletet teremtett a bűnnel szemben. Isten mindig tökéletesen gyűlölte a bűnt. Az el nem bukott angyalok is teljességgel gyűlölik a bűnt, de Jézus előtt soha egy emberi lény sem gyűlölte maradéktalanul a bűnt. A legjobb keresztény sem képes felismerni a bűn valódi természetét. Csak a Kereszt fedi fel, mit tenne a bűn, ha szabadjára engednénk: Arra törekedne, hogy Istent megölje és teremtett világát romba döntse.

Ez Jézus erkölcsi szenvedésének és gyötrelmének egy része, amit sokszor nem veszünk figyelembe: Ő naponta a bűn jelenlétében élt és látta, mit tesz a bűn az Ő képmására alkotott emberrel. Annyi elnyomással, kegyetlenséggel és gonoszsággal élt együtt, a szenvedő, eltorzult emberiséggel és ezért Jézus egyre jobban gyűlölte a bűnt. A kereszten azonban, amikor Ő, a bűntelen Ember átélte, mit jelent bűnné válni és ennek következményeképp kiszakadni az Atya jelenlétéből, Jézus emberi szívére kitörölhetetlenül bepecsételődött a bűn tökéletes gyűlölete.

            

A második dolog, amit Jézus teremtett, s ami azelőtt sosem létezett, az az igaz­ság iránti tökéletes emberi szeretet. Az el nem bukott angyalok tökéletesen szeretik az igazságot, de Jézus előtt egy ember sem szerette maradéktalanul az igazságot. Jé­zus emberi szíve az engedelmesség eredményeképp egyre jobban gyönyörködött az Atya akaratában, de amikor Jézus a keresztre jutott és azt az Atya akarataként el­fo­gad­va felismerte, hogy ennek az akaratnak és az Ő szenvedő engedelmességének vég­ered­ménye a világ üdvössége, Jézus emberi szívére rápecsételődött az igazság és en­ge­delmesség iránti tökéletes emberi szeretet.

Az utolsó Ádámnak azonban életadó szellemmé is kellett válnia. (1Korintus 15:45.). Mit jelent ez?

            

Jézus emberi élete a Szent Szellem felé teljesen nyitott volt. Jézus a Szent Szellemtől született és bemerült Szent Szellembe. Olyan emberként gyógyította a betegeket, mint aki "fel volt kenve erővel és Szent Szellemmel" (Ap. Csel. 10:38.) és Isten Szelleme által űzött démonokat. Jézus olyan csodákat tett, amelyeket egy Szent Szellemmel telt ember tudott megtenni. Mindazt, amit Jézus emberi természetében az Atyáról és az Atya akaratáról tudott, a Szent Szellem kinyilatkoztatása által tudta.

Mindennek isteni célja volt, mert épp úgy, ahogy a sátáni szellem a bukott emberben működött, hogy a testet, az óembert létrehozza, a Szent Szellem Jézus emberi lényében munkálkodott, hogy létrehozza a belső értékeknek azt a csokrát, ami az "új ember" avagy a "belső ember" vagy néha csak a "Szellem".

Ennek az új embernek belső értékeit a Galata 5:22. írja le: "szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség."

Pál azt írja, az ilyenek ellen nincs törvény. Másként kifejezve: "Isten törvénye nincs az ilyesmi ellen." Ellenkezőleg, ezek tökéletes összhangban és összefüggésben vannak a törvénnyel.

Ugyanerről az új emberről beszél az Efézus 4:24.: "amaz új ember, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben."

Jézus életében a belső értékeknek és a belétáplált törvénynek ez a tökéletes össz­hang­ja tökéletes engedelmességet eredményezett. Ebből a tökéletes en­ge­del­mes­ség­ből tökéletes szabadság fakad. Jézus szabad volt arra, hogy magától értetődően és füg­getlenül megtegye, amit csak akart, mert a választásait és vágyait irányító ér­ték­rend teljes összhangban volt az önzetlen szeretet törvényével. Jézusnak nem kellett min­den helyzetben megállnia és megkérdenie Magától, mi a megfelelő magatartás tör­vénye. Ez a szívében volt, úgyhogy természetesen, magától értetődően és szabadon élt azzal összhangban.

            

Még elképzelnünk is nehéz, milyen lehet egy ilyen tökéletesen szabad emberi lény. Próbálj meg elképzelni valakit komplexusok, kötelékek, gátlások és elrejtett területek nélkül! Jézus ilyen volt. Őt nem lehetett megtéveszteni, manipulálni, korlátozni vagy kényszeríteni.

Az embert mindig lehet korlátozni és befolyásolni, ha az emberi természet két té­nye­zőjével manipulálunk: a kapzsisággal és a félelemmel. Erre mondjuk néha: "az or­rá­nál fogva vezetik". Jézusban viszont nem volt kapzsiság. Ő szó szerint semmit sem akart Önmagának. Azt mondta: "a rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fész­kük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania". A körülmények egyáltalán nem zavarták. Nem félt. Végigaludta a vihart és szüntelen azt mondta tanítványainak: "Ne féljetek!" Hogyan lehet egy ilyen embert megfogni? Ez még a Sátánnak sem si­ke­rült soha. Jézus elmondhatta útja végén: "jön a világ fejedelme (Sátán), de énbennem nin­csen semmije" (János 14:30.).

Jézus olyan szabad volt, hogy még azt is mondhatta: Senki nem veszi el az életemet tőlem, hanem én teszem le azt Magamtól" (János 10:18.). Ez valóban a maradéktalan szabadság.