VÉGÜLIS MI TÖRTÉNT A KERTBEN?
Már érezzük, hogy valami komoly
dolog történt az emberrel, ami azt idézte elő, hogy az ember természetében
rejlő mély és erőteljes hajtóerők romboló módon működjenek, noha eredetileg
Isten azokat teremtő céllal helyezte oda. Az ember egy olyan gépre hasonlít,
amit ledöntöttek alapjáról, de motorja még jár, kerekei forognak, dugattyúi
pumpálnak, forgattyúi pörögnek. Sehova sem jut, semmit nem végez el,
veszélyezteti önmagát és maga körül mindent. Vissza kell lapoznunk az 1Mózes
3-hoz, hogy meglássuk, mi történt valójában az Isten képére és hasonlatosságára
teremtett emberrel.
A Bukás bibliai feljegyzésében
találunk egy döbbenetes dolgot. A Sátán, a világ leginkább énközpontú lénye
odajön Évához, és Istent önzéssel vádolja. Azt mondja: "Isten mindent meg
akar kapni tőletek, amit csak tud, de vajon megosztozik-e veletek a jó és rossz
tudásának fáján? Nem valószínű." "Hanem tudja az Isten, hogy amely
napon esztek arról, megnyilatkoznak a ti szemeitek és olyanok lesztek
mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." (1Mózes 3:5.).
Az Éva elé táruló fantasztikus
lehetőség ezt jelentette: miért vesztegetnéd szeretetedet Istenre, aki azt nem
becsüli? Nyúlj a tiltott gyümölcs után, akkor a magad Istene lehetsz. Akkor a
szeretet természetedben lévő egész hatalmas forrása a te szolgálatodra állhat.
Nagyban félreértjük az ember
alapproblémáját, ha azt gondoljuk, hogy az első bűn csak engedetlenség volt.
Ezt általában így tanultuk eddig. A bűn először is igazságtalanság volt, nem engedetlenség, noha bejött az
engedetlenség is. Tudod, az ember olyasmit vett kézbe, amiről Isten azt mondta:
"Ez az Enyém. A kertben az összes többi fa a tiétek, de ez csak az
Enyém." Az ember nem akart belenyugodni, hogy valamit nem szerezhet meg.
Jogtalanul átlépte azt a vonalat, amit Isten húzott meg. Kihágott; elvett
valamit, ami nem az övé, hogy kielégítse saját énjét. Már kis
gyerekekben is látjuk ugyanezt. Egy gyereknek nem az engedelmesség, hanem az
igazság leckéjét a legnehezebb megtanulni. "Ezt nem tarthatod meg; nem a
tiéd", vagy "Nem lehet az összes édesség a tiéd; hagyni kell más
gyereknek is."
A jó és gonosz tudás fájának gyümölcse csodálatos lehetőségeket
tartogatott: élelmet, gyönyörűséget és bölcsességet. Ez összhangban van az
ember valóságos és Isten teremtette szükségleteivel: az élet, a szeretet és a
bölcsesség iránti igénnyel. A megtévesztés az volt, hogy ezeket a dolgokat
sosem tartalmazta a jó és gonosz tudásának fája. Ezeket csak az Élet Fájáról,
aki Krisztus, lehet megszerezni, semmi más forrásból.
"Ő benne volt az élet, és az
élet volt az emberek világossága." (János 1:4.)
"Járjatok szeretetben, miképpen
a Krisztus is szeretett minket..."
(Efézus 5:2.)
"(Krisztusban) ...van a
bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve."
(Kolossé
2:3.)
Ha azonban az ember az Élet Fájáról
evett volna, ez azt jelentette volna a számára, hogy teljes szívével, teljes
lelkével, teljes elméjével és minden erejével szeretnie kell Istent. Ebben a
döntésben –
hogy Istennek adja szeretetét, vagy önmagára irányítja – próbáltatott meg az ember
és végül is elbukott.
A BUKÁS HATÁSAI
A Bukás gyökeresen hatott az ember
természetének belső szerkezetére és ennek következtében az ember összes kifelé
irányuló kapcsolatára is.
Először is az emberi én a mélyen belétáplált szeretetet maga felé irányította,
így az emberből önző, énközpontú lény lett.
Ez már az 1Mózes 3:6-ból
megmutatkozik. A gyümölcs jó volt eledelnek (Éva számára); gyönyörködtette
(Éva) szemeit és kívánatos volt, hogy (őt) bölccsé tegye. Isten még csak
számításba sem jött.
Másodszor: bűnének közvetlen következményeként az ember elvesztette
közösségét és kapcsolatát Istennel. A halál állapotába zuhant, nem járulhatott
többé az Élet Fájához.
"És
monda az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és
gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy
szakasszon az Élet Fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldte őt az Úr Isten
az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És kiűzte az
embert, és oda helyeztette az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és
a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az Élet Fájának útját." (1Mózes 3:22-24.)
A kiűzetés Isten kegyelmének a jele.
Ha Isten megosztotta volna szeretetét és dicsőségét az emberrel akkor, mikor az
ember a szeretetet ennyire önmagára összpontosítja, ezáltal az emberi én
démonikus módon felfuvalkodott volna. Az ember megtestesült ördöggé vált volna
és lehetetlen lett volna megváltani.
Az ember tehát kiűzetett a kertből,
amíg bűne problémája meg nem oldódik. Azt, hogy az ember a jövőben az Élet Fájához járulhasson, most csak egy
másik fa, a Golgota fája biztosíthatja.
