(2Móz 32:31) Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a
nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
(2Móz 32:32) De
most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a
melyet írtál.
(2Móz 32:33) És
monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.
Én úgy gondolom, hogy Istennek
van egy könyve. Nagy hiba azt feltételezni, hogy múltbeli nagy erényeid miatt a
neved kitörölhetetlenül ott marad Isten könyvében. Kizárólag Mózes és Pál volt
az az ember, aki olyan elkötelezettséget érzett Isten népe iránt, hogy még
elveszni is hajlandóak lettek volna, ha ezzel megszerezhették volna nekik az
üdvösséget. Ez persze nem lehetséges, csak egy személy tehette ezt meg: Jézus
Krisztus.
(Róm 9:4) A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a
szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
(Róm 9:5) A kiké
az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette
örökké áldandó Isten. Ámen.
Csaknem mindenhol, ahol
Pál az izraelita kifejezést használja, lehetetlen az Egyházra vonatkoztatni.
8 kiváltságban van
része a zsidóságnak:
- Isten a fiává fogadta
őket. (2Móz 4:22) Ezt mondd azért
a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. (2Móz 4:23) Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat,
hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te
elsőszülött fiadat. Isten
itt bejelenti, hogy Izrael az Ő fia, elsőszülött a nemzetek között.
- Isten látható, megnyilvánuló dicsősége közöttük van.
- Szövetségek. Minden szövetség ami a Bibliában van
Noétól kezdve, eredetileg Izraelnek lett kijelentve.
- Törvényadás a Sínai-hegyen.
- Templomi istentisztelet.
- Isten ígéretei, melyeket a zsidóknak tett.
- Akiké az ősatyák, a pátriárkák.
- Akik közül a Messiás eljött test szerint. Az emberi
természete Jézusnak zsidó volt.
Pál több helyen Istennek nevezi
Jézus Krisztust.
(Róm 9:6) Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten
beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
(Róm 9:7) Sem
nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik
néked a te magod.
(Róm 9:8) Azaz,
nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
(Róm 9:9) Mert ígéretnek
beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
(Róm 9:10) Nemcsak
pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
(Róm 9:11) Mert
mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy
az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből,
hanem az elhívótól,
(Róm 9:12) Megmondatott
néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
(Róm 9:13) Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig
gyűlöltem.
Ez a szakasz arról szól, hogy
Isten megválasztja, hogy kik az Övéi. Isten
szuverén elhívásáról van szó. Nem a mi döntésünk számít, hanem Istené. Te nem
azért vagy keresztény, mert úgy döntöttél, hogy keresztény leszel. Elsősorban
azért vagy keresztény, mert Jézus kiválasztott, hogy az legyél. Ha Jézus nem
választott volna ki téged, te soha nem választhattad volna, nem tőled jött a
kezdeményezés, hanem az Úrtól. Abban a kiváltságban volt részed, hogy
választhattál, de nem te kezdeményeztél! Ez az, amit Pál kihangsúlyoz.
