2012. december 12., szerda

Derek Prince - Róma levél 9. fejezet bevezető 3.


(2Móz 32:31) Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
(2Móz 32:32) De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.
(2Móz 32:33) És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.

Én úgy gondolom, hogy Istennek van egy könyve. Nagy hiba azt feltételezni, hogy múltbeli nagy erényeid miatt a neved kitörölhetetlenül ott marad Isten könyvében. Kizárólag Mózes és Pál volt az az ember, aki olyan elkötelezettséget érzett Isten népe iránt, hogy még elveszni is hajlandóak lettek volna, ha ezzel megszerezhették volna nekik az üdvösséget. Ez persze nem lehetséges, csak egy személy tehette ezt meg: Jézus Krisztus.

(Róm 9:4) A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
(Róm 9:5) A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.


Csaknem mindenhol, ahol Pál az izraelita kifejezést használja, lehetetlen az Egyházra vonatkoztatni.
8 kiváltságban van része a zsidóságnak:
  1. Isten a fiává fogadta őket.   (2Móz 4:22) Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. (2Móz 4:23) Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat. Isten itt bejelenti, hogy Izrael az Ő fia, elsőszülött a nemzetek között.
  2. Isten látható, megnyilvánuló dicsősége közöttük van.
  3. Szövetségek. Minden szövetség ami a Bibliában van Noétól kezdve, eredetileg Izraelnek lett kijelentve.
  4. Törvényadás a Sínai-hegyen.
  5. Templomi istentisztelet.
  6. Isten ígéretei, melyeket a zsidóknak tett.
  7. Akiké az ősatyák, a pátriárkák.
  8. Akik közül a Messiás eljött test szerint. Az emberi természete Jézusnak zsidó volt.
Pál több helyen Istennek nevezi Jézus Krisztust.

(Róm 9:6) Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
(Róm 9:7) Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
(Róm 9:8) Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
(Róm 9:9) Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
(Róm 9:10) Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
(Róm 9:11) Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
(Róm 9:12) Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
(Róm 9:13) Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.

Ez a szakasz arról szól, hogy Isten megválasztja, hogy kik az Övéi. Isten szuverén elhívásáról van szó. Nem a mi döntésünk számít, hanem Istené. Te nem azért vagy keresztény, mert úgy döntöttél, hogy keresztény leszel. Elsősorban azért vagy keresztény, mert Jézus kiválasztott, hogy az legyél. Ha Jézus nem választott volna ki téged, te soha nem választhattad volna, nem tőled jött a kezdeményezés, hanem az Úrtól. Abban a kiváltságban volt részed, hogy választhattál, de nem te kezdeményeztél! Ez az, amit Pál kihangsúlyoz.