2012. december 10., hétfő

Derek Prince - Róma levél 9. fejezet bevezető 2.


(Róm 10:4) Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.

Sok keresztény nem érti ezt az Igét és még midig azt hiszik, hogy fel kell állítani egy sor szabályt ahhoz, hogy igaz lehessen Isten előtt, de ez nem működik.

(Róm 10:9) Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.

Ez a lehető legfontosabb információ, amire szükséged van. Hit által üdvözülhetsz.

(Róm 11:5) Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.

Minden Isten kegyelmétől és választásától függ.

(Róm 11:22) Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.

Sok prédikáció csak Isten jóságáról szól, de Istennek van egy másik oldala is, a keménysége. Az a mód, ahogyan Istenhez viszonyulunk, azt is meghatározza, hogy Istennek melyik oldalát látjuk.

(Róm 11:29) Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.

Ha Isten ad valamit, azt soha nem veszi vissza, ha Isten elhív valakit, Ő soha nem vonja vissza az elhívást.

(Róm 11:36) Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Minden Istentől függ és minden Őérte van.


(Róm 9:1) Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által,
(Róm 9:2) Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
(Róm 9:3) Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;


Pált mindig úgy tekintették, hogy ellenségeskedik az igazi zsidókkal. Sok zsidó azt mondja, hogy Jézust el tudja fogadni, de Pált nem. Az egyik oka ennek, hogy Pált tartják az antiszemitizmus fő forrásának. Pált kortársai árulónak tartották, mert azt mondta, hogy őt Isten a pogányokhoz küldte, ezért a zsidók azt érezték, hogy Pál elvesz tőlük valamit, ami csak az övék. De Pál itt a népe felé való teljes elkötelezettségéről beszél. Annyira szívén hordozta zsidó társait, hogy azt mondta: inkább én vesszek el, kárhozzak el, ha Isten elfogadná őket helyettem. Pált Isten nagyon használta céljainak megvalósításához. Az egyik feltétele annak, hogy az ember végrehajtsa Isten akaratát, hogy súlyos teherként nehezedjen rá az emberek jólétének kérdése.