(23,3-4) Oholá és Oholibá e sötét példázata leleplezi az Isten iránti hűtlenség utálatos természetét, és óva int attól, hogy valamiképpen könnyelműen gondolkodjunk az elpártolásról. Bármily visszataszító is a kép, de megmutatja, milyen szörnyű az, amikor az Úr népe, amely összekapcsolódott vele mint menyasszony a vőlegénnyel, szellemi házasságtörést követ el, visszautasítja a vele való egyesülést, s odaadja magát a világ, a test és az ördög szolgálatának (Vö. Jak 4,4).
(26,14) Tírusz megjövendölt sorsa egyedülálló és figyelemre méltó módon teljesedett be. Tírusz Ezékiel idején Fönícia partvidékén, a Földközi-tenger partján terült el. Ezékiel jövendölése szerint Nabukodonozor bevette és lerombolta a várost. Arra azonban nem volt oka, hogy beteljesítse a 12. verset, és köveit a víz közepére hányja. Tírusz lakói közül némelyek egy szigetre menekültek, és itt új várost építettek. Háromszáz évvel később Nagy Sándor el akarta foglalni a szigeten épült várost, ezért egy átjárót épített a városhoz, és a tengerbe hányta a régi Tírusz megmaradt köveit (a görögök Palaeotirusnak nevezték a várost). Ekként teljesedtek be Ez 26,12 próféciái. Tírusz ősrégi városa sohasem épült fel újra, hanem „kopasz szikla maradt”. A régi Szidon romjait (Ezék 28,20-24) feltárták, és ma virágzó város áll a régi helyén, az ősi Tírusz romjai azonban a tenger mélyén vannak, és Nagy Sándor útja halad el fölöttük.
(28,4) „...Gyűjtöttél magadnak gazdagságot” – a héber chajil igegyök – zsarnoki erőszakkal uralom szerzést – jelent. Úgy mint a lázadók, akik véres erőszakkal szerzik meg a kormányzást.
A Lázadó durva erőszakkal szerez magának hatalmat, és ezt a legtöbb – sőt minden – esetben alattvalóira a saját zsarnoki akarata rákényszerítésére használja fel, azok kárára és soha sem a javukra. S egybevág az Ézs 14,13-ban leírtakkal: ...Holott te ezt mondtad szívedben: Az égbe akarok felmenni, az Isten csillagai fölé fogom helyezni ülőszékemet, és lakni fogok a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.”
(28,12) Az Ezék 28,11-17. versekben, ahogyan az Ézs 14,12-17-ben is, az Ige túl Tírusz királyán a Sátánról beszél, aki sugalmazója és láthatatlan ura Tírusz minden pompájának és kevélységének. Az 1Móz 3,14-15 és Mt 16,23 további példái annak, hogy az Úr ilyen közvetett formában szólítja meg a Sátánt. Ez a rész a Sátánt a bukása előtti állapotában írja le; bukásáról az Ézs 14. beszél. Azonkívül ez a prófétai látomás nem saját személyében látja a Sátánt, hanem egy olyan földi király képében, aki isteni tiszteletet követel magának, és így Tírusz királya előképe a fenevadnak (Dán 7,8; Jel 19,20).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
