Flaisz Endre - Keresztény okkultizmus

Az okkultizmusnak léteznek olyan formái is, amelyek beépültek a kereszténység különböző történelmi alakváltozataiba. Ilyen keresztény színezetű okkultizmus a Mária-kultusz, melynek a legnagyobb ünnepét, Mária testben való mennybemenetelét augusztus 15-én ünnepelik a katolikus világban.

A katolikus egyház alapvetően négy olyan állítást fogalmazott meg Máriával kapcsolatban, amelyek eredményeképpen a természetes személy neve alatt egy emberfeletti lény alakja körvonalazódik előttünk. 431-ben az efeszoszi zsinaton adták Máriának azt a címet, hogy „Isten-szülő” vagy „Isten anyja”. Ez volt az első olyan állítás Jézus anyjával kapcsolatban, amely elmozdította az ember Máriát egy emberfeletti irányba. Ezzel a megállapítással azért kell vitába szállnunk, mert a Biblia szerint Jézus az isteni mivoltát az Atyától kapta az örökkévalóságban, jóval a megtestesülése előtt, amihez Mária csupán egy emberi génállománnyal járult hozzá.

Alig egy évszázaddal később, a konstantinápolyi zsinaton mondták ki Máriával kapcsolatban, hogy mindörökké szűz maradt. Jézus születését illetően egy gnosztikus érveléssel azt tanították, hogy amint a víz átfut a csatornán, úgy futott át Krisztus Márián, ezért Mária a szülés után is szűz maradt. Ami pedig Jézus esetleges féltestvéreit illeti, szerintük Máriának és Józsefnek soha nem volt házastársi kapcsolata, és így Mária nem szülhetett további gyermekeket sem.

Ezzel az elgondolással az a probléma, hogy a Máté evangéliumában fel van sorolva Jézus négy féltestvérének a neve. Az említett bibliai rész szövegösszefüggéséből alig lehet másra következtetni, mint arra, hogy az említett személyek anyai ágon valóban Jézus öccsei voltak: „Nem ez-e amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?” (Mt 13:55) De nemcsak az iméntieket nehéz Jézus szűkebb családján kívül másra vonatkoztatni, hanem Pál apostolnak azokat a szavait is, amelyekkel Jakabot az „Úr atyjafiának” (Gal 1:19) nevezi.

A harmadik lényeges Mária-dogmáig több mint ezer évet kellett várni. A 19. század közepén IX. Pius pápa a saját nevében tette kötelező dogmává a szeplőtelen fogantatás tanát Máriával kapcsolatban, amelyre semmiféle bibliai utalást nem találunk. Eszerint nemcsak Jézus, hanem maga Mária is tiszta, mentes maradt az eredendő bűntől és annak minden következményétől. Erre azért volt szükség, hogy megmagyarázhassák, miképpen lehetett Jézus mentes az eredendő bűntől egy bűnös asszony méhében. Ezzel a logikával azonban Máriával kapcsolatban is fel lehetne tenni ugyanezt a kérdést. Azaz miként lehetett mentes Mária az eredendő bűntől, ha az anyja egy bűnös nő volt? Nos, így aztán visszamehetnénk egyesével Ádámig és Éváig, hogy biztosíthassuk Jézus mentességét az eredendő bűntől. Jézus azonban nem szorul efféle teológiai mutatványra, ugyanis a Biblia szerint a Szent Szellem ereje árnyékozta be úgy Mária méhét, hogy Jézus képes volt az eredendő bűntől mentesen megfoganni egy bűnös nőnek a méhében is. A Biblia Jézus anyját a tanítványok között mutatja be, mint akinek a többiekkel együtt szüksége volt a megtérésre, újjászületésre, és aki a többi tanítvánnyal együtt maga is ott volt a felházban, ahol az első keresztények betöltekeztek Szent Szellemmel, és új nyelveken kezdtek el szólni. Nem lett volna azonban szüksége az újjászületésre, ha valóban mentes lett volna az eredendő bűntől.

Végül a múlt század közepén azzal koronázták meg a Máriával kapcsolatos eddigi tanításokat, hogy kihirdették Mária mennybemenetelének a dogmáját, amit egyébként már a 8. századtól ünnepeltek minden év augusztus 15-én, de csak bő fél évszázada hirdették ki dogmaként. A Bibliában még a leghalványabb utalás sincs a tekintetben, hogy Mária esetleg testben került volna a mennybe. A Szentírás egész egyszerűen nem foglalkozik Mária halálának vagy elköltözésének kérdésével, ennélfogva minden olyan tanításbeli erőfeszítés, amely arra irányul, hogy Máriát Isten testben vitte volna fel a mennybe, merő spekuláció. Ezeknek a Mária-dogmáknak nem egyéb a céljuk, mint hogy Máriát kiszakítsák természetes körülményeiből, és a neve alatt egy olyan erőt részesítsenek kultikus tiszteletben, aki viszont már egy emberfeletti lény. Ezért a Bibliában szereplő Mária, Jézus anyja nem azonos azzal a Máriával, akiről Aquinói Tamás azt állította, hogy egy speciális, csak neki járó, különleges, rendkívüli tisztelet (hiperdulia) illeti meg. Ráadásul a gyakorlatban a Máriához mondott imák nem állnak meg az egyébként szintén elfogadhatatlan rendkívüli tiszteletnél, hanem kimerítik az imádás kategóriáját, ami viszont egyedül csak Istent illeti meg. Ha tehát valaki részt vesz Mária korunkban nagyon divatos kultikus tiszteletében, egy olyan okkult teológiai rendszerbe keveredik, amely a Szentírásból semmiképpen nem igazolható. Még akkor sem, ha az egész gyakorlat keresztény teológiába van beágyazva, és nagyon vallásos hangulat veszi közre. Aki ebbe belekeveredik, keresztény álruhába bújt okkult démonok befolyása alá kerül, amelyek csak elidegenítik Isten valóságától.