A szívünkre írt törvény:
A Szent Szellem újra és újra ölben visz át minket az
önzetlen Szeretet törvényén ütött réseken, s ha engedünk Neki, Ő szívünkbe írja
e törvény egy részét. Hadd mondjam: amikor Ő ezt a törvényt szívünkbe írja, attól fogva azon a ponton mindig
nagyon lágy lesz lelkiismeretünk.
Emlékszem, röviddel Szent Szellem
keresztségem után egy este elmentem feleségemmel egy kis közösség
összejövetelére az otthonunk közelében. Azok a drága szentek olyan zajosak
voltak, hogy sehogyan sem tudtam összeszedni gondolataimat. Ez az egész nagyon
új volt nekem és egész este azt kívántam, hogy csak legalább annyira lettek
volna csendesek, hogy gondolkodni tudjak!
Eléggé magamon kívül voltam, amikor
hazamentem. Épp a fürdőszobában mostam a kezemet, amikor az Úr így szólt
hozzám: "Ma este kritikus voltál." Ez annyira váratlan volt, hogy még
mentséget sem kerestem!
Azt feleltem: "Igen Uram, így
van, kritikus voltam." "Na és kit bíráltál?" - kérdezte az Úr.
Le voltam taglózva: "Uram, Téged bíráltalak." Ez így volt igaz. Ott
volt az Úr és népe, mélységesen élvezték egymás jelenlétét és ott voltam én,
tele mindkettőjük iránt ócsárló, sértődős bírálattal. Ott, a fürdőszobánk kövén
térdre kellett esnem és bocsánatot kellett kérnem az Úrtól.
Akkor este a Szent Szellem egy
törvényt írt a szívembe, s ez a törvény megszabadított attól, hogy Isten
szentjeit amiatt bíráljam, hogy hogyan imádják Urukat. Tőlem lehetnek olyan
zajosak, vagy csendesek, amilyenek csak akarnak. Szabadon kapcsolódhatok
mindkettőhöz. Nem azért, mert őrizkedem a bíráskodástól, hanem mert van evvel kapcsolatban
egy törvény a szívemben és ez a bennem lévő törvény szabaddá tesz.
Tudatosan meg kell tanulnunk, hogy
ezügyben a Szellem kezére bízzuk magunkat. Talán még ennél is nehezebb egymást
a Szent Szellemre bíznunk, hogy Ő a Maga módján, a Maga idejében munkálkodjon a
másikban. Az a furcsa elképzelésünk van, hogy a Szent Szellemre felügyelnünk
kell, hogy feladatát megfelelően végezze.
Néha talán nagyon kicsinek tűnő
kérdésben vesz minket kezelésbe és egy ideig mellőz dolgokat, amelyeket mi vagy
a minket figyelők sokkal fontosabbnak tartanak.
Emlékszem, egyszer egy reggelen a
munkahelyem kávézójába mentem. Amint leültem, egy férfi az asztalnál épp egy
történetet mesélt s mikor befejezte, nekem is eszembe jutott valami, ami velem
történt. Elképzelheted, mit csináltam. A valósághoz képest kicsit
kikerekítettem történetemet, kiszíneztem egy-két dologgal, ami igaz sem volt, s
ettől humorosabb lett a beszámoló. Aztán hirtelen az Úr oly erősen meggyőzött
ennek helytelenségéről, hogy ott kellett hagynom a teámat, hogy elrendezzem ezt
Vele.
Nos, ha ezt néhány helyen
elmondanám, az emberek azt gondolnák: "Micsoda szentfazék! Egy kicsit
túloz és a Szent Szellem máris meggyőzi!" Nem ez a lényeg. Voltak és
vannak életemben sokkal nagyobb kérdések is, amelyekkel az Úr még nem állított
szembe. Aznap azonban a hazugságokkal kapcsolatos törvényt akarta szívembe
írni. Amikor megengedjük Neki, hogy ilyen kegyelmes, isteni módon
kezdeményezzen és megtanulunk felelni arra, amit Isten az életünkben tesz,
akkor a dolgok elintéződnek, a problémák megoldódnak, s valami tökéletesedik.
Valójában a dicsőség egyik fokozatáról a másikra változunk
el, de mindig a szabadság felé – "mert ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság" (2Kor. 3:17.). Szabadon élhetünk,
önkénytelenül és hitelesen, lényünkből fakadóan. Szabadon és természetesen
reagálhatunk a bennünk lévő törvény vezetésére és felfedezzük, hogy az
engedelmességnek nem csak lehetségesnek, hanem természetesnek is kell lennie
Isten gyermeke számára.
