Scofield - Ezékiel könyve 40-43. fejezet

(40,5) Ezékiel utolsó kilenc fejezete sok gondot okozott a magyarázóknak.
Öt magyarázatot emelhetünk ki:
(1) Egyesek azt hiszik, hogy Salamon templomát írja le a Kr. e. 586-ban történt elpusztulása előtt. Ez nem fogadható el, mert ennek részletei nem egyeznek a Kir és Krón könyveiben leírt templom egyes részleteivel.
(2) Némelyek azt tartják, hogy ez annak a helyreállított templomnak a leírása, melyet Kr. előtt a hatodik században fejeztek be. Ez a nézet is tarthatatlan, mert a két leírás nem egyezik.
(3) Mások azt állítják, hogy ezek a fejezetek egy képzeletbeli templomot mutatnak be, amely sosem valósult meg. De ez nem magyarázza meg, hogy miért volt szükség egy ilyen templomot leírni, mégpedig ilyen részletesen.
(4) Egy további nézet szerint ez a kép a Gyülekezetet és annak áldásait ábrázolja ebben a jelenlegi korszakban. De akik így látják, nem magyarázzák meg a szimbólumok értelmét, sem azt, hogy miért maradtak ki a keresztyén tanítások nagy területei. És
(5) a legelfogadhatóbb magyarázat, hogy Ezékiel itt az ezeréves birodalom templomát írja le. Ha a próféciák összefüggéseit szemléljük (melyek Izráel összegyűjtését és megtérését követő időkről szólnak) és más szentírási helyek bizonyságára figyelünk (Ézs 66; Ez 6,14), akkor látjuk, hogy ez a magyarázat összhangban áll Istennek az ezeréves birodalomra vonatkozó prófétai terveivel. A Gyülekezetről itt nincs szó, ez a prófécia inkább Izráel földi történetének beteljesedéséről beszél.

(43,3) Nyilvánvaló, hogy nem Ezékiel vesztette el a várost, hanem maga az Úr. Az összefüggést tekintve és annak alapján, hogy mintegy hat kézirat értelmezi így, köztük a Theodotion és a Vulgata-fordítás, egyesekben felmerült a gondolat, hogy ezt a verset így kell fordítani: „Amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost”. Egy elképzelhető és talán jobb megoldás volna, ha a kérdéses szó utolsó betűjét úgy tekintenénk, mint az „Úr” szónak egy jól ismert rövidítését, és akkor így olvashatjuk: „amikor az Úr eljött, hogy elpusztítsa a várost” (új fordítás: „amikor a város pusztulása bekövetkezett”).


(43,19) Ebben a részben (19-27. v.) probléma előtt állunk. Mivel az ÚSZ világos tanítása szerint lehetetlen, hogy bikák és bakok vére önmagában eltöröljön bűnöket (Zsid 10,4), de az Úr Jézus Krisztus a Golgotán egyetlen áldozatával teljes váltságot szerzett (vö. Zsid 9,12.26.28; 10,10.14), akkor hogyan teljesednek be majd ezek a próféciák?
Kétféle választ javasolnak:
(1) Ha valóban lesznek ilyen áldozatok, azok emlékeztető jellegűek lesznek. E látás szerint ezek az áldozatok visszatekintenek majd Urunk váltságművére a kereszten, miként az ÓSZ-i áldozatok előremutattak Krisztus áldozatára. Ezeknek az áldozatoknak természetesen nem lesz engesztelő erejük.
(2) A másik vélemény szerint ezek az áldozatok nem szó szerint értendők, mivel az ilyen áldozások már megszűntek, hanem úgy kell azokat tekintenünk, mint amelyek a megváltott Izráel istentiszteletét mutatják be a saját országukban és az ezeréves birodalom templomában, olyan kifejezéseket használva, melyek az Ezékiel korabeli zsidók számára megszokottak voltak.