2012. december 17., hétfő

Flaisz Endre - Keleti misztika


Az okkultizmus másik nagy területét a keleti misztika jelenti. Napjainkban rendkívül divatosak az olyan filmek, amelyek az univerzum isteni, természetfeletti erejét felszabadítani képes hősökről szólnak, mint például a Mátrix) egyes részei, a Csillagok háborújá)nak különböző epizódjai vagy a Tigris és a Sárkány). Ezekben a filmekben nyíltan vagy burkoltan az indiai filozófiából táplálkozó misztika köszön vissza modern és vonzó csomagolásban.

Az indiai filozófiának az a fő célja, hogy kiszabadítsa az ember lelkét a lélekvándorlás körforgásából. Ennek a folyamatnak a során különböző aszketikus és meditatív eljárások segítségével igyekeznek függetleníteni a lelket a fizikai test életérzéseitől. Az eljárás során a legnagyobb eredményeket elért szellemi vezetők természetfeletti képességek birtokába kerülnek, amelyekről úgy vélik, hogy a világmindenségben rejlő isteni erő teszi őket erre képessé. Ez a keleti buddhista filozófia köszön vissza azokban a modern filmalkotásokban, amelyekben a főhős az univerzum természetfeletti erejét képes meditatív összpontosítása segítségével felszabadítani. A bibliai világnézet szempontjából azonban ez az indiai eredetű buddhista filozófia hamis képet ad a valóságról, ennélfogva az az erő, amit egyes jógik valóban képesek felszabadítani, nem más, mint okkult hitető démonok természetfeletti ereje. Amikor valaki olyan filmeket néz, vagy olyan kiadványokat olvas, amelyek gondolatvilága, valóságértelmezése a keleti misztikából meríti az inspirációját, a modern csomagolás ellenére ugyanazokkal a szellemi lényekkel kerül kapcsolatba, mintha közvetlenül foglalkozna a buddhista filozófiával.

Ráadásul mostanában nagyon népszerű az ilyen filmekben a kungfu is, valamint más keleti harcművészetek. Ne feledjük azonban, hogy a kungfu a középkori Kína buddhista kolostoraiban, a hegyekben épült úgynevezett saolin szentélyekben alakult ki, amikor az ottani buddhista szerzetesek megelégelték, hogy a különböző rablóbandák állandóan kifosztják a kolostoraikat. Ezek a Buddha-szobrok előtt meditáló szerzetesek dolgozták ki szabad idejükben azokat az önvédelmi technikákat, amelyek előszeretettel tűnnek fel a Mátrix)hoz hasonló sci-fikben. A különböző kungfutechnikákba azonban a kidolgozásuk során beépült az a természetfeletti erő, amely a szerzetesek meditációit és szellemi életét meghatározta, és amelyet az imént okkultnak minősítettünk. Egy ember például, akiből a megtérése után kiűzték a buddhizmus és a kungfu szellemét, azt vette észre magán, hogy egy bizonyos rúgást többé már nem képes végrehajtani. Ő maga is ekkor értette meg, hogy a távol-keleti harcművészetben elért eredményei nem csupán kitartó gyakorlásának voltak köszönhetőek, hanem okkult szellemek is szerepet játszottak abban, hogy bizonyos rúgásokat végre tudott hajtani. Tehát a keleti misztika és az erre épülő küzdősportok nem emberbarát erőt közvetítenek, hanem a Sátán erejét. Amikor valaki ebből a filozófiából táplálkozó filmekkel azonosul, és ezek hőseit tekinti vonzó és követendő mintának a maga számára, minden kétséget kizáróan egy csaló, gonosz ördögi rendszernek az áldozatává válik, és az ebben a rendszerben lévő démonok befolyásának szolgáltatja ki az életét.