Scofield - Dániel könyve

Dánielnek az ÚSZ-i Jelenésekhez hasonlóan „Apokalipszis” a neve, így nevezik Ézs 24-17. fejezeteit és Zakariás látomásait is. Az „Apokalipszis” azt jelenti: leleplezés. Amikor úgy látszik, hogy a gonoszság már tetőfokra hágott a világon és a gonosz hatalmak uralkodnak, olyankor Isten apokalipszist adott, hogy megmutassa, mi a való helyzet a láthatók mögött, és hogy hirdesse az igazság végső győzelmét a földön. Az apokalipszis sok képes beszédet és szimbólumot tartalmaz. Isten ezt az irodalmi formát választotta arra, hogy tudassa népével a valóságot.

A könyv szerzője Dániel, neve azt jelenti, Isten az én bírám. Dániel fiatalon, Nabukodonozor uralkodása alatt, az első fogságba vitelkor került Babilonba. Bölcsességével csakhamar kitűnt abban az országban, amely híres volt bölcs embereiről. Végül fölemelkedett és első lett a méd-perzsa birodalom három legmagasabb rangú tisztviselője között (Dán 5,29; 6,1-3). Legalább Kr. e. 530-ig élt Babilonban.

Dániel könyve királyokról, királyságokról, királyi székekről és hatalmasságokról szól. Nagyszámú történelmi kijelentést tartalmaz, de főként „a pogányok idején” egymást követő királyságok sorrendjét foglalja magában, és ennek a korszaknak a végéről fest hű képet. Ez az egyetlen ÓSZ-i prófécia (Dán 9,24-27), amely meghatározza Krisztus első eljövetelének idejét.

Azokat a történelmi eseményeket, melyek Dánielben a pogányok idejének kezdetén fordultak elő, Isten arra használja fel, hogy megvilágítsa azokat a későbbi történéseket, amelyeket a könyvben prófétai kijelentések által megjelent e korszak befejezésének idejéről, a pogány világhatalom katasztrofális végéről, amikor majd Krisztus, a Messiás megjelenik. Így például Isten gyermekeinek üldözése a 3. és 6. fejezetben előre veti árnyékát annak a súlyosabb és általános üldözésnek, amelyet Isten népe szenved majd el ennek a korszaknak a végén (Dán 7,25; 8,24; 12,1); éppen így Izráel Istenének káromló megtagadása, amiről a Dán 5,1-4-ben és Dán 6,5-12-ben olvasunk, ennek a korszaknak a végén még általánosabb formában és fokozott mértékben fog megjelenni (Dán 7,25; 9,26; 11,37-38).

Az ÚSZ gyakran idézi a könyvet és hivatkozik rá (vö. különösen azokkal a szavakkal, amelyeket Urunk mond Dánielről, Mt 24,15; Márk 13,14). Ez a könyv kulcs a Jelenésekhez. Nagy befolyást gyakorolt az első gyülekezetekre; a négy egymást követő birodalomról szóló látás pedig uralta az európai történetírást egészen a 18. század közepéig.

A könyvet a következő részekre oszthatjuk fel:
I. Dániel fiatal kora a babiloni udvarban, 1.
II. Nabukodonozor álma a szoborról, 2.
III. A három zsidó ifjú szabadulása a tüzes kemencéből, 3.
IV. Látomás és Nabukodonozor megalázása, 4.
V. Dániel élményei Belsazár és Dárius alatt, 5-6.
VI. Dániel látomása a négy vadállatról, 7.
VII. Jövendölés a perzsák leveréséről a görögök által, és a templom megszentségtelenítéséről, 8.
VIII. Dániel imája és jövendölés a hetven hétről, 9.
IX. Dániel utolsó látomása, 10-12.