Tom Marshall - Az újszövetségi szabadság megtapasztalása 2.

EGY VAGY KÉT TERMÉSZET?

            Tudom, hogy most olyan területre léptünk, ami néha ellentmondásokat szül. A kérdés az, hogy a kereszténynek egy természete van-e, vagy kettő, tehát van-e egy "régi én", ami vétkezni akar és egy "új én", ami nem. Ha vétkezek, ki a felelős? A régi, vagy az új én? Ki az az "én", aki behódol a régi énnek? Valóban én vagyok, amikor vétkezek, vagy akkor vagyok a valódi én, amikor igazul élek?

Én nem hiszem, hogy a kereszténynek kettős természete van. Én én vagyok és így felelek minden cselekedetemért. Hitem szerint a tények jobban megérthetők, ha két versengő tekintélyi rendszernek látjuk őket, és két versengő belső értékrendnek. Az újjá nem teremtett embernek csak egy tekintélyi rendszere van, a bűn és halál törvénye – és csak egy belső értékrendje, a test. Csak a kereszténynek van két lehetősége.

            

Hadd mondjam el egy személyes tapasztalatomat, ami bemutatja, mire gondolok. Nagyon erős dohányos voltam és noha sokszor próbáltam leszokni, sosem sikerült egyszerre három napnál tovább kitartanom. Röviden, a szokás erősebb volt és én tudtam ezt.

Mindazáltal, Szent Szellem keresztségem estéjén az Úr Jézus kedves ráadásként (mert aznap este a dohányzásnál sokkal fontosabb dolgokra gondoltam) azonnal és teljesen megszabadított engem a dohány utáni minden vágytól. Nem voltak elvonási tüneteim, nem sóvárogtam a dohányzás után, egyáltalán semmit sem váltott ez ki belőlem. Olyan volt, mintha életemben sosem dohányoztam volna. Csodálatos volt, mert azelőtt semmi hasonló nem történt velem.

Körülbelül 3-4 évvel később nagyon súlyos személyes válságon estem át, amikor életemben minden összeomlott. Ennek a nyomasztó felfordulásnak a közepén valaki adott egy cigarettát. Meggyújtottam és elszívtam. Aztán egy másodikat is. Később eszembe jutott egy furcsa dolog. Nem szédültem. Nem éreztem úgy, mintha a szám tele lenne itatóspapírral. Épp olyan volt, mintha sosem hagytam volna abba a dohányzást. Egészen könnyű volt felújítanom 40 éves szokásomat. Ez kb. 17 évvel ezelőtt történt; azóta sem dohányoztam, nem is vágytam rá.

            

Ezzel azt akarom mondani, hogy nincs két Tom Marshall a vasúti kocsikhoz hasonló felirattal: "Dohányzó" és "Nem dohányzó". Csak egy Tom Marshall van. Tovább létezik azonban a szokások egész sora (a dohányzás csak az enyhébbek egyike), amelyek régebben életmódomat alkották. Mindegyikük indítómotorja már javában jár és távozásra kész. A nekik való engedelmesség bármikor működésbe hozhatja bármelyiket, vagy mindet. Néha ez meg is történik. Nem kötődök azonban hozzájuk. Az a dicsőséges igazság, hogy nem kell egyiknek sem a hatalma alatt lennem, mert a kereszt leállítja működésüket és engem szabaddá tesz. Hagyhatom, hogy elporladjanak és halálomig vagy Jézus eljöveteléig porosodhatnak.

Olyan ez, mintha két választható computer programom lenne. (Ahogy mondani szok­ták: szemét be - szemét ki!) Egy program csak azt termelheti ki, amit belé táp­lál­tak. Az újjá nem teremtett embernek csak egy programja van: a test. Csak azt hoz­hat­ja létre, ami benne van: a test cselekedeteit, melyeket Pál a Galata 5:19-ben ír le. A ke­reszténynek két programja van: a kereszt révén kikapcsolhatja az óembert – a testet – és bekapcsolhatja az újat és az a program is csak azt tudja létrehozni, ami már ben­ne van: a Szellem gyümölcsét a Galata 5:22. szerint. Itt a programok össze­ha­son­lí­tá­sa:

A test (óember) Isten ellensége Nem veti alá magát Isten törvényének	Az új ember (szellem) Sátán ellensége Nem veti alá magát a bűn és halál törvényének
Eredménye:                        Sötétség a szellemben Bűn a lélekben  Betegség a testben	Eredménye:                       Világosság a szellemben Igazság a lélekben Gyógyulás és egészség a testben
Belső értékei: a test cselekedetei	Belső értékei: a Szellem gyümölcse

                                

A két program kölcsönösen kizárja egymást. Nem élhetünk úgy, hogy mindkettő egyszerre működik.

"Mert a test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek."  (Galata 5:17.)

Ha kikapcsoljuk a testet és a szellemi ember életét éljük, csodálatos összhangot fedezünk fel a belső értékek és a belénk helyezett törvény között, úgy hogy nem csak lehetségessé, hanem természetessé is válik, hogy ennek a törvénynek – az önzetlen Szeretet törvényének – engedelmeskedjünk; s mivel ez a természetes, ezért ez a szabadság.