(34,12) Ez a rész messiási tartalmát és evangéliumi jelentőségét tekintve (11-31. v.) egy ablakhoz hasonlít, amelyen keresztül a hajnal fénye bevilágít a bírósági terembe. A 12.14-16.22 versek előremutatnak a Zsolt 23 Urára és a Jn 10 jó Pásztorára; de elsősorban Izráelre utalnak – „áldott esőket” ígér neki (26. v.), „és biztonságban élnek földjükön” (27. v.), „és nem lesznek többé prédául a pogányoknak” (28. v.). A 23-30. versek pedig olyan helyreállításról beszélnek, amely a jövőben teljesedik be, mert a maradék, amely visszatért a fogságból Palesztinába, megmaradt továbbra is a pogány iga alatt, amíg Kr. u. 70-ben ki nem űzték az országból.
(36,1) Ennek és az utána következő próféciáknak a sorrendje:
(1) az ország helyreállítása (36,1-15);
(2) a nép helyreállítása (36,16-37,28);
(3) ítélet Izráel ellenségei fölött (38,1-39,24); és
(4) az istentisztelet rendjének meghatározása, hogy az Úr a népe között lakhasson (40,1-47,12).
(36,20) Ez a gúny kifejezése. A világ megveti azokat, akik Isten népének vallják magukat, de életük eltér attól, amit vallanak.
(37,1) Miután az Úr tudtul adta, hogy helyreállítja népét (36,24-38), most látomásban, jelképek segítségével rámutat annak végrehajtására. A 11. v. adja meg ennek kulcsát. A csontok Izráel egész házát jelképezik, amely a helyreállítás idején fog élni. A sírok (12. v.) azok a nemzetek, amelyek közt laknak.
A sorrend a következő:
(1) Isten kihozza népét (12. v.);
(2) beviszi azt (12. v.);
(3) a nép megtér (13. v.); és
(4) betelik az Úr Szellemével (14. v.).
A jelkép folytatása. A két fa, Júda és a tíz törzs, egy nemzetté egyesülnek (19-28. v.).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
