(1,1) Ez a babiloni időszámítás szerint Jójákim uralkodásának harmadik esztendeje (héber időszámítás szerint a negyedik, Jer 25,1). A babiloniak az első évet a „trónra lépés” évének nevezték. Dánielt az összesen három fogságba vitel közül az elsőben hurcolták el. Ez kb. Kr. e. 604-ben történt.
(2,31) Ez a látomás prófétai módon leírja a világbirodalmak történetét és megdöntésüket Krisztus által, aki ezt az időszakot nevezi a „pogányok idejének” (Lk 21,24; lásd Jel 16,19 jegyzetét). Az állókép négyféle fémből készült, és a magyarázat szerint négy birodalmat jelképezett (Dán 2,38-40. v.), melyek ha nem is birtokolták szükségszerűen az egész lakott földet, Isten úrrá tette őket azon (Dán 2,38. v.). Ezek a babiloni, a méd-perzsa, a görög (Nagy Sándor uralkodása alatt) és a római birodalom. Az utóbbi hatalom kettéosztva volt látható; ez először a kelet- és nyugat-római császárságban (a lábszárak) teljesedett be, és aztán tíz részre osztva (a lábujjak) (lásd Dán 7,26 jegyzetét). Az egész kép a pogány világhatalmak impozáns külső nagyságát és fényét mutatja.
A leszakadó kő (Dán 2,34-35) a pogány világrendszert (annak végső formáját) egy csapásra és helyrehozhatatlanul szétzúzza, nem fokozatos megtérés vagy hasonulás útján. Csak ezután, és nem előbb, a kőből nagy hegy lesz, „mely betölti a földet” (vö. Dán 7,26-27). A pogány birodalmaknak ehhez hasonló elpusztulása Krisztus első eljövetelekor nem történt meg. Éppen ellenkezőleg, Őt, Krisztust adta halálra annak a negyedik birodalomnak egyik főembere, amely akkor hatalmának tetőpontján állt. Krisztus halála után, Kr. u. 476-ban a római birodalom nyugati, 1453-ban pedig a keleti része bukott el. Rómát nem követte más világbirodalom, mivel csak ez a négy birodalom előzheti meg Krisztus visszajövetelét és uralmát. A Gyülekezet korszaka – amely Krisztus első eljövetelétől a másodikig tart –, s amelyet az ÚSZ jelent ki nekünk, nem része a látomásnak. A negyedik birodalom halálos sebe nem gyógyul meg, és a birodalom nem áll helyre, amíg a Gyülekezet korszaka be nem fejeződik a Gyülekezet elragadtatásával (Jel 13,3). Ilyenformán a pogány világhatalom ma is fennáll, és a lesújtó csapás még fel van függesztve. Az utolsó időkről részleteket a Dán 7-ben és Jel 13-19-ben találunk.
Fontos megfigyelnünk, hogy
(1) a pogány világbirodalom egy hirtelen katasztrofális ítélet által fog véget érni (lásd Armageddon, Jel 16,13-16; 19,17 jegyzete); és
(2) ezt közvetlenül követi majd a mennyek királysága.
Az egek Istene nem valósítja meg előbb királyi uralmát, csak miután a pogány világrendszert elpusztítja. Figyelemre méltó, hogy a pogány világuralom egy nagy képpel kezdődik és fejeződik be (Dán 2,31; Jel 13,14-15).
A követ nem szabad a Gyülekezettel azonosítani, mint ahogy egyesek vélik, mert sehol sem olvasunk róla, hogy a Gyülekezet feladata lenne a föld népeinek az elpusztítása.
(2,41) Az arany fejtől kezdve (38. v.) a negyedik birodalomig (Róma, a vas) a minőség romlik, de az erő növekszik (40. v.). Azután következik a negyedik birodalom romlása éppen ebben a tulajdonságában – az erőben.
(1) Tönkremegy, mert megoszlik: a birodalom két részre szakad (a lábszárak a keleti és nyugati birodalom), és ezek újabb királyságokra bomlanak, számuk tíz lesz (a lábujjak), amikor a kő szétzúzza a szobrot (42. v.; vö. 7,23-24).
(2) Romlik keveredés által: vas és agyag keveredik egymással.
(2,44) Ez az igerész más megjövendölt eseményekkel kapcsolatosan meghatározza, hogy mikor valósul meg az ezeréves birodalom. Ti. „azoknak a királyoknak az idejében”, akiket a szobor tíz lábujja jelképez (vö. Dán 7,24-27). A Messiás eljövetelekor ez a tíz király még nem létezett, s egy ilyen államszövetség a római birodalom feloszlásáig és a jelenlegi nemzeti jellegű világrendszer megalakulásáig sem volt lehetséges.
A 44-45. v. megismétli azt az eseményt, amelyről a Dán 2,34-35. v.-ben olvashatunk, s amelynek nyomán létrejön az ezeréves birodalom, ti. hogy egy kő leszakad, és összezúzza a szobrot, amely az Istennel szemben álló világhatalmakat jelképezi.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
