IZRAEL, EGYIPTOM ÉS A TÍZ PARANCSOLAT
Ugyanennek az alapelvnek még jobb
példáját látjuk abban, ahogy Isten bánt Izraellel az Ószövetségben. Ezeknek az
évszázadoknak egész története a külső törvény és a belső értékek
összecsapásának tekinthető. Egyik oldalról nem volt nehéz Istennek kihozni
Izraelt Egyiptomból; az egész az Ő erején múlott, amely több volt, mint elég.
Ennél sokkal nehezebb volt Egyiptomot kiszedni Izraelből. A nép, amely több,
mint 400 évig lakott Egyiptomban, magáévá tett egy sereg egyiptomi "belső
értéket".
A pusztában mindvégig ott voltak
ezek az értékek. Egyfolytában a felszínre törtek, hogy visszahúzzák a népet
Egyiptomba, noha Egyiptom rabszolgaságot és kötelékeket jelentett. Az egyiptomi
póréhagymák, vöröshagymák és fokhagymák emléke miatt fittyet hánytak a mannára,
akármennyire az angyalok eledele is volt az.
Kánaán földjén ugyanez volt a
helyzet. Amikor bírák vagy próféták kormányoztak, vagy a királyok igazak és
istenfélők voltak, a nemzet engedelmeskedett a törvénynek és szolgálta
Szövetséges Istenét. Időnként viszont, rejtélyes rendszerességgel a nép
visszacsúszott. A templomi istentisztelettel nem törődtek, a törvényt nem olvasták,
újra megjelentek a bálványok és a pogány vallások minden sötét fajtalansága.
Még a látszólagos hűség időszakaiban
is a belső engedelmesség távol állt a külsőben megjelenő alkalmazkodástól és
ezt a próféták egyre világosabban látták:
"...E
nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkával tisztel engem, szíve pedig távol
van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat
lőn." (Ézsaiás 29:13.)
Ez azonban nem csak Izrael
problémája, hanem az egész emberiségé.
A TEST GYÖKEREI
Most láthatóvá válnak annak a
problémának valódi körvonalai, amit Pál az emberi természetben látott.
Ádám első engedetlensége által
lépett be a bűn a világba - és a bűnnel a halál. Nem csak Ádám, hanem azóta
minden ember vétkezett, így az egész emberiségre a bűn és halál törvénye
érvényes. Sőt, a bűn és halál törvénye iránti ezen engedelmesség az embert a
Sátán rabszolgájává tette, tehát az ember most "...a levegőbeli
hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség
fiaiban munkálkodik" él (Efézus 2:2.).
A levegőbeli hatalmasság fejedelme a
Sátán, aki most hozzáfér az ember belső természetéhez. Ezt a lehetőséget arra
használja fel, hogy egy sereg belső értéket ültessen el az ember szívébe. "Minden
féltett dolognál jobban őrizd a szívedet –
mondja a Példabeszédek Könyve –,
mert abból indul ki minden élet". A bukott ember belső forrásaiból a Sátán által oda
ültetett értékrendszer ömlik ki. Ezt hívja az Újszövetség "test"-nek,
"óembernek" vagy "a bűn és halál testé"-nek.
Eredetét, kapcsolatait és tekintélyét világosan láthatjuk a 12. ábrán.
Fontos felismernünk, hogy "test" alatt a
Biblia itt nem az anyagi testünket érti. Az anyagi test nem gonosz. A
kereszténység valójában az egyetlen vallás, amely megfelelőképpen tekint az
emberi testre, méghozzá nagyon emelkedett módon. A hívő teste "a Szent
Szellem temploma", tagjai "Krisztus tagjai"
(1Korintus 6:15, 19.), "Istennek tetsző áldozat"-ként kell
bemutatnunk (Róma 12:1.), és egy napon "halhatatlanságot fog
magára ölteni" (1Korintus 15:53.).
Másrészt a "test" teológiai értelemben a
magunknak való kedvezés bűnös alapelvét jelenti, ami az emberi természetet a
bűn és halál törvényének a kötelékében tartja. A test valójában romboló módon
befolyásolja az ember hármas természetének egészét:
¾ sötétséget borít a szellemére,
¾ bűnt hoz a lelkébe és
¾ betegséget a testébe.
A test belső értékeit a Galata
5:19-21. részletezi:
"A
testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság,
tisztátalanság, bujálkodás, bálvány-imádás, varázslás, ellenségeskedések,
versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek,
gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre
mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek,
Isten országának örökösei nem lesznek."
A test és a versengő törvények. Ha az embernek ezek a belső
értékei, elképzelhetjük hogy fog hozzáállni Isten törvényéhez: elutasítja
annak tekintélyét és tagadja jogosságát, mert normái teljesen mások mint az
ember testies belső értékei. Pontosan ez történik:
"Mert
a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem
engedelmeskedik, mert nem is teheti." (Róma
8:7.)
Mivel a bűn és halál törvényének
normái a fentiekkel ellenkeznek, pontosan megegyeznek a test belső
értékeivel, így erősítik egymást. A test a törvény erejével mentegetőzik: "Nem tehetek róla", a
törvény pedig igazolja a test kívánságait: "Mindenki így csinálja, te
miért ne tennéd?"
A bűn és halál törvénye alatt lévők
végül "a test kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát"
élnek (Efézus 2:3.).
Nem csoda, hogy Pál ennek a
látszólag legyőzhetetlen rendszernek a láttán így kiált: "Óh én nyomorult
ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róma 7:24.).
Most meglátjuk, hogyan jön a szabadulás.
