2012. december 2., vasárnap

Tom Marshall - Az erők harca a Mindenségben 3.


IZRAEL, EGYIPTOM ÉS A TÍZ PARANCSOLAT

            Ugyanennek az alapelvnek még jobb példáját látjuk abban, ahogy Isten bánt Izraellel az Ószövetségben. Ezeknek az évszázadoknak egész története a külső törvény és a belső értékek összecsapásának tekinthető. Egyik oldalról nem volt nehéz Istennek kihozni Izraelt Egyiptomból; az egész az Ő erején múlott, amely több volt, mint elég. Ennél sokkal nehezebb volt Egyiptomot kiszedni Izraelből. A nép, amely több, mint 400 évig lakott Egyiptomban, magáévá tett egy sereg egyiptomi "belső értéket".
A pusztában mindvégig ott voltak ezek az értékek. Egyfolytában a felszínre törtek, hogy visszahúzzák a népet Egyiptomba, noha Egyiptom rabszolgaságot és kötelékeket jelentett. Az egyiptomi póréhagymák, vöröshagymák és fokhagymák emléke miatt fittyet hánytak a mannára, akármennyire az angyalok eledele is volt az.
            
Kánaán földjén ugyanez volt a helyzet. Amikor bírák vagy próféták kor­má­nyoz­tak, vagy a királyok igazak és istenfélők voltak, a nemzet engedelmeskedett a tör­vény­nek és szolgálta Szövetséges Istenét. Időnként viszont, rejtélyes rendszerességgel a nép visszacsúszott. A templomi istentisztelettel nem törődtek, a törvényt nem ol­vas­ták, újra megjelentek a bálványok és a pogány vallások minden sötét fajtalansága.
Még a látszólagos hűség időszakaiban is a belső engedelmesség távol állt a külsőben megjelenő alkalmazkodástól és ezt a próféták egyre világosabban látták:
"...E nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn." (Ézsaiás 29:13.)

Ez azonban nem csak Izrael problémája, hanem az egész emberiségé.

A TEST GYÖKEREI

            Most láthatóvá válnak annak a problémának valódi körvonalai, amit Pál az emberi természetben látott.
Ádám első engedetlensége által lépett be a bűn a világba - és a bűnnel a halál. Nem csak Ádám, hanem azóta minden ember vétkezett, így az egész emberiségre a bűn és halál törvénye érvényes. Sőt, a bűn és halál törvénye iránti ezen engedelmesség az embert a Sátán rabszolgájává tette, tehát az ember most "...a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik" él (Efézus 2:2.).
A levegőbeli hatalmasság fejedelme a Sátán, aki most hozzáfér az ember belső természetéhez. Ezt a lehetőséget arra használja fel, hogy egy sereg belső értéket ültessen el az ember szívébe. "Minden féltett dolognál jobban őrizd a szívedet mondja a Példabeszédek Könyve , mert abból indul ki minden élet". A bukott ember belső forrásaiból a Sátán által oda ültetett értékrendszer ömlik ki. Ezt hívja az Újszövetség "test"-nek, "óembernek" vagy "a bűn és halál testé"-nek. Eredetét, kapcsolatait és tekintélyét világosan láthatjuk a 12. ábrán.
Fontos felismernünk, hogy "test" alatt a Biblia itt nem az anyagi testünket érti. Az anyagi test nem gonosz. A kereszténység valójában az egyetlen vallás, amely meg­fe­lelőképpen tekint az emberi testre, méghozzá nagyon emelkedett módon. A hívő tes­te "a Szent Szellem temploma", tagjai "Krisztus tagjai" (1Korintus 6:15, 19.), "Is­ten­nek tetsző áldozat"-ként kell bemutatnunk (Róma 12:1.), és egy napon "hal­ha­tat­lan­sá­got fog magára ölteni" (1Korintus 15:53.).
            
Másrészt a "test" teológiai értelemben a magunknak való kedvezés bűnös alapelvét jelenti, ami az emberi természetet a bűn és halál törvényének a kötelékében tartja. A test valójában romboló módon befolyásolja az ember hármas természetének egészét:
            ¾   sötétséget borít a szellemére,
            ¾   bűnt hoz a lelkébe és
            ¾   betegséget a testébe.
A test belső értékeit a Galata 5:19-21. részletezi:
"A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, pa­ráz­naság, tisztátalanság, bujálkodás, bálvány-imádás, varázslás, el­len­sé­ges­ke­dések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, párt­ütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez ha­son­lók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek."

A test és a versengő törvények. Ha az embernek ezek a belső értékei, el­kép­zel­het­jük hogy fog hozzáállni Isten törvényéhez: elutasítja annak tekintélyét és tagadja jo­gosságát, mert normái teljesen mások mint az ember testies belső értékei. Pontosan ez történik:
"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti." (Róma 8:7.)

Mivel a bűn és halál törvényének normái a fentiekkel ellenkeznek, pontosan meg­egyez­nek a test belső értékeivel, így erősítik egymást. A test a törvény erejével men­te­getőzik: "Nem tehetek róla", a törvény pedig igazolja a test kívánságait: "Mindenki így csinálja, te miért ne tennéd?"
A bűn és halál törvénye alatt lévők végül "a test kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát" élnek (Efézus 2:3.).
Nem csoda, hogy Pál ennek a látszólag legyőzhetetlen rendszernek a láttán így kiált: "Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róma 7:24.). Most meglátjuk, hogyan jön a szabadulás.