(3,6) Itt példáját látjuk az emberre kényszerített államvallásnak, amely magába foglalja egy ember által készített kép vagy szobor imádatát. Ez a jelenség, amely a pogányok idejének elején kezdődött, időnként ismétlődve folytatódik végig a történelem folyamán (p1. a római császár vagy a japán sinto-szekrényke imádata), és ismét megjelenik majd a korszak végén, amikor nemcsak a sárkány imádata lesz kötelező, hanem a fenevadat és a fenevad képét is imádni kell (Jel 13,4-15; 14,9-11; 19,20; 20,4; vö. 2Tesz 2,4). A korszak végén mindjobban tért hódít az imádat, de a Sátán kényszerítő hatalma alatt.
(3,17) Ez a három zsidó férfi, bár messze került hazájától, mégis hű maradt Istenéhez. Találóan ábrázolják ők az utolsó idők zsidó maradékát (Ézs 1,9; Róm 11,5), amely hűséges marad majd a nagy nyomorúság tüzes kemencéjében (Zsolt 2,5; Jel 7,14).
(4,14) Ez az isteni szabály Isten egyetemes királyságára utal, amely:
(1) magába foglal mindent;
(2) állandó és szakadatlanul fennáll;
(3) minden esetben eléri célját;
(4) ez az uralom gondviselésszerű és mindenre kihat (lásd Dán 4,22.29.31-32. v.; vö. Zsolt 103,19; 148,8).
Istennek ezt a királyi uralmát meg kell különböztetni Krisztusnak közbeeső uralkodásától, bár ez is az előzőből ered (vö. Dán 7,9-14), és végül egybeolvad azzal (1Kor 15,24).
(4,31) Látjuk, hogy Nabukodonozor fokozatosan ismerte föl az igaz Istent:
(1) „Ő az istenek Istene (egyike a nemzeti vagy törzsi isteneknek, de nagyobb azoknál), királyok Ura (Adonai, vagyis Mester) és a titkok megjelenítője” (2,47).
(2) Tulajdonképpen a héberek Istene Ő, aki ura az angyaloknak is, és olyan Isten, aki megszabadítja azokat, akik hisznek benne (3,28). És
(3) itt (31-32. v.) a király eljut Isten igazi megértésére. Vö. Dárius a 6,26-28-ban.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
