(Róm 9:13) Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig
gyűlöltem.
(Mal 1:2) Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt
mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak?
azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem;
Isten vajon gyűlölködő, vagy
szeretetteljes természetű? Valójában csak az tud szeretni, aki gyűlölni is tud.
A megfelelő dolgokat szeretni kell, a rossz dolgokat pedig gyűlölni. Isten
bizonyos értelemben képes gyűlölni.
Az ÚSZ kiket nevez Izraelnek?
Vajon az ÚSZ visszavonta ezt a címet a történelmi Izraeltől, a zsidó néptől és
vajon az ÚSZ most az Egyházat nevezi Izraelnek?
Az Izrael vagy izraelita
kifejezés (ezek felcserélhetőek egymással) 74 alkalommal szerepel az ÚSZ-ben.
70 alkalommal olyan módon szerepel, hogy nem alkalmazható az Egyházra. Sok
helyen megkülönbözteti Izraelt az Egyháztól. A 70 Igéből 9 közvetlenül ÓSZ-i
idézet és mindegyik helyen Izrael pontosan ugyanabban az értelemben szerepel az
ÚSZ-ben, mint az eredeti helyen. Nem hiszem, hogy az Izrael kifejezése egyszer
is az Egyház kifejezéseként szerepelne az ÚSZ-ben.
(Róm 9:6) Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten
beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók.
Nem olyan emberekről beszél,
akik nem Izraeltől származnak. Vannak, akik Izraeltől származnak, de Isten nem
fogadja el őket népének.
(Gal 6:15) Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a
körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.
(Gal 6:16) És a
kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.
Az „Isten Izraele” kifejezés
nem az Egyházra vonatkozik. Pál itt 2 csoportról beszél. Egyszer azokról, akik
pogány létükre kapcsolatra léptek Istennel azáltal, hogy új teremtéssé váltak,
aztán beszél Izraelről, amelynek legalább 15 évszázados történelme volt és akik
beteljesítették kapcsolatukat a Messiással.
(Ézs 43:21) A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse
dicséretemet!
A „forma” (Károliban „alkot”)
szó az öntőformára vonatkozik,a miben edényeket készítenek. Isten 15 évszázadon
keresztül formálta Izraelt egy öntőformában. Kifejezetten saját maga számára
készítette őket. De formálásukat be kellett teljesíteniük a Messiás elismerésével.
Ugyanakkor, ha nem voltak hajlandók elfogadni a Messiást, kitörettek.
(Róm 15:8) Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a
körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit;
(Róm 15:9) A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a
mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és
dícséretet éneklek a te nevednek.
Már sok évszázada övék volt az
ígéret. Jézus az ő szolgájuk lett. hogy megerősítse azokat az ígéreteket,
melyeket már ismertek és amelyeknek beteljesedését várták. A pogányok nem
kaptak ilyen ígéreteket, nem támaszkodhattak Isten hűségére, hogy majd
beteljesíti az ígéreteit, ők csak Isten irgalmasságára támaszkodhattak.
(Róm 2:28) Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a
körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:
(Róm 2:29) Hanem
az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek szellemben, nem betű szerint való
körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől,
hanem Istentől van.
Itt is korlátozza a zsidó név
használatát. A szívben kell körülmetélkedni, belül kell valaminek történnie,
ami elnyeri Isten dicséretét. Isten Izraele, vagy az igazi izraelita nem lehet
egy pogány, aki megtér Krisztushoz, hanem egy olyan zsidó, aki a saját hátteréből,
Isten ígéreteiből vált tökéletessé.
