Kronológikus Biblia olvasás 347-348. nap

Ap. Csel. 24-26.

Ap. Csel. 27-28.

Rodney H. Browne - AZ ÚR IGÉJE ÖRÖKKÉ MEGMARAD

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a Te beszédedet. Zsoltár 138:2

 

Isten a saját neve fölé magasztalja az Ő Igéjét! Jézus a minden név felett való név. Az Ige Jézus neve fölé magasztaltatott. A bűnösök nem tisztelik Isten Igéjét, és sajnos manapság sok olyan keresztény van - még prédikátorok is -, akik nem adják meg az Igének azt a tiszteletet, amelyet az megérdemel.

 

Az Igének megútálója megrontatik; aki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi. Példabeszédek 13:13

 

Generációkon keresztül, ha az emberek nem rendelkeztek az Igével, vagy ha nem volt elérhető a számukra, szellemi sötétség és a megkötözöttség minden lehetséges formája uralkodott. Ugyanakkor amikor az emberek hozzájuthattak Isten Igéjéhez - abból szellemi ébredés és szabadság származott. A reformáció abból a szikrából lobbant lángra, hogy azokra a nyelvekre, amelyeket az emberek beszéltek lefordították a Bibliát. Manapság nem szűkölködünk bibliafordításokban, azonban a mai embert úgy tűnik nem érdekli a Szentírás annyira, hogy kinyissa és elolvassa azt. Túl sok más figyelemelterelő és szórakoztató dolog köti le őket, amelyek versengenek a figyelmükért. Az ördög nem akarja, hogy elmélyedjünk az Igében, ill. hogy az Igét magunkhoz vegyük, mert Isten Igéje az, ami mindekor legyőzi őt!

 

Isten Igéje örökké megmarad és soha nem múlik el:

 

Uram! Örökké megmarad a Te Igéd a mennyben. Zsoltár 119:89

Az ég és a föld elmúlnak, de az Én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. Máté 24:35

Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké. 24 Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: 25 De az úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett. 1 Péter 1:23-25

 

Jézus MAGA  az Ige:

 

Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. 2 Ez kezdetben az Istennél volt. 3 Minden Ő általa lett, és Nála nélkül semmi sem lett, ami lett. János 1:1-3

És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), Aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. János 1:14

És vérrel hintetett ruhába volt öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. Jelenések 19:13

 

Az Ige teremtette a világegyetemet:

 

Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. Zsoltár 33:6

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.Zsidókhoz írt levél 11:3

 

Az Ige ható:

 

Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. Zsidókhoz írt levél 4:12

 

Az Ige megbízható és kipróbált:

 

Uram! Örökké megmarad a Te Igéd a mennyben. 90 Nemzedékről-nemzedékre van a Te igazságod, Te erősítetted meg a földet, és áll az. 91 A Te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, ami van, Tenéked szolgál. 92 Ha nem a Te törvényed lett volna az Én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az Én nyomorúságomban. 93 Sohasem feledkezem el a Te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.Zsoltár 119:89-93

Zsoltár 18:31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; pajzsuk Ő mindazoknak, akik bíznak Benne.

 

Az Ige igazság:

 

Mert az Úr szava igaz és minden cselekedete hűséges. Zsoltár 33:4

A Te Igédnek summája igazság, és a Te igazságod ítélete mind örökkévaló. Zsoltár 119:160

Az én lábamnak szövétneke a Te Igéd, és ösvényemnek világossága. Zsoltár 119:105

Szenteld meg őket a Te igazságoddal: a Te Igéd igazság. János 17:17

 

Az Ige tiszta:

 

Felettébb tiszta a Te beszéded, és a Te szolgád szereti azt. Zsoltár 119:140

Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Példabeszédek 30:5

 

Az Ige igaz:

 

Nyelvem a Te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz. Zsoltár 119:172

 

Az Ige élet:

 

Ez vígasztalásom nyomorúságomban, mert a Te beszéded megelevenít engem. Zsoltár 119:50

 

Az Ige gyógyít:

 

Kibocsátá az Ő szavát és meggyógyítá őket és kimenté őket az ő vermeikből. Zsoltár 107:20

 

Isten megtartja az Ő Igéjét:

 

Megemlékezik az Ő szövetségéről mindörökké; az Ő rendeletéről, amelyet megszabott ezer nemzetségiglen.Zsoltár 105:8

Így lesz az Én beszédem, amely számból kimegy, nem tér Hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. Ézsaiás 55:11

És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az Én Igémre, hogy beteljesítsem azt. Jeremiás 1:12

Mert Én szólok, az Úr; s amely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten! Ezékiel 12:25

• 
  

Tom Marshall - A bukott én 3.

ÉS MI VAN A KERESZTÉNYEKKEL?

            Egészen világosan le kell szögeznünk, hogy sok, valószínűleg szinte minden kereszténynél a megtérés (avagy újjászületés) önmagában nem oldja meg azt a problémát, hogy a szeretetet önmagunkra irányítjuk. Ez nagyon mélyen belénk gyökerezett, és olyan általános tapasztalat, hogy aligha kell bizonyítanunk. Először ennek okát kell meglátnunk ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldást.

Az újjá nem teremtett személyt először a Szent Szellem úgy ébreszti rá szükségére, hogy meggyőzi a lelkiismeretét. A lelkiismeret az emberi szellemnek az a működése, ami megítéli a viselkedést, de a lelkiismeret sokkal érzékenyebb a helytelen cselekedetekre, mint a rossz indítékokra. Megtérés előtt a lelkiismeretünk révén érzünk bűntudatot elkövetett bűneink miatt és amikor először térünk meg és fordulunk hittel Krisztushoz, az ezekre a dolgokra kapott bocsánatot éljük át.

            

A valódi probléma azonban az, hogy énünkbe mélyről fakadóan hatalmas sze­re­te­tet ölünk és ez a tudatos elme szintje alatt történik. Ez elsősorban indítékainkra hat. Más szóval, gyakran teszünk önmagukban helyes dolgokat rossz, önző indokokból. Lel­kiismeretünk először nem túl érzékeny erre. Sőt, az emberi elmének egy sereg tudat­alatti, pszichológiai védekező szerkezete van, aminek a működése meg­aka­dá­lyoz­za, hogy lelkiismeretünk felderítse a bajt és önmagunkra vonatkozó fájdalmas fel­ismeréseknek tegyen ki minket.

Nézzük meg az én néhány ilyen fegyverét, amit kifejlesztettünk!

Az egyik a megmagyarázás. Ekkor elfogadható, de mesterkélt okokkal tá­masz­tunk alá valamit, amiről már eldöntöttük, hogy mindenképp megtesszük. Pilátus, ami­kor kezeit mosta és kijelentette, hogy ártatlan Jézus vérének ontásában, meg­ma­gya­ráz­ta álláspontját. Az igazság az, hogy megijedt: "Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja" (János 19:12.).

A kivetítés is egy védekező gépezet. Világosan látjuk másokban azokat a problémákat, amelyek bennünk is megvannak, de amelyekkel magunkban nem tudunk szembenézni. Valószínű, hogy a bírálgató ember mindig azért panaszkodik, mert mások őt bírálják; a szeretetlen ember csak a szeretet hiányát látja másokban, stb. Ez a szálkáról és a gerendáról szóló példabeszéd mondanivalója. Az az ember, akinek farönk van a szemében, szakértelemmel ismeri fel a szálkát másokéban.

    

A harmadik – és legveszélyesebb – eszköz az elfojtás. Kellemetlen meglátásainkat, amelyekkel nem merünk szembenézni, olyan mélyre temetjük, hogy valóban el is felejtjük, hogy egyáltalán léteznek.

" Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."  (Máté 13:15.)

Az elnyomott, vagy eltemetett dolgok azonban tovább élnek és hatnak. Noha az elme tudati szinten elfelejtette őket, keserűségüket mégis befecskendezik az élet csatornáiba.

Istent viszont nem csak cselekedeteink, hanem indítékaink is mélységesen érdeklik. Azok fogják meglátni Istent, akiknek a szívük tiszta. A Királyság igazsága, amelynek meg kell haladnia az írástudók és farizeusok igazságát, a szándék és indíték igazságossága. Ezért a keresztények általános tapasztalata az, hogy miután Isten újjáteremtett minket és miután valóban Isten gyermekeivé lettünk, a Szent Szellem elkezdi személyiségünk mélységeit kutatni, hogy indítékaink rejtett áramlásaival foglalkozzon. Ezért kezd bennünk valami a bűnöknél több tudatosulni. Ráébredünk az önzés alapelvére, ami láthatólag lényünk egész mélyét megmérgezi. Figyeld meg, milyen gyötrelemmel kiált fel Pál szíve a Róma 7. részében:

            ...Nem lakik én bennem...jó...

            ...magamban, ki a jót akarom cselekedni...a bűn megvan...

            ...a bűn törvénye, mely van az én tagjaimban.

            Óh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?

(18., 21., 23., 24. versek)

Van válasz! Igen, dicsőség Istennek, van válasz! Először azonban engednünk kell, hogy a Szent Szellem felfedje szükségünket. Egyedül Ő tud áthatolni az én védő­vo­na­la­in, mert Ő hozzáfér az elme minden szintjéhez, a tudatalattihoz épp úgy, mint a tu­da­toshoz. A baj pontosan az, hogy a probléma gyökere olyan mélyre hatolt a sze­mé­lyi­ségbe, hogy az elme tudati szintjének hatáskörén kívül esik. Ezért nem ér semmit, ami­kor a prédikátorok arra intik hallgatóikat, hogy legyenek önzetlenebbek, ugyan­ak­kor nem mutatják meg, hogyan lehet ezt megtenni. A szószékről jövő erős nyomás bűn­tudatot kelthet az emberekben és elérheti azt, hogy megpróbáljanak önzetlenül él­ni. Még önzetlen cselekedeteik is lehetnek látszólag, arra a kérdésre azonban to­vább­ra sem kapunk választ, hogy miért cselekszenek így: igazi, önzetlen ember­ba­rát­ság­ból, vagy azért, mert szabadulni akarnak a bűntudattól? Önzetlen szeretetből, vagy azért, hogy olyanok legyenek, amilyennek egy kereszténynek lennie kell? Önzetlen cse­lekedetek sok indítéka lehet alapvetően önző.

            

Ez a felfedezés az őszinte keresztényt önmagával kapcsolatos bénító kétségekbe sodorja indítékai tisztaságát illetően. Krisztust valóban az Ő kedvéért szolgálom, vagy csak önző biztonsági okokból? Valóban szeretem Istent, vagy csak mondom ezt, hogy Ő kegyes legyen hozzám? Az önvizsgálat és vádlás kínjait élhetjük át. Hadd mondjak valami csodálatosat: Isten azt akarja, hogy biztosak legyünk indítékainkban. Azt akarja, hogy tudjuk, mikor kívánunk őszintén Neki tetszeni és mikor szivárog be az önzés. Ha tovább olvasol, megtalálod ennek a felszabadulásnak a módját is.

Derek Prince - Thanksgiving, Praise and Worship

Da' T.R.U.T.H. - J.I.F.E.

Dr. Leaf - Óriási Alvás = Óriási Agy

Tudjuk, hogy Isten hasznunkra teremtette agyunkat és testünket is. Az egyik leghasznosabb emberi cselekedet az éjjeli hosszú, vagy a napközbeni rövidebb alvás képessége, fáradtság esetén. Aludni nem csak kellemes, hanem sokszoros haszonnal járó cselekedet is: agyunk és testünk is helyreáll ilyenkor, testrendszereink. illetve kreativitásunk és adatfeldolgozó képességünk megújul, csökken a rossz döntések meghozatalának esélye, könnyebben találunk megoldást problémáinkra. Ezen felül emlékezőképességünk és intelligenciánk is szárnyakat kap! És ez csak néhány előnye az alvásnak!

Több éves kutatás szerint az alvás kritikusan fontos az emlékek kialakulásában is. A Notre Dame Egyetem legújabb kutatása is arról szól, hogy ha új tananyag megtanulása után alszunk egyet, az különlegesen hasznos a jó emlékezet kialakításában és a probléma megoldásban. Kutatók szerint nagyon hasznos elalvás előtt memorizálni és újra átismételni az anyagot, amire emlékeznünk kell, mert agyunk ekkor tovább tudja adni az állandósítandó dolgot alvó agyunknak.

Sajnos ennek az ellentéte is igaz. Ha elalvás előtt problémáinkon rágódunk, ez tönkreteszi nyugalmunkat és e csodálatos lehetőségből zárjuk ki magunkat. Nagyon fontos „foglyul ejteni minden gondolatot Krisztus Jézusnak” (2 Korinthus 10:5-7) azért, hogy a Szent Szellem tudjon dolgozni elménkben, bölcsességet és békét hozva létre benne, jó ötleteket adjon problémáink megoldására. A mi feladatunk csak annyi, hogy segítségül hívjuk a Szent Szellemet, hogy ő megtegye a dolgát!

A tudomány, mint mindig, az alvás területén is a Biblia mögött kullog! Sokszor látjuk az Írásban, hogy Isten álmot bocsátott embereire és mikor azok felébredtek, nagy változásokat tapasztalhattak. Ádám például különösen nagy hasznát vette az alvásnak, hiszen…mínusz egy borda, plusz egy hölgy lett az eredménye!

Több év alatt kifejlesztettem egy tanulással foglalkozó neurológiai eljárást, a „Kapcsoljuk be agyunkat 5 lépéses módszert - részletesebben a www.drleaf.com honlap Oktatás címszó alatt olvashatunk róla. A módszer egy része vizsgálja a memóriaépítés folyamatát. Ide tartozik az elalvás előtti felkészülés a vizsgára, dolgozatra vagy előadás tartására. Ekkor összeszedettebbek vagyunk, a tananyagot mélyebben megértjük, egységbe rendezzük és az ismeretet hatékonyabban tudjuk alkalmazni, ami akár 35-75% teljesítménynövekedést is eredményezhet! Isten úgy tervezte meg az agyunkat, hogy akkor is tudjunk tanulni, ha alszunk!

Az alvás az érzelmi válaszadás szabályozása miatt is fontos! Több éves kutatásom bizonyította, hogy erős kapcsolat létezik a tanulás, az érzelem és az alvás között. A Harvard Egyetem egyik tanulmánya bemutaja, hogy az alvó agy úgy tűnik, kiszámítja, mi a legfontosabb egy élményben, kiválasztja és eltárolja azt. Ha mérgezett érzelmekkel küzd elalvás előtt, úgy, mint aggódás vagy stressz, ezek is kiválasztásra kerülhetnek, és domináns emlék épülhet belőlük. Tehát bármire gondolunk elalvás előtt, elsőrendűen fontos lesz az elménkben és következő napunk lefolyását alapvetően meg fogja határozni.

Azt, hogyan ébred fel a következő reggel, meghatározza, ahogyan előző este aludni tért. A következő nap sikerét jelentősen befolyásolja elalvásunk mikéntje. Sokan mondják, hogy nekik harc az elalvás. A gondolkodási képességünk Isten képmásához hasonlóan lett megteremtve, innen ered ennek exponenciálisan hatalmas ereje. Helyezze elméjét Isten irányítása alá éjjelre, mikor aludni tér és látni fogja a különbséget már a következő napon.

Sose felejtse, amiről gondolkodik, az fejlődik elméjében a legjobban!

Halavács Judit - Kenneth E. Hagin 3.

Az I Believe In Visions címû, késõbbi (1984-ben megjelent) könyvében Kenneth Hagin pontosan leírja mindezeket a részleteket, és azt is, ahogyan három, egymást követõ alkalommal szó szerint meg is halt a betegágyon: szelleme elhagyta a testét, és egy lefelé tartó pályán látta eltûnni a föld fényeit. A zuhanórepülésben egyre sötétebb, feketébb világ vette körül, és egyre nagyobb volt a forróság: mindezt test nélkül is érzékelte. Végül itt-ott fellobbanó tüzeket, fekete üregeket látott közeledni, sõt egy valóságos lángtenger kezdte vonzani még jobban lefelé, mint vasat a mágnes. Világosan érezte, hogy nem akar menni, de a szelleme nem tudott kibújni ebbõl a magnetikus vonzásból, sõt a szemét sem tudta levenni arról a helyrõl (testen kívül). A rettenetes hõség megcsapta az „arcát”. Sok évvel késõbb még mindig úgy látta mindezt maga elõtt, mint ahogy azon a napon történt. Hamarosan egy bejárat elé ért. Ez volt a pokol kapuja. Ott egy kicsit megtorpant – továbbra sem akart bemenni. Megérezte, hogy még egy lépés, és örökre eltûnik ott bent; azon a rettenetes helyen, és nem tud többé onnan kijönni… 

Akkor egy nehezen kivehetõ formájú szellemi lény odalépett hozzá, és karon fogva be akarta kísérni. Abban a pillanatban egy erõs hang szólalt meg valahonnan felülrõl olyan erõvel, hogy megrázta körös-körül az egész helyet. Nem derült ki, kinek a hangja volt, Jézus szólt-e, vagy talán egy angyal. Nem volt érthetõ, amit mondott, mert nem angolul beszélt. Ahogyan ez a beszéd elhangzott, a szellemi lény levette a kezét a fiatal fiúról – azaz a szellemérõl. Ekkor egy láthatatlan erõ, mint egy forgószél, felkapta és felfelé sodorta, s egyre távolodott és távolodott a tûztõl, a hõségtõl és a teljes sötétségtõl – valahol a sötét birodalom felsõ szélén pedig már újra látni kezdte a föld fényeit. Látta a nagyszülõi házat, és szelleme átmenve a falon a hálószobába érkezett, majd visszalépett a testébe – a száján keresztül. Ezután újra meg tudta szólítani az odagyûlt családtagokat, de még mielõtt akár el is búcsúzhatott volna édesanyjától, aki kinn, a ház elõtt imádkozott, szelleme újra elhagyta a testét, aztán még egyszer – vagyis az elõbbi jelenet még kétszer megismétlõdött. Hagin emlékszik rá, ahogyan harmadik alkalommal azt kiáltotta lefelé menet: „Istenem, én egyháztag vagyok! Megkereszteltek vízzel!” De nem jött válasz, csak saját visszhangja kongott a sötétben. A tekintéllyel szóló hang azonban újra és újra megrázta a pokol kapuit, és a fiatal Hagin harmadszor is elhagyhatta a kárhozat helyét – felfelé. Ahogyan ez alkalommal a sötétség felsõ régióiba ért, azonnal intenzíven imádkozni kezdett: „Istenem! Hozzád jövök az Úr Jézus Krisztus nevében. Kérlek, bocsásd meg a bûneimet, és tisztíts meg! Én elfogadom Jézust mint személyes Megváltómat, aki meghalt értem… ” 

Ahogy újra magához tért, még súlyos beteg volt, de a haláltól és a kárhozattól való félelem már örökre eltûnt az életébõl: szelleme újjászületett! Ez 1933. április 22-e estéjén történt. Erõtlen és tehetetlen fizikai állapota ellenére nagy boldogság töltötte el. „Mintha egy többtonnás súlyt emeltek volna le a mellkasomról – mondja visszaemlékezésében. – Közben odahívták az orvosokat, akik kijelentették, hogy hamarosan meg fogok halni. De ez már nem érdekelt. Tudtam, hogy készen vagyok.” A halálosan beteg fiatalember másnap reggel már dicsérte magában Istent, megköszönte Neki a Napot, a fákat, a virágokat, mindent, ami szép és kedves a világon. Aznap délután arra gondolt, hogy este talán már nem lesz a földön többé – de hálásan megköszönte az Úrnak az üdvösséget, az örök életet, a kegyelmet, azt, hogy nem hagyta ottveszni a pokolban – és ezután mosolyogva, Istent dicsérve aludt el. Így telt el nap nap után, hét hét után, egyik hónap a másik után… Õszre már az állapota annyit javult, hogy lassan, fokozatosan elkezdhette olvasni a Bibliát. Az Újszövetséggel kezdte, mert orvosai szerint még mindig bármikor meghalhatott – így aztán a legfontosabb üzeneteket kívánta megismerni legelõször. A Márk evangéliumhoz érve eljutott erre az igeversre: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek.” (Mk 11:24) Ez a vers számára olyan volt, mint amikor egy sötét szobában felkattintják a villanyt, és a fény elönti az egész helyet. Úgy érezte, a belsejében felragyog a világosság, sõt minden, ami körülveszi a betegágyon, fényárban úszik. Ennek az Igének erejét, hatalmát, jelentõségét soha nem felejtette el többé. Természetesen az ördög rögtön a fülébe súgta: „Ez az ígéret csak szellemi dolgokra vonatkozik, fizikaiakra nem.” Nem sokkal ezután pedig meglátogatta egy helyi felekezeti pásztor, aki részvéttel el is búcsúzott tõle, családtagjaiért pedig szintén imádkozott, „hogy Isten adjon nekik vigasztalást e kedves fiú elveszítése miatti bánatukban…” 

Kenneth Hagin viszont újra belemélyedt a Bibliába, mert ezek után bizonyos volt abban, hogy egyedül ott találhatja meg a megoldást erre a mindenki által reménytelennek látott állapotra. Családja már a temetését kezdte tervezni, õ pedig egyre a Márk 11:24 versén töprengett (és a megelõzõn: „meglesz néki, amit mondott” – Mk 11:23). Kitartóan imádkozni kezdett Istenhez, hogy mutassa meg számára, hogyan válik gyakorlattá az életében, amit olvasott. Egy napon azután valóságos hit töltötte el: még ugyan nem érezte testében a gyógyulást, de szellemében történt valami, egyszerre csak megvolt a belsõ bizonysága, s ennek alapján felkelt a betegágyból – elõször környezete nagy rémületére, majd ámulatára, mert nem esett össze holtan, ahogyan várták. Bebizonyosodott, hogy nem holmi színlelt, magára erõltetett helyzet volt ez, hanem valódi gyógyulás Isten erejével! Napról napra erõsödött, enni kezdett, és hamarosan nemcsak az ágyat tudta elhagyni, hanem a városba is saját lábán sétált be. Ahogy az utcán állva nézte a nyüzsgõ, vásárló tömeget, könnyek folytak végig az arcán a hálától, a boldogságtól, hogy Isten beszéde ennyire igaz, ennyire valóságosan mûködik, és hogy ez az igazság megcáfol és fölülhalad minden emberi gondolatot, tudást, tapasztalatot, érzést és ítéletet…

Hagin soha nem bátorította az embereket arra, hogy bebeszéljék maguknak a gyógyulást, aztán kidobják a gyógyszereket, elutasítsák az orvosi segítséget, és utána esetleg belehaljanak a kísérletbe. Mindig hangsúlyozta, hogy a hit igazi mûködése a szellemben történik, és konkrét, megtapasztalható esemény, nem az akarat és a képzelet mûve. Õ is sokáig akarta a gyógyulását, sokáig kereste az útját – de akarati, képzeleti szinten ez a dolog számára sem mûködött. A Szentlélek konkrét, nyilvánvaló érintése, a hit belsõ bizonyosságának félreérthetetlen valósága kellett ahhoz, hogy megtegye elsõ lépéseit az ágyról lefelé. Ezt nem szabad értelemmel utánozni, mivel ez hamis útra vezetheti azt, aki csupán követni kíván egy másik hívõt, „mivel neki sikerült”. Ugyanakkor ehhez sokszor „érezni” sem kell semmit, nem is kell semmilyen drámai eseménynek történnie. Gyógyulásának ez a bizonysága ezreket, sõt talán milliókat bátorított arra, hogy megtalálják a hitnek a maguk számára megoldást hozó mértékét, hogy Istenre nézzenek bajaikban, és a lehetetlent is megvalósítsák, amikor már minden emberi segítség hiábavalónak bizonyul. Kenneth Hagin egy idõ után megvizsgáltatta magát, és az orvosok a betegség nyomát sem találták – saját elmondása szerint egyszer volt ezután még egy komolyabb szívpanasza, amely rövid ideig tartott, és amelynek oka tisztázódott számára – késõbbi évtizedeit pedig makkegészségesen, fejfájások, influenza és ehhez hasonlók nélkül élte le.

Ruff Tibor - Parafenoménokról 2.

Az ilyen jellegű műsorok iránt nagyon nagy az érdeklődés a nézők számát tekintve is, és a résztvevőket nézve is. Vajon ez mivel magyarázható? Említetted, hogy materialista kultúrában élünk, mégis van egy nagy nyitottság erre. Miért?

 

Mindig is azon kérdések közé tartozott a természetfeletti, ami az embereket nagyon érdekli. Nem meglepő számomra, hogy ilyen nagy az érdeklődés efelé. Amióta emberiség a földön van, azóta a természetfeletti az embereket nagyon érdekli, és mindig is tömegeket mozgatott meg. Ugyanakkor ez mit sem változtat azon, hogy ez a dolog ugyanolyan erkölcsi szempontból és bibliai szempontból, mint mondjuk a pornográfia. A pornográfia - legalábbis a férfiak körében - óriási tömegeket érint, és függést alakít ki, stb. Ettől még ez nem igazolja ezt a tevékenységet sem. Azt kell mondani, bármilyen meglepő is esetleg az olyan hallgató számára, aki a Bibliát nem ismeri annyira, hogy semmivel nem kevésbé rossz és visszataszító dologról van szó, mert gyakorlatilag az okkultizmus - és ez nem is az én meghatározásom, hanem magának a Bibliának a meghatározása -, egy szellemi-spirituális pornográfia. Maga a Biblia is úgy nevezi, mint szellemi paráznaság, szellemi prostitúció. Tehát semmiben sem különbözik ez attól, elnézést, ha ez bárkit megsért, minthogyha valaki pornófilmeket nézne ugyanebben az időszakban. Sajnos azonban a materialista kultúra és a természetfelettivel kapcsolatos szélsőséges tudatlanság miatt, amiben az emberek élnek, nem világos számukra az, hogy mit is néznek ők voltaképpen. Éppen a napokban jött ki egy statisztikai felmérés arról, hogy a magyar emberek 60%-a egyáltalán semmit nem olvas. A felnőtt lakosság 25-30%-a funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, ha olvas is, de nem érti, hogy mit olvas. Nyilván hogy ez a Bibliára is vonatkozik. Sőt, még akik olvasnak, azoknak a legnagyobb része a Bibliát nem olvasta, tehát nem lehet meglepődni azon a szélsőséges tudatlanságon és ismerethiányon, ami a természetfelettivel kapcsolatban fennáll. Régen nem így volt. Ókori társadalmakban, archaikus társadalmakban az emberek tudták azt, hogy a természetfeletti az nem játék. Az emberiség bizonyos dolgokról már tudja, hogy ezek nem játékok. Erről úgy tűnik, hogy a magyar lakosság még nem tudja, hogy ez nem játék, de előbb-utóbb sajnos ezt saját bőrén fogja megtapasztalni. Bízzunk abban, hogy talán az elkövetkezendő években, évtizedekben valamiképpen létrejön egy olyan szellemi-spirituális műveltség Magyarországon, hogy nagyobb tömegekben is tudatosul az, hogy ami most zajlik, amit most néznek, amiben részt vesznek, tulajdonképpen egy szellemi prostitúció.

 

A sok érdeklődővel vajon megegyező számban is hisznek ebben a dologban? Vagy ebben az esetben ez nem is lényeges, hogy hiszi vagy nem hiszi?

 

Az okkultizmusnál általános törvényszerűség, hogy nem okvetlen követel meg hitet. Éppen ez, illetve ez is benne az egyik csalás, hiszen az Istennel való kapcsolat például hit nélkül elképzelhetetlen és lehetetlen. És éppen ezért a természetfelettiben való legális, törvényes mozgás csak Isten igéje alapján, Isten törvénye alapján, Isten szelleme által és hit által lehetséges. Az okkultizmus egy törvénytelen tevékenység a természetfelettiben, és éppen ezért nem követel meg hitet, hanem a puszta érdeklődésen keresztül is már olyan befolyást tud gyakorolni az emberek életére, ami abszolút nem kívánatos.

 

Milyen ilyen konkrét hatást tudnál említeni?

 

A mózesi törvény nagyon sokat beszél arról például, hogy ne is tudakozódjál afelől, hogy azok az idegen népek hogyan tisztelik és szolgálják az ő isteneiket, mert akkor el fog csábítani téged. Már az érdeklődést - a tudakozódás azt jelenti -, már a puszta érdeklődést is tiltja a Biblia. Mert azt mondja, hogy már a puszta érdeklődésen keresztül az ember a hatása alá kerül, ez már a gondolkodásmódját rossz irányba befolyásolja. Csak egy konkrét példa: valaki nem hisz a horoszkópban, de elolvassa a horoszkópját, ahol azt állítják, hogy az ő személyisége ilyen és ilyen. Utána később, még ha nem is hisz benne, ez belekerül az ő gondolkodásmódjába, és később amikor olyan jelenséggel találkozik, ami igazolja azt, amit ő olvasott, automatikusan úgy fogja érezni, hogy ez igazolja a dolgot, és később úgymond visszamenőleges hitet hoz létre benne, még ha akkor nem is hitte el amikor olvasta, és utána sorsalakító erővé is válik. Ez a probléma. Konkrétan ismerek olyan embert, aki egyébként teljesen materialista, nem hisz Istenben sem, viszont valahol azt olvasta, hogy mivel ő a nyilas jegyében született, ezért neki konfrontatív magatartásúnak kell lennie. Mindig harcol, ő mindig szúr, mindig nyilazik úgymond. És konkrétan tudom, hogy ő így viselkedik a kapcsolataiban azért, mert azt gondolja, hogy őneki így kell viselkedni, és emiatt számos kapcsolata felbomlott; feldúlta és szétdúlta azokat pusztán csak azért, mert ő azt gondolja, hogy ő ilyen. Holott ha ő ezt magáról nem gondolná, akkor egy megbocsátó, irgalmas, békességre törekvő ember is lehetne. Tehát a horoszkóp, annak ellenére, hogy ő materialista, ráállította őt egy életpályára és sorspályára. Ott aztán úgy tűnik, mintha visszaigazolná magát. Ezt úgy hívják, hogy önbeteljesítő jóslat. Tulajdonképpen az okkultizmus ilyen önbeteljesítő jóslatokon keresztül működik. Ha az ember szabad akar maradni, akkor távol kell tartania magát minden jövendőmondástól és okkultizmustól, mert mindegyik arról szól, hogy a szabadságától megfosztja őt és képzelt korlátok közé állítja.

 

Ezek szerint a szabad akarat használatában például a megtérésnek a döntésében is akadályozhatnak ezek az erők? Van-e tapasztalatod arról, hogy például ilyen mélyen okkult tevékenységgel foglalkozók könnyebben, illetve nehezebben térnek-e meg?

 

Mindenképpen befolyásolja ezt a kérdést, és a Biblia tanítása szerint léteznek szellemi lények, ezen szellemi lények egyik csoportja a démonok. Minden ilyen okkult tevékenység mögött démonok is állnak. Tehát nem csak arról van szó, hogy az illetőnek a gondolkodásmódját, vagy az érzelemvilágát befolyásolják, hanem ezen felül még démonok, gonosz szellemi lények befolyásolása alá is helyezik őt. A démonok pedig nagyon ellenérdekeltek abban, hogy egy ember megtérjen, és ezért minden módon - ha bejutnak egy ember életébe -, akkor a megtérését igyekeznek akadályozni. Egyébként maga az evangélium ad példát erre. Galileában, ahol Jézus szolgált, sokkal erősebb volt az okkultizmus és az idegen istenek kultusza - általában ezek démonikus tevékenységek -, mint Júdeában, Jeruzsálemben, ahol ezektől viszonylag tisztán éltek az emberek. Nagyon érdekes, hogy Galileában óriási tömeg gyűlt Jézus köré, és az embereknek nagyon nagy hitük volt abban, hogy csodák történnek az életükben. Annak ellenére, hogy Jézus több évig tevékenykedett Galileában, az emberek nem tértek meg. És azzal búcsúzott el Jézus Galileától, hogy: jaj neked Korazin, jaj neked Kapernaum, mert ha Szodomában és Gomorában ekkora csodák lettek volna, már rég megtértek volna, ti meg nem tértetek meg. Nagyon érdekes, hogy Júdában és Jeruzsálemben, ahol az okkultizmus sokkal kisebb volt, ott nem fogadták el Jézust elsőre, és a csodáit is rendkívül kritikusan kezelték. Éppen azért, mert attól tartottak, hogy azok okkult jellegűek. Viszont Jézus halála és feltámadása után az ősegyház mégis Jeruzsálemben helyezte el a bázisát és nem Galileában. Amikor Péter, János és Jakab és a többiek elkezdtek prédikálni a Szentlélek kenete alatt, akkor ott tömeges ébredés alakult ki, tömeges megtérések, és tömegesen meg is maradtak az Úrban a júdeaiak. Ma is lehet látni, hogy az okkult kultúrákban nagyon nyitottak az emberek hogy csodák, jelek történjenek, de az erkölcsi értelemben vett megtéréshez mégsem tudják, vagy nagyon nehezen tudják meghozni a döntést. És ha meg is hozzák, nem tudnak megmaradni benne, hanem rendszerint vissza-visszazuhannak a rossz állapotba. Ezzel szemben az okkultizmustól mentesebb kultúrák először sokszor gyanakvással figyelik az evangélium működését, de amikor végül áttör rajtuk, akkor maradandó megtérésekhez vezet. Bízunk abban - én azt gondolom, hogy mindig reménységgel kell magunk elé nézni, akármilyen démonikus erő szabadul is fel most ebben a nyolc hétben (és lehet is érezni, érzékelni erős szellemi terheket) -, hogy az Úr ereje sokkal nagyobb és el fogja ezt söpörni, és át fogja törni, ki fogja tudni hozni ebből az embereket.

 

Köszönöm szépen a válaszaidat, és bízom benne, hogy sokaknak szemnyitogató volt ez a néhány perces beszélgetés erről a témáról.

 

Takács Marcsi riportja

Kronológikus Biblia olvasás 344-346. nap

Róma 11-13.

Róma 14-16.

Ap. Csel. 21-23.

Szeretetnepper

Az intézetben felnőtt roma ikerpár eltávolodik egymástól, miután egyiküket beszippantja a helyi alvilág. Kis Corleone egyre agresszívabban tör a hatalomra, és minden eszközt megragad, hogy ő legyen a kerület ura, belülről azonban magány és félelem emészti, amit további rémtettekkel kompenzál. Fivére eközben a helyi utcagyerekek körében végzett eredményes munkájával szerez hírnevet magának, és a családalapításon töri a fejét. Egy éjszaka azonban a két testvért a véletlen tragkus körülmények között összesodorja: Kis Corleone lelkén két gyilkosság szárad, és nyomában vannak a rendőrök. Testvérének egy pillanat alatt kell döntést hoznia...

LET'S GOSPEL FOR MEN - Nézz ide rám

Tom Marshall - A bukott én 2.

Harmadszor: mivel az ember elszakadt az élő Istennel való közösségtől, elszakadt az Isten megismerésétől is. Arra fanyalodik, hogy saját Istenről alkotott kicsinyes fogalmait imádja.

"...Okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük meg­sö­té­te­dett. Magukat bölcseknek vallván balgatagokká lettek; és az örökkévaló Is­ten­nek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négy­lá­bú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásaival."  (Róma 1:21-23.)

Az Isten képmására alkotott ember most emberi képmására alkot isteneket. Más szóval tehát, saját énje kivetülését imádja. Az emberi történelemben hemzsegnek az ember teremtette borzalmas istenek: kegyetlen, buja, torz, elferdült, az ember összetört, kusza lényének mélységeiből született lények. Még ennél is rosszabb, hogy az ember, mivel ezekre a torz istenekre összpontosít, egyre inkább létrehozza önmagában ugyanazt a torzulást. Az ember "hiábavalóság után járt és hiábavalóvá lett" (Jeremiás 2:5.). Mi mást is tehetne az én?

            

Negyedszer: az ember a maga énközpontú állapotában nemcsak Istent képtelen szeretni, hanem azt a képességét is elvesztette, hogy másokat igazán, érdekmentesen, önzetlenül szeressen. Azért szeretünk másokat, hogy ők is szeressenek minket és kielégítsék szeretetéhségünket. Ha nem kapunk viszont szeretetet, becsapottnak, mellőzöttnek és elutasítottnak érezzük magunkat. Előbb-utóbb megszakítjuk az ilyen egyirányú kapcsolatot és egy másik után nézünk, amelyben önmagunk odaadásáért kapunk valamit cserébe. Minden figyelmes szemlélő felismeri, hogy az emberi természet végső soron önmaga javát keresi. C. S. Lewis beszél egyik könyvében azokról, akik "másokért élik le az életüket". Lewis szerint mindig megállapíthatod, kik ezek a "mások", üldözött kinézésükről! Egy világi pszichiáter írta nemrég: "Amikor egy fiatalember azt mondja egy ifjú hölgynek: 'Szeretlek', akkor valójában azt mondja: Akarlak téged – szeretem magamat!" Egy másik író szerint minden emberi szeretetkapcsolat valójában három kívánság kifejezése: "Hadd tegyem, amit akarok! Add nekem, amit kívánok! Bizonyítsd be nekem, hogy valaki vagyok!"

            

Ötödször: az én, mint célirányos mechanizmus levált igazi céljáról, azaz az Élet Fájáról. Még mindig csak úgy működik, ahogy tud - célt keres és a cél tárgyát reprodukálja az ember természetében. Most milyen célt találhat az én? Csak azokat a be­nyomásokat, érzéseket és válaszokat, amelyeket más emberekkel való kap­cso­la­ta­ink­ban megtapasztalunk. Ezekből ered énképünk, az a magunkról alkotott fogalom, amit elsőként gyerekkorunkban szerzünk meg és amely egész életünkben alakul. Ez sok forrásból épül fel: ahogyan szüleink bánnak velünk, akár úgy érezzük gyer­mek­ként, hogy szeretnek és értékelnek minket, akár nem; az iskolában átélt sikerből, vagy ku­darcból, a barátságainkból stb., még a testünkről alkotott képünkből is – akár túl kö­vérek vagy túl alacsonyak, akár túl magasak vagy szeplősek vagyunk, vagy ferdék a fogaink.

Mivel azonban most hibás, eltorzult emberekre összpontosítunk egy hibás, eltorzult világban, én-képünk is hibás. Nem a rólunk való teljes igazságot hordozza. Épp annyira tükrözi szüleink és barátaink problémáit, mint minket, de csak ezzel az önmagunkat ábrázoló képpel mehetünk tovább. Az én-kép ereje abban rejlik, hogy hajlamosak vagyunk hűségesen aszerint élni és nagyon keményen dolgozunk azért, hogy ezt a képet magunkra érvényessé tegyük. Ezért ha én-képünk negatív, ha kudarcra ítéltnek érezzük, értéktelennek gondoljuk és szürkének látjuk magunkat, akkor az én nagyon megdolgozik azért, hogy létrehozzon valakit, aki sikertelen, kívülről szürke és egészen értéktelennek bizonyul.

            

Végül, az énközpontú Univerzum, amibe az ember most bezárkózott, a félelem, aggodalom és depresszió bőséges forrásává válik. Minden, ami veszélyeztetni, vagy fenyegetni látszik az ént, félelmet, szorongást, haragot, vagy sérülést hoz létre. Miért? "Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is" (Lukács 12:34.).

Ehhez hasonlóan, nehezen tudjuk elfogadni a kudarcot. Öntudatlanul is a tökéletesség isteni mértékét követeljük magunktól. Amikor elbukunk, hajlamosak vagyunk depresszióra, mélabúra és szélsőséges esetekben a teljes visszavonulásra is.

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2001 0310 PM Augusta, GA

Derek Prince - Róma levél 9. fejezet 1.

(Róm 9:13) Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.

(Mal 1:2) Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem;

Isten vajon gyűlölködő, vagy szeretetteljes természetű? Valójában csak az tud szeretni, aki gyűlölni is tud. A megfelelő dolgokat szeretni kell, a rossz dolgokat pedig gyűlölni. Isten bizonyos értelemben képes gyűlölni.

Az ÚSZ kiket nevez Izraelnek? Vajon az ÚSZ visszavonta ezt a címet a történelmi Izraeltől, a zsidó néptől és vajon az ÚSZ most az Egyházat nevezi Izraelnek?

Az Izrael vagy izraelita kifejezés (ezek felcserélhetőek egymással) 74 alkalommal szerepel az ÚSZ-ben. 70 alkalommal olyan módon szerepel, hogy nem alkalmazható az Egyházra. Sok helyen megkülönbözteti Izraelt az Egyháztól. A 70 Igéből 9 közvetlenül ÓSZ-i idézet és mindegyik helyen Izrael pontosan ugyanabban az értelemben szerepel az ÚSZ-ben, mint az eredeti helyen. Nem hiszem, hogy az Izrael kifejezése egyszer is az Egyház kifejezéseként szerepelne az ÚSZ-ben.

(Róm 9:6) Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók.

Nem olyan emberekről beszél, akik nem Izraeltől származnak. Vannak, akik Izraeltől származnak, de Isten nem fogadja el őket népének.

(Gal 6:15) Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.

(Gal 6:16) És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.

Az „Isten Izraele” kifejezés nem az Egyházra vonatkozik. Pál itt 2 csoportról beszél. Egyszer azokról, akik pogány létükre kapcsolatra léptek Istennel azáltal, hogy új teremtéssé váltak, aztán beszél Izraelről, amelynek legalább 15 évszázados történelme volt és akik beteljesítették kapcsolatukat a Messiással.

(Ézs 43:21) A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!

A „forma” (Károliban „alkot”) szó az öntőformára vonatkozik,a miben edényeket készítenek. Isten 15 évszázadon keresztül formálta Izraelt egy öntőformában. Kifejezetten saját maga számára készítette őket. De formálásukat be kellett teljesíteniük a Messiás elismerésével. Ugyanakkor, ha nem voltak hajlandók elfogadni a Messiást, kitörettek.

(Róm 15:8) Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit;

(Róm 15:9) A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek.

Már sok évszázada övék volt az ígéret. Jézus az ő szolgájuk lett. hogy megerősítse azokat az ígéreteket, melyeket már ismertek és amelyeknek beteljesedését várták. A pogányok nem kaptak ilyen ígéreteket, nem támaszkodhattak Isten hűségére, hogy majd beteljesíti az ígéreteit, ők csak Isten irgalmasságára támaszkodhattak.

(Róm 2:28) Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van:

(Róm 2:29) Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Itt is korlátozza a zsidó név használatát. A szívben kell körülmetélkedni, belül kell valaminek történnie, ami elnyeri Isten dicséretét. Isten Izraele, vagy az igazi izraelita nem lehet egy pogány, aki megtér Krisztushoz, hanem egy olyan zsidó, aki a saját hátteréből, Isten ígéreteiből vált tökéletessé.

Ruff Tibor - Parafenoménokról 1.

Először is beszéljünk arról, hogy amiket látnak a nézők is, azok trükkök, vagy valóban természetfeletti képességet igénylő produkciók?

 

Én nem értek ehhez annyira, hogy teljes biztonsággal minden esetben el tudnám dönteni. Azt gondolom, hogy lehet közöttük olyan trükk is, aminek természetes magyarázata van valahol, csak mi nem tudjuk. Viszont hajlok arra, hogy mindenképpen lehet olyan is benne, ami valóban természetfeletti eredetű. Akármelyik is az igazság, mind a két esetben okkult jellegű a tevékenység, mivel, ha valaki természetes trükköket hajt végre, de azt állítja, hogy azok okkult természetűek, akkor valóban azzá is válnak, és azok is - szellemi értelemben, teológiai értelemben, tehát mindenhogyan. Akárhogyan is keveredik ez a két elem, mindenképpen egy okkult tevékenységről van szó.

 

Látszólag nincsen hasznos célja ezeknek a produkcióknak. Mi van akkor, ha valaki csak szórakozásból nézi ezeket?  Hogyan viszonyul ehhez a Biblia?

 

Én úgy tudom, hogy Uri Geller nyilatkozott is olyasmit, hogy a legfontosabb számára a szórakoztatás. Bibliai alapon mindenképpen azt lehet mondani, vagy kell mondani, hogy ez egy okkultizmustól átitatott tevékenység, és ezért bárhogy is alakulnak a részletkérdései vagy bármilyen céllal is vannak ezek bemutatva, akár szórakoztató, akár nem szórakoztató, mindenhogyan okkult tevékenység, mindenképpen a természetfelettivel áll kapcsolatban. Már csak azért is, mert kapcsolatba van hozva vele. De valószínűleg ez reális módon is így működik. Az okkult tevékenységet pedig a Biblia mindig, minden körülmények között elítéli.

 

Ha elvonatkoztatunk a műsortól, a gyógyító jellegű - tehát pozitív jellegű - okkult tevékenységekről van-e a Bibliának külön álláspontja?

 

A Biblia okkultizmusnak nevez minden olyan tevékenységet, ami úgy operál a természetfelettivel, hogy azt nem Jézus nevében, nem a Szentlélek által, és nem az Isten igéjével összhangban teszi. És minden ilyen tevékenységet, tehát ami nem Jézus nevében, nem a Szent Szellem által, és nem az Isten igéjével, a Bibliával összhangban történik, a Biblia okkultizmusnak nevez, azt pedig nagyon súlyos bűnnek tekinti. Teljesen mindegy hogy milyen cél van kitűzve, ahogy a közmondás is mondja, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A mágiának éppen ezért több formáját különböztetik meg, és amikor a mágiát úgy végzik, hogy annak elvileg jó célt tulajdonítanak, azt fehérmágiának hívják, de az éppúgy mágia, és a Biblia éppúgy elítéli, mint a kifejezetten gonosz célú mágiát. Tehát nem szentesíti a cél az eszközt ebben az esetben sem, nem beszélve arról, hogy mivel itt mindenképpen démonikus erők működnek, és azok igazából jót nem tudnak csinálni még akkor sem, ha az emberi szándék elvileg jó lenne mögöttük, a végeredmény akkor is káros lesz, és rossz lesz, negatív lesz.

 

A bibliai csodákat fel lehet osztani valamilyen szempont szerint? Ott csak jó célú csodák vannak?

 

A bibliai csodák között is vannak úgynevezett ítélő csodák, és vannak a kegyelemnek a csodái. Előfordulnak olyan bibliai csodák, amelyek embereknek a kárára vannak, és mégis Istentől származnak. És vannak természetesen – különösen az Újszövetségi korban ez az általánosabb - olyan csodák, amelyek haszonra vannak, az emberek áldására vannak. De éppen ezért nem ez a fő különbség. Tehát az Istennek a csodatévő ereje is okozhat kárt abban az esetben, amikor büntetni akar, ítélni akar, és mágikus tevékenység is okozhat - legalábbis rövidtávon - jó eredményt. Nem ez a kulcskérdés, hanem az, hogy a mágiának mindig az a lényege, hogy az ember a saját akaratát viszi be a természetfelettibe, és a saját akaratának a szolgálatára akarja rendelni a természetfeletti erőket és lényeket. Az Isten csodái, illetve a biblikus csodák során mindig Isten akarata érvényesül, és az Isten akaratának szolgálnak az emberek. Alapvetően ez a különbség.

 

Visszatérve arra a momentumra, hogy szórakoztatás céljából van például ez a műsor is, akkor tulajdonképpen nincs is olyan, hogy kizárólag szórakoztatást célzó mágia ezek szerint?

 

Nem ez a lényeg, hogy milyen célból történik. Sajnos az a probléma, hogy egy olyan kultúrában élünk, ahol az embereknek nincsen ismeretük arról, hogy a természetfeletti hogy működik. Ez egy materialista kultúra. Ha az emberek el is hiszik, hogy van természetfeletti, akkor is azt gondolják, hogy az nekik egy játszótér, ahol ők ellehetnek. Azért gondolkodnak így, mert nincs róla ismeretük. Nincs ismeretük a természetfeletti világ veszélyeiről és előnyeiről sem. Tulajdonképpen egy olyan bugyuta tevékenység, minthogyha a gyerekek az állatkertben bemásznának az oroszlánok kifutójára azzal a céllal, hogy ott homokvárakat építsenek, vagy fogócskázzanak. Ennek viszont az lehet a vége, hogy esetleg az oroszlán megeszi őket. Mivel a természetfeletti világ egy nagyon veszélyes világ.

Takács Marcsi riportja

 

Kronológikus Biblia olvasás 343. nap

Róma 8-10.

Halavács Judit - Kenneth E. Hagin 2.

Kenneth Hagin a hitben járást aktív, cselekvõ magatartásnak látta. Rendkívüli fontosságot tulajdonított az ember által kimondott szónak. Meggyõzõdése volt, hogy sok ember saját hitetlen beszédének az áldozata. Volt ugyan helye teológiájában a szellemvilágról való kijelentéseknek, nem utasította el a démonok kiûzését, sõt esetenként gyakorolta is, viszont nem kívánta figyelmen kívül hagyni az ember felelõsségét, és gyakran igyekezett rámutatni a felelõtlen, hitetlen beszéd káros következményeire. Nem azt akarta, hogy az emberek tagadják le, ha bajban vannak, vagy hogy ne nevezzék meg betegségüket – bár ehhez hasonló vádakat bõségesen lehetett hallani Haginrõl és a hit-mozgalom más képviselõirõl –, hanem azt próbálta megmagyarázni hallgatóinak, hogy reálisan felmért állapotukból is tekintsenek fel hittel egy, az állapotuknál is nagyobb, idõtállóbb, megbízhatóbb valóságra: Isten beszédére – és magára Jézus Krisztusra, a megtestesült Igére, a hit szerzõjére és bevégzõjére. 

Maga Jézus is hasonlóan viszonyult a hozzá forduló, betegségekkel, nyomorúságokkal sújtott emberekhez: hitet kívánt tõlük, semmi mást. A holdkóros fiú apjának ezt válaszolta: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.” (Mk 9:23) A vérfolyásból meggyógyult asszonyhoz így szólt: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.” (Mk 5:34) Kenneth Hagin rámutat arra a tényre, hogy az asszony önmagához is hittel szólt: „Ha csak a ruháit illethetem is, meggyógyulok.” (Mk 5:28) Azaz tizenkét évi szenvedés, kirekesztés, elszegényedés sem fosztotta meg ezt az asszonyt attól a bátor belsõ kiállástól, meggyõzõdéstõl, pozitív várakozástól, ami a hithez szükséges, és amit maga Jézus is méltányolt. Kenneth Hagin erre akarta megtanítani nemzedékét és az utána következõ hívõ generációkat, mert az utat õ maga is megjárta elõttünk, és a hit jelentette számára az egyetlen lehetõséget az életben maradásra, gyógyulásra, felemelkedésre szellemi, fizikai, anyagi területen egyaránt, ez segítette gyõzelemre az akadályok fölött földi pályafutásában.

Kenneth E. Hagin 1917. augusztus 20-án született Amerikában, a texasi McKinney nevû kisvárosban. Születésének története több könyvében szerepel, mert élete elsõ bizonyságát már elsõ földön töltött napján megtapasztalta: ugyanis koraszülött, szívhibás gyermekként semmi életjelet nem mutatott, az orvos ezért halottnak nyilvánította. Csak nagyanyja fedezett fel valami egészen apró, légzésre utaló mozgást a kisfiún, és az orvossal vitába szállva megpróbálta táplálni és gondozni – mivel a gyermek anyja szintén súlyos állapotban volt. Kenneth Hagin késõbb ezt írja: „Az életre való esélyem szinte a nullával volt egyenlõ, hiszen akkor még a maihoz hasonló kórházi ellátás és inkubátorok nem léteztek.” Az imádkozó nagymama viszont nem mondott le az életképtelennek minõsített, súlyos rendellenességekkel született gyermekrõl sem akkor, sem késõbb, amikor állapota tizenöt évesen válságosra fordult. Hagin úgy emlékszik vissza a gyermekkorára, hogy soha nem játszhatott, sportolhatott úgy, mint más, egészséges gyerekek – szívbetegsége és vérösszetételének hibája miatt. 

Egyes iskolatársai még vissza is éltek hátrányos fizikai helyzetével és durván, kegyetlenül bántak vele, úgyhogy kisiskolás korában különbözõ trükkökkel tudta csak megvédeni magát bizonyos brutális bántalmazásoktól. Nem sokkal tizenhat éves kora elõtt viszont már ágyba döntötte a súlyos betegség, és az összes õt kezelõ orvos egyöntetûen reménytelennek nyilvánította az állapotát. Közöttük olyasvalaki is, aki az országos hírû Mayo Klinikán szerzett régebben gyakorlatot. A család hagyományos metodista és baptista felekezethez tartozott, s a fiatal fiút látogató lelkészek a megváltoztathatatlanba való belenyugvásra, a közeli halál elfogadására „buzdították” õt – ami neki sehogyan sem tetszett, még legerõtlenebb állapotában sem, mivel egy dolog minden körülmények között világos volt elõtte: meg akart gyógyulni. Ugyanakkor ez orvosi szemmel is, természetes emberi ésszel is képtelenségnek tûnt; két súlyos szervi szívrendellenességgel, teljesen lebénult állapotban a tinédzser fiú már élõhalottnak számított: már az is háromnegyed órába telt, hogy a kezét kinyújtsa egy pohár vízért. Vérvételkor az orvos megriadva látta, hogy a fiú vérének a színe teljesen elüt a normálistól, valamilyen világos színû, híg folyadék folyik ereiben – mindez a közelgõ vég képét vetítette a család és a szûkebb közösség elé.

Tom Marshall - A bukott én 1.

VÉGÜLIS MI TÖRTÉNT A KERTBEN?

            Már érezzük, hogy valami komoly dolog történt az emberrel, ami azt idézte elő, hogy az ember természetében rejlő mély és erőteljes hajtóerők romboló módon működjenek, noha eredetileg Isten azokat teremtő céllal helyezte oda. Az ember egy olyan gépre hasonlít, amit ledöntöttek alapjáról, de motorja még jár, kerekei forognak, dugattyúi pumpálnak, forgattyúi pörögnek. Sehova sem jut, semmit nem végez el, veszélyezteti önmagát és maga körül mindent. Vissza kell lapoznunk az 1Mózes 3-hoz, hogy meglássuk, mi történt valójában az Isten képére és ha­son­la­tos­sá­gá­ra teremtett emberrel.

            

A Bukás bibliai feljegyzésében találunk egy döbbenetes dolgot. A Sátán, a világ leginkább énközpontú lénye odajön Évához, és Istent önzéssel vádolja. Azt mondja: "Isten mindent meg akar kapni tőletek, amit csak tud, de vajon megosztozik-e veletek a jó és rossz tudásának fáján? Nem valószínű." "Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek arról, megnyilatkoznak a ti szemeitek és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." (1Mózes 3:5.).

Az Éva elé táruló fantasztikus lehetőség ezt jelentette: miért vesztegetnéd szeretetedet Istenre, aki azt nem becsüli? Nyúlj a tiltott gyümölcs után, akkor a magad Istene lehetsz. Akkor a szeretet természetedben lévő egész hatalmas forrása a te szolgálatodra állhat.

    

Nagyban félreértjük az ember alapproblémáját, ha azt gondoljuk, hogy az első bűn csak engedetlenség volt. Ezt általában így tanultuk eddig. A bűn először is igazságtalanság volt, nem engedetlenség, noha bejött az engedetlenség is. Tudod, az ember olyasmit vett kézbe, amiről Isten azt mondta: "Ez az Enyém. A kertben az összes többi fa a tiétek, de ez csak az Enyém." Az ember nem akart belenyugodni, hogy valamit nem szerezhet meg. Jogtalanul átlépte azt a vonalat, amit Isten húzott meg. Kihágott; elvett valamit, ami nem az övé, hogy kielégítse saját énjét. Már kis gyerekekben is látjuk ugyanezt. Egy gyereknek nem az engedelmesség, hanem az igazság leckéjét a legnehezebb megtanulni. "Ezt nem tarthatod meg; nem a tiéd", vagy "Nem lehet az összes édesség a tiéd; hagyni kell más gyereknek is."

    

A jó és gonosz tudás fájának gyümölcse csodálatos lehetőségeket tartogatott: élelmet, gyönyörűséget és bölcsességet. Ez összhangban van az ember valóságos és Isten teremtette szükségleteivel: az élet, a szeretet és a bölcsesség iránti igénnyel. A megtévesztés az volt, hogy ezeket a dolgokat sosem tartalmazta a jó és gonosz tudásának fája. Ezeket csak az Élet Fájáról, aki Krisztus, lehet megszerezni, semmi más forrásból.

            "Ő benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága."     (János 1:4.)

            "Járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket..."   (Efézus 5:2.)

            "(Krisztusban) ...van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve."

(Kolossé 2:3.)

Ha azonban az ember az Élet Fájáról evett volna, ez azt jelentette volna a számára, hogy teljes szívével, teljes lelkével, teljes elméjével és minden erejével szeretnie kell Istent. Ebben a döntésben – hogy Istennek adja szeretetét, vagy önmagára irányítja – próbáltatott meg az ember és végül is elbukott.

A BUKÁS HATÁSAI

            A Bukás gyökeresen hatott az ember természetének belső szerkezetére és ennek következtében az ember összes kifelé irányuló kapcsolatára is.

            

Először is az emberi én a mélyen belétáplált szeretetet maga felé irányította, így az emberből önző, énközpontú lény lett.

Ez már az 1Mózes 3:6-ból megmutatkozik. A gyümölcs jó volt eledelnek (Éva számára); gyönyörködtette (Éva) szemeit és kívánatos volt, hogy (őt) bölccsé tegye. Isten még csak számításba sem jött.

            

Másodszor: bűnének közvetlen következményeként az ember elvesztette közösségét és kapcsolatát Istennel. A halál állapotába zuhant, nem járulhatott többé az Élet Fájához.

"És monda az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az Élet Fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És kiűzte az embert, és oda helyeztette az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az Élet Fájának útját."   (1Mózes 3:22-24.)

A kiűzetés Isten kegyelmének a jele. Ha Isten megosztotta volna szeretetét és dicsőségét az emberrel akkor, mikor az ember a szeretetet ennyire önmagára összpontosítja, ezáltal az emberi én démonikus módon felfuvalkodott volna. Az ember megtestesült ördöggé vált volna és lehetetlen lett volna megváltani.

Az ember tehát kiűzetett a kertből, amíg bűne problémája meg nem oldódik. Azt, hogy az ember a jövőben az Élet Fájához járulhasson, most csak egy másik fa, a Golgota fája biztosíthatja.