Tom Marshall - A kapcsolatok megértését segítő fogalmak 7.

A kapcsolat kiterjedése

1. A meg nem beszélt feltételezések problémája

A munkatársi kapcsolatok jellegét és hatáskörét általában gondosan meg­ha­tá­roz­zák a munkaköri leírások és a szakszervezeti szabályzatok. Olyan, önkéntes részvételre épülő közösségekben viszont, mint ami­lyen az egyház, vagy a társadalmi szervezetek, csak nagyon ritkán fo­gal­ma­zód­nak meg ezek az elvárások. Mivel a munkatársi kapcsolatok va­ló­ban rendelkeznek társadalmi aspektussal is, a munkahelyeken ugyan­azok a problémák szoktak felmerülni abban a kérdésben, hogy egy adott kapcsolat mire terjedjen ki. Például a munkatársammal való kap­cso­la­tom feltétlenül azt jelenti-e, hogy meg kell ismernem minden csa­lá­di problémáját, és ütésről ütésre végig kell hallgatnom, milyen ered­ménnyel szerepelt a hétvégén a golfversenyen? Nyilvánvaló, hogy ő ezt így gondolja, de mi a helyzet velem? Viszonzásul részesítsem őt ab­ban az élvezetben, hogy elemzem neki azt a Brahms szimfóniát, ame­lyet az előző este végighallgattam, még akkor is, ha tudom, hogy bot­fü­le van? Hol húzódik a művezető érdeklődésének legitim határa, amed­dig beosztottjai dolgai iránt érdeklődhet? Hol van az a pont, ami­től kezdve nem figyelmes főnök, hanem kotnyeles kíváncsiskodó? Mit kell tudnom gyülekezetem tagjainak magánéletéről? Köteles vagyok-e éjjel-nappal rendelkezésére állni az alkoholista férjnek, vagy annak az em­ber­nek, aki képes órákon keresztül értelmetlenül fecsegni?

Gyakran jelentkeznek problémák a házaséletben, és ott is a meg nem beszélt elképzelések okozzák a bajokat. Például a feleség úgy gon­dol­ja, hogy mivel ő egy a házastársával, mindent meg kell osz­ta­ni­uk egymással. Tehát amikor megjön a férje, részletesen beszámol neki egész napjáról, és arról, hogy mit csináltak a gyerekek. Férjétől is el­vár­ja, hogy mindent mondjon el neki, ami aznap a gyárban történt. Ha a férfi erre nem hajlandó, akkor úgy érzi, hogy férje kirekesztette őt éle­té­nek egy fontos területéről, vagy az a kellemetlen érzése támad, hogy titkol előtte valamit. Pedig a férfi csak úgy gondolkodik, hogy a mun­ka az munka, délután ötig tart, és nem látja értelmét annak, hogy ha­za­vi­gye a munkahelyi problémákat, és elrontsa velük az estét. Azért ment haza, hogy megszabaduljon tőlük, és egyébként is mi értelme len­ne elmondani, mit csinált aznap, amikor holnap is, meg holnapután is ugyanazt fogja csinálni. Ha a feleség követeli, hogy mindenről rész­le­te­sen számoljon be, akkor először ingerült lesz, aztán védekezik, majd neheztelni fog, mivel elkezd megmutatkozni feleségének ki­mon­dat­lan gyanakvása.

Nem is annyira arról van itt szó, hogy az egyik felfogás jó, a másik meg rossz, vagy hogy az egyik jobb mint a másik, hanem arról, hogy a két ember másként látja ezt a kérdést, és soha nem beszélték meg vé­le­mé­nyü­ket egymással.

2. A kapcsolatok mélysége felveti a határvonalak kérdését is.

Valamennyien számos kapcsolatban veszünk részt, amelyek mind kö­ve­te­lik időnket és figyelmünket, elkötelezettségünket és hűségünket, tá­mo­ga­tá­sun­kat és pénzünket. Például hűséggel tartozhatunk mun­ka­adónk­nak, a gyülekezetnek, házastársunknak és családunknak, sport­klu­bunk­nak, egy társadalmi szervezetnek, vagy egy politikai pártnak.

Az egymással versengő elvárások problémája akkor szokott fel­me­rül­ni, amikor különböző kapcsolatok összeütközésbe kerülnek egy­más­sal. Például megtörténhet, hogy egy szerda estén el kellene men­nem egy szülői értekezletre, be kellene fejeznem egy munkát, amit a hi­va­tal­ból hazavittem, részt kellene vennem a havi diakónusgyűlésen, és beszélgetnem kellene a feleségemmel, akinek szüksége lenne a tár­sa­sá­gom­ra és a vigasztalásomra. Annak érdekében, hogy a minimumra csök­kent­sük a konfliktusok lehetőségét, nagyon fontos meg­ha­tá­roz­nunk kötelezettségvállalásaink határvonalát, és fel kell állítanunk kap­cso­la­ta­ink fontossági sorrendjét, és ezt minden érdekeltnek meg is kell ér­te­nie.