Scofield - Dániel könyve 8. fejezet

(8,1) A 8. és 11. fej. feltűnően pontos jövendölései Antiochus Ephiphanes hellén király uralkodásáról, jelleméről és múltjáról, aki Nabukodonozor ideje után négyszáz évvel kegyetlenül üldözte a zsidókat, Prophyrust, a keresztyénellenes filozófust Kr. u. a 3. században arra a megállapításra vezette, hogy Dániel könyvét nem írhatták eme idők előtt. Ezt a felfogást sok modern bibliakritikus is átvette, de ez ne akadályozzon meg senkit –aki hiszi, hogy a próféciák jövendőt mondanak – abban, hogy elfogadja a könyv megírásának hagyományos időpontját.

(8,1) Ebben a fej.-ben részleteket találunk, a második és harmadik világbirodalomról: a 2. fej. ezüst- és rézkirályságáról; és a 7. fej. medve- és párducuralmáról, azaz a történelem méd-perzsa és görög (macedón) királyságairól. Ennek a látomásnak idején (8,1) az első világbirodalom már vége felé járt. Belsazár volt a birodalom utolsó uralkodója Babilon városában.

(8,9) E vers „kis szarv”-a (vö. 23. v.) Antiochus Ephiphanes személyében teljesedett be (Kr. e. 171-165), aki Szíriából jött (a 8. és 22. v.-ben említett négy királyság egyikéből), üldözte a zsidókat és megszentségtelenítette a templomot Jeruzsálemben. Ne tévesszük össze őt a 7,8-ban említett „kicsiny szarvval”, amely majd a nagy nyomorúság idején fog fellépni (lásd 9-13.23. v.-et). A 7,8 „kis szarv”-a a tíz szarv közül támad; erre a tíz részre a negyedik birodalom (a római) oszlik fel, míg a 8. fej.-ben említett „kis szarv” annak a négy szarvnak az egyike (9. és 22. v.), melyekre a harmadik királyság (a görög) oszlott fel Nagy Sándor halála után (21-22. v.), és Nagy Sándor hadvezéreinek négy királysága utolsó idejére mutat (23. v.). Mindkét „kicsiny szarv” erőszakoskodó a zsidók és Isten elleni gyűlöletében, és mindketten megszentségtelenítik a jeruzsálemi templomot (vö. Dán 7,25 és Dán 8,10-12-t).


(8,13) Dániel hét esetben beszél pusztításról:
(1) a szentélyéről (Dán 8,13), amit Antiochus Ephiphanes teljesített be, Kr. e. 171-165;
(2) a szentélyéről (Dán 9,17), ami a szent hely állapotára utal Dániel idejében, mialatt a zsidók fogságban voltak;
(3) általában az országról, beleértve Dániel idejét is;
(4) a szentélyéről (Dán 9,26), ami Kr. u. 70-ben teljesedett be, amikor elpusztult a város és a templom a Messiás megölése után (Lk 21,20);
(5), (6) és (7) amikor a fenevad elpusztítja majd a szent helyet, Dán 9,27; 11,31; 12,11. Vö. Mt 24,15; Márk 13,14; 2Tesz 2,3.8-12; Jel 13,14-15.

(8,14) Ez a jövendölés az Antiochus Ephiphanes alatti kegyetlen üldözés idején következett be, és amikor utána megtisztították a szent helyet Jeruzsálemben.

(8,22) Nagy Sándor birodalmát a következő négy királyságra osztották (Kr. e. 4. században): Macedónia, Szíria, Egyiptom és Kis-Ázsia.


(8,23) Ennek a sötét személyiségnek a kilétéről háromféle vélemény van:
(1) Egyesek azt gondolják, hogy ő az „északi király” a Dán 11,40-ben.
(2) Mások úgy tekintik őt, mint aki az utolsó idők római vadállatának egyik típusa (Dán 7,23-27). És
(3) némelyek ebben a királyban az utolsó római vadállatról szóló közvetlen próféciát látják, s ezzel egyben meghatározzák származásának földrajzi helyét is.