Jóság: szeretet és az összetartozás érzése
A szeretet mindig jóságos, mivel ez az alaptermészete. A jóság gyökerei az összetartozás mélységes érzésébe, más kifejezéssel “az atyafiakhoz való hajlandóságba” nyúlnak le. Az a tény, hogy Isten még bukott állapotunkban is jó hozzánk, magával hozza azt a felismerést, hogy mi valójában a legközelebbi hozzátartozói vagyunk. A héber ge'ol szó, ami úgy mutatja be Istent, mint a mi Megváltónkat, szó szerint ezt jelenti: “az, aki atyafiként viselkedik”.
Amikor jóságosak vagyunk, akkor ösztönösen érezzük azt is, hogy ugyanazt tesszük, amit hasonló körülmények között szeretnénk, hogy velünk is tegyen valaki, így nem várunk ellenszolgáltatást azért, amit teszünk. A jóság az összetartozás érzése miatt szorosan kapcsolódik a rokonszenvhez és a könyörületességhez, más szóval szánalomhoz.
A ridegség pontosan azért olyan fájdalmas, mivel megtöri vagy megsebzi az összetartozásnak ezt az érzését, és elutasítottnak, idegennek érezzük magunkat miatta.
Kedvelés: a szeretet legkellemesebb oldala
Amikor kedvelünk valakit, azt gyakran valami felszínes és múló reagálásnak gondoljuk, amit nem igazán tudunk befolyásolni. Ezt szoktuk mondani: “Szeretnünk kell másokat, de kedvelnünk nem”. A kedvelés azonban rendkívül fontos szerepet játszik minden olyan kapcsolatban, amelyben bármilyen mértékű intimitás is szerepet játszik, és valójában ez az egyik legfontosabb dolog, amely az intimitás felé vonz minket. Ugyanennek a dolognak a másik oldala viszont az, hogy ha intim kapcsolatba keveredsz egy olyan emberrel, akit nem kedvelsz, az elviselhetetlen lehet.
A kedvelés a szeretet egyik legkellemesebb oldala. Azt az örömet és élvezetet fejezi ki, amit a másik ember jelenléte vagy társasága jelent a számunkra. A Biblia ezt így fogalmazza meg: kedvességet találni valakinek a szemében. A kedvelés olyan elemekből épül fel, mint a vonzódás, a másik ember által ránk gyakorolt hatás, érdeklődés, ragaszkodás, gyengédség, és egyéb kellemes reakciókat is felsorolhatnánk még itt. Valószínűleg az váltja ki, hogy az eltérő személyiségek vagy nemek izgatják vagy kiegészítik egymást, és ennek a vonzalomnak a kölcsönös ápolásán keresztül fejlődik szeretetteljes kapcsolattá.
Amikor kedvelünk valakit, azt gyakran valami felszínes és múló reagálásnak gondoljuk, amit nem igazán tudunk befolyásolni. Ezt szoktuk mondani: “Szeretnünk kell másokat, de kedvelnünk nem”. A kedvelés azonban rendkívül fontos szerepet játszik minden olyan kapcsolatban, amelyben bármilyen mértékű intimitás is szerepet játszik, és valójában ez az egyik legfontosabb dolog, amely az intimitás felé vonz minket. Ugyanennek a dolognak a másik oldala viszont az, hogy ha intim kapcsolatba keveredsz egy olyan emberrel, akit nem kedvelsz, az elviselhetetlen lehet.
A kedvelés a szeretet egyik legkellemesebb oldala. Azt az örömet és élvezetet fejezi ki, amit a másik ember jelenléte vagy társasága jelent a számunkra. A Biblia ezt így fogalmazza meg: kedvességet találni valakinek a szemében. A kedvelés olyan elemekből épül fel, mint a vonzódás, a másik ember által ránk gyakorolt hatás, érdeklődés, ragaszkodás, gyengédség, és egyéb kellemes reakciókat is felsorolhatnánk még itt. Valószínűleg az váltja ki, hogy az eltérő személyiségek vagy nemek izgatják vagy kiegészítik egymást, és ennek a vonzalomnak a kölcsönös ápolásán keresztül fejlődik szeretetteljes kapcsolattá.
