RITKÁN FORDUL
ELŐ AZ EGÉSZ BIBLIÁBAN, HOGY ISTEN OLYAN KEMÉNYEN BESZÉL VALAMIRŐL, MINT E
HELYEN JÉZUS.
Pásztorok,
evangélisták és tanítók! Vésődjön a szívetekbe Jézus kemény szavainak
komolysága: „…jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe
vetik”!
Semmi
sem keltette fel annyira Jézus haragját, mint az a támadás, ami ezen igazság
ellen szólt. Azt gondolhatjuk, hogy haragja elérte a csúcsát, amikor a
pénzváltókat kiűzte a templomból. Az azonban semmi ehhez a vádbeszédhez képest.
Szavai itt még szigorúbbak, mert tudja, hogy a cselekedetek és a kereszt
összevegyítése az egész egyházat romba döntheti.
Ismerek
egy orosz pásztort, aki azt hirdeti, hogy senkinek sem teljes az üdvössége,
amíg először nem szenvedett. Ő egyszer ezt mondta nekem: „A gyülekezetednek
nincs joga örvendezni addig, amíg mindannyian el nem szenvedtek nehéz időket.”
Nem,
soha! Isten szolgájaként reszketve hallom, amit Jézus mond itt a
gyülekezetének: ha közülünk bárki, bármilyen szolgálatban álljon is, ember
alkotta erkölcsi törvényekre, törvényeskedő szabályokra vagy bármely más emberi
előírásra vonatkozóan azt állítja, hogy szükséges az üdvösséghez, az magának
Istennek a haragjával találja szembe magát. Ha leterheljük Krisztus akármely
gyermekét saját felekezeti előírásainkkal, jobb lenne, ha a tenger mélyére
vetnének minket!
MOST ÉRÜNK A
SZENTÍRÁS EGYIK LEGINKÁBB FÉLREÉRTETT FEJEZETÉHEZ.
Ahhoz
a fejezethez értünk, amelyet „csonkítási” szakaszként ismerünk. Jézus ezt
mondja itt a tanítványainak: „Ha pedig a kezed vagy lábad megbotránkoztat
(botlásba visz, kelepcébe csal) téged, vágd le és dobd el (magadtól), jobb
neked, ha csonkán és sántán mégy be az életbe, minthogy két kézzel vagy két
lábbal dobjanak (vessenek) az eoni [(világ)korszakig tartó] tűzbe,” (Mt. 18,8).
Jézus
ezzel a szóval kezdi a mondatot [az angol régi fordítású biblia szerint - a
ford.]: „ennélfogva” – ami azt jelenti: ennek fényében. Belehelyezi ezt a
kijelentést annak az egész tanításnak az összefüggésébe, amelyet a cselekedetek
és a kereszt keveredése kapcsán ad. Tehát amikor ezt mondja: „Ha a te kezed
vagy lábad botránkoztat meg téged...”, akkor arról a botránkozásról beszél,
amelyet a kereszt okoz a testi embernek.
Emlékeztetlek:
Jézus már korábban megmondta, hogy a következő kijelentés sok hívőre igaz lesz:
„mert amikor jön a szorongatás (nyomorúság), vagy az üldözés az Ige szava
miatt, azonnal megbotlik (eltántorodik). [megbotránkozik- Károly - ford.
szerint]” (Mt 13,21). Krisztus nagyon világosan kijelentette: Isten igéje sokak
számára botránkoztató lesz. Saját földijeim is megbotránkoznak, amikor erről
beszélek nekik (lásd a 13,57-et).
Ne
feledjük, milyen emberekhez beszél Jézus! Az első századi gyülekezetet alkotó
hívő zsidók kijelentették: „Meg tudom oldani. Képes vagyok megtartani a
törvényt.” És sokan közülük sosem alázták meg magukat, és nem törekedtek az
üdvösségre. Ehelyett saját kezükbe vették a dolgokat, életüket alárendelték a
vallási szabályoknak és rendelkezéseknek. Elsősorban Mózesre figyeltek, nem
pedig Krisztusra.
Amikor
Jézus itt ezt mondja: „vájd ki – vágd le”, elsősorban a zsidó hallgatókhoz
szólva a saját jótetteikben való bizalomról beszél. A kéz, a láb és a szem mind
a testet jelképezi – a függetlenség eszközeit, amelyek által az ember a saját
útját járja, a maga akaratára támaszkodik, és emberi erőfeszítésekkel akarja
elszakítani magát a bűntől. Az ilyen embernek ezt mondja Jézus: A szemed rossz
irányba néz. Saját képességeidre és erődre akarsz támaszkodni. Ezért vájd ki a
szemed! Meg kell tisztítanod a testedet, az elmédet és a szívedet ettől a
helytelen gondolkodástól! Tegyél le erről, és sürgősen távolítsd el magadból!
Vágd ki magadból a reményt, hogy bármiféle saját érdemet vagy jóságot
felajánlhatsz Istennek! A kívánságokat és a botránkozásokat le kell metszeni,
de nem a saját kezeddel. Ezt a Szellem végzi el. – Ezután pedig egyszerűen fuss
az én karomba! Alázd meg magad, ahogyan egy kisgyermek, és fogadd el, hogy
győztem a kereszten! Add át magad teljesen nekem, hogy életed tőlem függjön! A
Kálvárián elvégzett művem alapján többé már nem vagy a magadé. Megvásároltalak.
Az én Szellemem véghezviszi majd benned a megszentelődést, amit tőled kérek.
