MOST MÁR KÉSZEN
ÁLLUNK ARRA, HOGY AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÁLDÁSAIRÓL BESZÉLGESSÜNK.
Emlékeztetlek
titeket arra, mit jelentett ki Isten az új szövetségről a Zsidókhoz írt levél
szerint: „Íme, napok jönnek, ezt mondja az Úr, melyekben befejezéshez juttatom
Izráel házán és Júda házán az új szövetséget, nem annak a szövetségnek
megfelelően, melyet atyáikkal kötöttem azon a napon, melyen kézen fogtam őket,
hogy kivezessem őket Egyiptomból, mert nem tartottak ki szövetségemben. Én sem
törődtem hát velük – mondja az Úr –” (Zsid 8,8-9). Isten ezt mondta népének: Új
szövetséget kötök veletek – új megállapodást. Nem olyan lesz, mint a régi,
amelyet atyáitokkal kötöttem. Ez a szövetség jobb lesz, mert jobb ígéretekre
alapul.
Hatalmas
és dicsőséges áldást tartalmaz ez az új szövetség. Ezt az áldást az Apostolok
cselekedeteiről szóló könyv így írja le: „Ti vagytok a prófétáknak s ama
szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáitokra vonatkozólag rendelt el, mikor
Ábrahámhoz így szólt: Magoddal fogják egymást áldani a föld összes nemzetségei.
Miután azonban Isten gyermekét
[Szolgáját, Fiát, Jézust] feltámasztotta, először nektek küldte őt el, hogy
amennyiben közületek minden egyes lélek elfordul rosszaságaitól (bűneitől), megáldhasson
titeket.” (ApCs 3,25-26).
Isten
olyan népnek mondta ezt az üzenetet, amely teljesen elhagyta őt. így biztatta
őket: Minden erőmet, hatalmamat, és gazdagságomat fiamba helyeztem. És most
feltámasztottam őt, hogy megáldjon titeket.
Milyen
csodálatos hír ez a bűnrabságban élő mai kereszténynek! A bűn ereje teljesen
ránehezedik, és megsemmisíti. Ekkor rettegve, árván, a vétke és a jogos ítélet
tudatában Isten színe elé járul. Csodálkozva kérdi: „Hogyan tudott engem
megáldani az Úr? Hiszen vétkeztem világos igéje ellen. Elhagytam őt.” Amikor
imádkozik, azt várja, hogy bűnének átka ráhullik, és lecsap rá az ítélet.
Ehelyett azonban ezeket a hihetetlen szavakat hallja: Elküldtem fiamat, hogy
megáldjon téged, és megtérítsen gonoszságaidból.
Nem
azért küldte el Isten a Fiát, hogy bosszút álljon az éhező, szomjazó keresőkön.
Jézus azért jött, hogy megmentsen. Ez volt az oka annak, hogy a kereszthalálba
ment. „mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba (kozmosz), hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözítse (megmentse, megtartsa) a világot Általa (Rajta
keresztül).” (Jn 3,17)
Krisztus
az az áldást hozó mag, amelyet Isten megígért Ábrahámnak: „...a te magodban
(utódodban) áldatik meg (áldásban részesül) a föld minden családja
(nemzettsége)” (lásd. ApCs 3,25). Az Atyaisten valóban elküldte ezt a magot,
hogy teljesítse a szövetségben az áldásra vonatkozóan tett ígéretét. A
magasztos áldás megtérít minket gonoszságainkból. „[Isten] ... Miután azonban
Isten gyermekét [Szolgáját, Fiát, Jézust] feltámasztotta, először nektek küldte
őt el, hogy amennyiben közületek minden egyes lélek elfordul rosszaságaitól
(bűneitől), megáldhasson titeket.” (ApCs 3,26) Ezt mondja az Úr: Leginkább
azzal áldhatlak meg titeket, ha megszabadítlak a bűntől, és megtöröm rajtatok
hatalmát és uralmát.
A
régi zsidóság másfajta áldást várt a szövetségi ígérettől. Sajátos elképzelésük
volt az áldásról. Meggyőződésük szerint a Messiás azért jön el a földre, hogy
fényűző társadalmat állítson fel a részükre, és ellássa őket gazdagsággal,
virágzó élettel és végtelen boldogsággal. Úgy gondolták, a Messiás majd nekik
adja a világ minden anyagi erőforrását és hatalmát, és többé majd nem kell
dolgozniuk és küszködniük. Manapság is vannak olyan keresztények, akik ilyen
királyságot szeretnének megvalósulni látni a földön.
Isten
azonban ezt mondja: A legnagyobb áldás, amit adhatok, az, hogy a bűntől
megkötözött lelkeket megszabadítom a bűn kelepcéjéből fiam szolgálatának áldása
révén, „...akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Mt
1,21)
Ma
már minden bűnteherrel sújtott, menny után vágyakozó hívő ismeri ennek a
hihetetlen áldásnak az értékét. Vegyük például egyik lelkipásztor barátomat. Ez
az ember tizenöt évig szabad volt egy súlyos drogfüggőségtől. Még igazgatója is
volt egy sikeres drogrehabilitációs programnak. Aztán egy napon visszaesett
régi rabságába, és újra heroint vett be – és a bűn uralma visszatért az
életébe.
Minden
egyes kábítószeradag után összetört a lelke. Bement az irodájába, bezárta az
ajtót, a padlóra vetette magát, hangosan zokogott, és könyörgött, hogy Isten
szabadítsa meg. így kiáltott: „Hogyan tehettem ezt veled, Uram? Milyen ember
vagyok én, hogy elárultam azt a nagy szeretetet, amelyet irántam tanúsítottál?
Ó, milyen bűnös vagyok!” Bűnbánata annyira drámai volt, hogy az arcát vörösre
és sebesre dörzsölte a szőnyeg, miközben gyötrődött.”
Azt
hiszem, ha ennek a meggyötört embernek valaki felajánlotta volna, hogy
választhat az élete végéig kitartó gazdagság vagy a drogfüggőségtől való
szabadulás között, nem habozott volna, hogy a szabadulás áldását válassza.
Tudta, hogy a bűn uralma alól való szabadulás a legnagyobb áldás, amelyet
kaphat.
Éppen
ezt biztosította a számunkra az Úr: felajánlotta a szabadulást. Sőt ezen
túlmenően az új szövetség még a bűnbocsánatnál is nagyobb ígéretet tartalmaz. A
Szentírás szerint Isten Szelleme „eltapossa” bűneinket, és elfordít minket
azoktól:
„Újra
irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden
vétkünket!” (Mik 7,19) Gondoljátok el: nem én, hanem az én Istenem az, aki
eltapossa és legyőzi minden bűnömet, a Szentlélek benső munkája által!
