Zsidók 11 - Mit jelent az igaz hit? Még a hit óriásaira is várnak csalódások
1,39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret.
A sorok között olvasva sok mindent megtudhatunk a levél eredeti olvasóiról. Miután megtértek Krisztushoz, sok nehézségen kellett átmenniük: vagyonukat elkobozták, nyilvánosan bántalmazták, sőt be is börtönözték őket. Eleinte örömmel fogadták az üldöztetést, amint azonban folytatódtak a megpróbáltatások, némelyek kezdtek elcsüggedni.
A levél 11. fejezete az igazi hit lelkesítő példáit állítja a csüggedők elé. Nagy a kísértés, hogy úgy gondoljunk a hitre, mint valami varázsigére: ha elég erős a hitünk, gazdagok leszünk, egészséges és elégedett életet élhetünk, hiszen minden imádságunk automatikusan meghallgatásra talál. De hogyan lehet szert tenni a hitre? Melyek az igaz hit jelei?
A levél eredeti olvasói súlyos megpróbáltatásokon mentek keresztül, és nem számíthattak arra, hogy sorsuk jobbra fordul. Ez a fejezet a hit részletes kifejtésével indul, amelyet több tucat ószövetségi személy életrajzára való hivatkozás követ.
Más, mint amire számítanánk
Mit jelent a hit? Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy valódi hitünk van? Az a hit, amely itt kirajzolódik, nem illeszthető bele semmiféle sablonos képletbe. A hit némely esetben győzelemhez vezet, néha pedig szilárd eltökéltséget és kitartást követel. A 11. fejezet nem emeli a hit egyik fajtáját sem a másik fölé. Az igazi hit alapja az a meggyőződés, hogy a dolgok végső kimenetele Isten kezében van, aki megtartja ígéretét – vagy ebben az életben, vagy a következőben.
A szerző olyan kifejezéseket használ, mint „állhatatosság” (10,36), „ne csüggedj el” (12,5), „szenvedjétek el” (12,7). A 11. fejezetben említett hithősök sok esetben nem nyerték el az ígéreteket, amelyekben reménykedtek. Némelyeket megkorbácsoltak, másoknak kecskék bőrében bujkálva kellett nyomorogniuk. Sokan közülük borzalmas halállal haltak meg. Róluk azt mondja a levél írója, hogy „nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített”.
Hosszú távú hit
A szerző azzal zárja ezt a gondolatmenetet, hogy a hitet a versenyfutáshoz hasonlítja. A futó szemei előtt ott lebeg a győztesnek járó díj, és bár nagy a kísértés, hogy csökkentse az iramot, mégsem hajlandó lassítani, amíg át nem szakítja a célszalagot. „Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet” – biztat a levélíró (12,1). A zsidókhoz írt levél nem szépíti a hitet, és nem állítja, hogy könnyű és gondtalan életet biztosít.
A hithez szilárd eltökéltségre van szükség, hogy kitartsunk, és a leglehetetlenebb körülmények között is ragaszkodjunk Istenhez.