Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 2.

b)           Nem létezhet semmiféle generációs démonizáltság, mert nem igazságos, hogy az emberek a szüleik bűnei miatt szenvedjenek.

Sajnálatos módon a világnak az igazságról alkotott felfogása nem igazán érvényes erre a hely­zet­re. Igazságos, vagy sem, az emberek akkor is szenvednek őseik bűnei miatt. Ellentétes lenne a tapasztalatokkal az a feltételezés, hogy ez nem így van, csak azért, hogy legyen egy teológiai érv a kezünkben. A brit újságok mindennap tele vannak olyan történetekkel, amelyek azzal foglalkoznak, hogy a gyermekeknek milyen dolgokat kellett elszenvedniük amiatt, amit szüleik műveltek velük. Ha egy apa úgy dönt, hogy bántalmazni fogja a leányát, akkor ez a gyermek szörnyű dolgokat fog átélni apjának bűne miatt. A legszélsőségesebb naivitás lenne azt sugalmazni, hogy ez a gyermek nem szenvedett apjának bűne miatt.

Egy bukott világban élünk, és a Sátán már a bukás óta piszkos játékot űz. Azt is mondhatnánk, hogy nem tisztességes, hogy a legelső emberpár vétkezett és jogokat biztosított ezzel a Sátánnak az Isten által teremtett világ felett, amibe valamennyien beletartozunk. De mégis megtették, és ennek következményeitől valamennyien szenvedünk!

Ugyanennek a fordítottját is állíthatná valaki: nem volt igazságos, hogy Jézusnak meg kellett halnia a kereszten, és büntetést kellett elszenvednie olyan dolgokért, amelyeket el sem követett. Egyértelmű, hogy ez nem volt igazságos, Jézus mégis vállalkozott rá, és én nagyon hálás vagyok Istennek azért, amiért ő annyira szeretett minket, hogy megengedte, hogy fia meghaljon helyetted és helyettem.

c)           És mi a helyzet Ezékiel és Jeremiás próféciáival? Talán az ő próféciáik, amikor azt mondják, hogy a fiak foga nem fog megvásni, nem azt jelentik, hogy a gyermekeket nem érheti kár az atyák bűneinek következtében? (Jeremiás 31:29; Ezékiel 18:1-4).

Nem, ezek a próféciák nem ezt jelentik. Ezek a szakaszok arra utalnak, hogy a gyermekek nem felelősek az atyák bűneiért, nem azt mondják, hogy nem szenvedhetnek a bűn következtében. Ezékiel ezt nagyon világosan megfogalmazza. Ezt mondja: „a fiú nem osztozik az atya bűnösségében, és az atya sem osztozik a fiú bűnösségében” (Ezékiel 18:20).

Az a gyermek tehát, akit az apja bántalmazott, nem bűnös, és Isten nem fogja megbüntetni őt ap­já­nak bűne miatt. Az apát fogja elítélni a saját maga által elkövetett bűn miatt. Az Ezékiel 18:4 ezt nagyon egyértelművé teszi: „Az a lélek hal meg, amelyik vétkezik”. Egyértelmű, hogy Ezé­ki­el nem az azonnali testi halálról beszél, különben nagyon rövid időn belül nem maradt volna élő ember Izraelben azt követően, hogy Ezékiel kimondta ezeket a szavakat! Az örökkévaló ha­lálról beszél, amely a bűn és Isten ítéletének következménye.

Ha figyelmesen elolvassuk Ezékiel könyvének 18. részét, ott azt látjuk, hogy a próféta össze­té­veszt­hetetlen szavakkal kiterjeszti tanítását, és elmagyarázza, hogy a bűn elkövetője fog íté­let­ben részesülni, nem pedig az, aki a bűn következményeként kárt szenvedett. Ezékiel kifejti: tel­je­sen mindegy, milyen gonosz volt az atya, ha a fia úgy dönt, hogy igaz életet él Isten és em­be­rek előtt, akkor nem kerül ítélet alá. Ezékiel azonban arról nem beszél, hogy azok az emberek, akik szüleik bűnei által megsérültek, sokkal nehezebben tudnak engedelmeskedni Istennek.

Jeremiás könyvének ide vonatkozó szakaszában egy kicsit máshova esik a hangsúly. A teljes szakasz Isten népének jövőbeni virágzásával foglalkozik, és teljesen egyértelmű, hogy a próféta arra a korra utal, amikor Jézus fog uralkodni a földön. A 34. vers ezt mondja: „És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig...”. Ez nem vonatkozhat arra a korra, amelyben most élünk, mert csak nagyon kevés ember ismeri az Urat. Ez egy­ér­tel­mű­en Krisztus ezer éves uralkodására utal (Jelenések 20:1-6), amikor a Sátán és az összes démon meg lesz kötözve. Akkor nem létezhet majd semmiféle generációs démonizálódás, mert nem lesznek majd démonok! A próféciák értelmezése során ügyelnünk kell arra, hogy a pró­fé­ciát arra a korszakra vonatkoztassuk, amikor beteljesülnek.