A SZENTÍRÁS
SZERINT JÉZUS TUDTA, MI LAKIK AZ EMBERBEN: MENNYIRE KÉPTELENEK ELFOGADNI AZ
EMBEREK A KRISZTUSI EGYSZERŰSÉGET.
Ó,
milyen bonyolult teológiát és tanrendszert találtunk ki! Az Úr azonban mindezt
előre látta. Tudta, hogy majd felekezetek jönnek létre különféle hitbeli
megkötésekkel, mint például ezek: „Meg kell tartanotok a csoportunk
előírásait!”; „Tisztelnetek kell Jézus anyját, Máriát!”; „Be kell merítkeznetek
gyülekezetünkben, ha üdvözülni akartok!”
Az
írástudók és a farizeusok Jézus szülőhelyéről, gyermekkorának körülményeiről
vitatkoztak, vagy arról, hogy hol és mikor tett szert szellemi ismereteire –
ezzel szemben Krisztus korának gyermekei egyszerűen hozzá futottak, amikor
hívta őket. Szerető karjába vetették magukat, nem kérdeztek semmit, nem
kételkedtek, nem érveltek. Nem kellett őt méricskélniük – egyszerűen csak
szerették Jézust.
A
Mt 21 leírja, mennyire ragaszkodtak ezek a gyermekek Jézushoz. Az igerész
szerint a templomlátogatók és a pénzváltók el voltak foglalva vallásos
tennivalóikkal és törvényeskedő feladataikkal, megpróbálva elnyerni Isten
tetszését. De nézzük, mit tettek a gyermekek? „... [a gyermekek] a templomban
ezt kiáltották: »Hozsánna a Dávid Fiának!«„ (Mt 21,15) Ezek a kicsinyek
lelkesen dicsőítették Jézust.
Ne
értsetek félre engem: hiszem, hogy fontosak a tanítások.
Meg
kell értenünk olyan fontos teológiai elveket, mint a hit általi megigazulás, a
megszentelődés és az új szövetség. Ha azonban ezek a dolgok nem teremtik meg
bennetek az életet, csak holt betűk maradnak.
Másrészt
akik gyermeki egyszerűséggel jönnek Jézushoz, igazi szellemi tudáshoz jutnak.
„Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy
vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.” (Jn 7,17) Krisztus itt voltaképpen
ezt mondja: Egyszerűen szeressetek engem, amint ezek a bennem bízó gyermekek
teszik. Akkor ismeretet is szereztek. Új szövetséget hoztam el nektek, és
eltöröltem minden szabályt és előírást. Mindössze annyit kérek, meneküljetek a
karomba, és bízzatok bennem, hogy én mindent megadok nektek, amire szükségetek
van. Megtanítalak titeket a szeretetből való engedelmességre és az odaszánásra.
Különösen
a lelkipásztoroknak kell megtérniük az „én meg tudom tenni” teológiájából.
Gondolkodásuknak éles fordulatot kell vennie, és fel kell adniuk az ostoba
versengést – azokat a testies cselekedeteket, amelyek arra helyezik a
hangsúlyt, hogy kinek van nagyobb temploma, kinek nagyobb a költségvetése,
kinek vannak a legjobb istentiszteletei. Abba kell hagyniuk azt az állandó
keresést, hogy milyen új utakon érhetnek el jobb eredményeket. Vissza kell
térniük a titkos imakamrába, hogy Istentől függjenek inkább, mint az
emberektől.
