Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 4.

Egyszer eljött az egyik gyógyító istentiszteletünkre egy tizennyolc éves lány, és elmondta nekem, hogy az orvosok szerint egy éve sincs hátra valamilyen vírusfertőzés miatt, amely mindkét veséjét megtámadta. Már imádkoztak a gyógyulásáért, de nem lett jobban. Amint ott állt, éreztem, hogy a Szent Szellem azt mondja nekem, hogy érdeklődjem az édesanyja felől. Elmondta, hogy örökbe fogadták őt. Az édesanyja nem volt férjnél, amikor teherbe esett vele, ezért örökbe adta őt. Fogalma sem volt arról, kik lehetnek az igazi szülei.

Miután megtudtam, hogy szülei szexuális bűnt követtek el, megkérdeztem tőle, hajlandó-e megbocsátani vér szerinti édesanyjának és édesapjának viselkedésük miatt és hálát adni Istennek az életéért. Miután mindkét dolgot megtette, megtörtem azt az átkot, amely szüleinek bűne miatt volt rajta. Hatalmat vettem a fölött a szellem fölött, amely fogantatásakor jutott be az életébe, és megparancsoltam neki, hogy menjen el. A lány azonnal azt érezte, hogy valami történik a gyomrában, mert a szellem megmozdult és kijött. Feljött a mellkasába, és egy ideig erősen köhögött, miközben a démonok elhagyták a testét.

Aznap este ott volt velem az ifjúsági szolgáló csoportból egy tizennyolc éves lány, hogy szolgálati tapasztalatokat szerezzen. Korábban még soha nem imádkozott betegekért. Megkértem, hogy tegye rá a kezét a lány veséjére és imádkozzon a gyógyulásáért. A beteg azt érezte, hogy valami történik a veséjével. Néhány perc múlva lehajolt és megérintette a lábujjait. Ezt néhány perccel azelőtt még nem tudta volna megtenni a fájdalom miatt. Hat héttel később levelet kaptam tőle, amelyben azt írta, hogy visszament a kórházba. Az orvosok újból megvizsgálták őt, majd azt mondták neki, hogy éljen normális életet és felejtse el a korábbi diagnózist.

Ez a generációs démonizáltságnak egy klasszikus példája volt, amelyben a gyermekben lévő dé­mo­nok a szülők szexuális bűne miatt nyerhettek belépési jogot. A lány betegsége annak a szel­lem­nek a közvetlen következménye volt, amely a következő generációra nehezedő átokhoz kap­csolódott. A szabadító szolgálat nélkül nem gyógyulhatott volna meg, és ha nem fog­lal­ko­zunk a konkrét belépési ponttal, akkor nem történhetett volna meg a szabadulás!

Ebben az esetben a generációs démonizáltság csak egy generációra adódott át, de az ige azt mondja, hogy a következmények még a harmadik vagy a negyedik generációt is érinthetik. És ha a négy generáció közül az egyik újból elkövet valami hasonló természetű bűnt, akkor újra kezdődik a három vagy négy generációra kiterjedő ciklus. Ezért a gyakorlatban a generációs következményeknek soha nincs vége, mivel az egymást váltó nemzedékek újra meg újra elkövetik őseik bűnét.

Nagyon sok olyan ember felé szolgáltunk, akiknek az esetében úgy láttuk, hogy a démonok több száz évvel korábban léptek be az áldozat családjának életébe. Ez a tapasztalat egyáltalán nem szokatlan azok számára, akik komolyan foglalkoznak a foglyok megszabadításával. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az 5Mózes 23:2 a jelek szerint arra utal, hogy ha valahol szexuális bűnt követtek el, akkor ennek következményei akár tíz generációra is kiterjedhetnek, mert ezeket az embereket ilyen hosszú időre kirekesztették Isten gyülekezetéből.

Az evangéliumokban azt olvassuk, hogy a tanítványok egyszer megláttak egy vak embert, és ezt kér­dezték Jézustól: „Ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” (János 9:2). Jézus ebben az esetben így válaszolt: „Egyikük sem”, de a kérdésnek nem lett volna sem­mi értelme, ha a Jézussal folytatott beszélgetéseikben nem fogadták volna el annak lehetőségét, hogy az ember szenvedhet szüleinek bűnei miatt.

A generációs démonizáltság esetében gyakran azt látjuk, hogy a következő nemzedéknél megismétlődnek a démonok által kiváltott, hasonló jellegű tünetek, amelyeket az előző nemzedék megtapasztalt. Ezek lehetnek testi tünetek, bizonyos érzelmi állapotok, fiziológiai vagy pszichiátriai állapotok, szellemi vakság bizonyos területeken stb.

Például találkozhatunk olyan családdal, amelyben emberemlékezet óta minden nő asztmás volt. Vagy egyszer egy férfi ezt mondta nekem: „A dédapám nagyon parázna életet élt, és a nagyapám is. Aztán a saját apám is ilyen volt, és most én is ilyen lettem”. Ezzel a házasságtörés szellemének tevékenységét írta le, amely az egyik generációról átadódott a következőre, és mindegyiknek az életében kiváltotta ugyanazt a házasságtörő életmódot.

Minden egyes generáció szabad akarattal rendelkezett arra, hogy ezt mondja: „Nem, én nem fogok házasságtörést elkövetni”, de a bennük lévő démonok állandó nyomása miatt az emberek csak nagyon nehezen tudnak a végtelenségig ellenállni, és eljöhet az az idő, amikor végül összeomlik az akaratuk és engednek a kísértésnek, aminek az ember saját akarata ellenére elkövetett bűn miatti kétségbeesés lesz a következménye.

A sok szolgálati tapasztalattal a hátunk mögött könnyű megértenünk, mennyire bölcsek voltak az emberek a korai egyház bizonyos köreiben, amikor ragaszkodtak ahhoz, hogy a megtérés után, de még a bemerítés és a gyülekezet tagjává válás előtt mindenki átessen a szabaduláson. Vannak a világnak olyan részei, ahol ez még ma is általános gyakorlat. Ők tudták, hogy ha a megtérők nem szabadulnak meg mind azoktól a démoni erőktől, amelyek a saját pogány életüket irányították, mind pedig azoktól, amelyek a generációs vonalon keresztül átadódtak rájuk, akkor ennek egy démonizált gyülekezet lesz az eredménye, amely nagyon gyorsan felveszi a világgal való megalkuvás hozzáállását, és szellemi halálba és vallásos szokásokba hanyatlik. Hiszem, hogy a mai egyház sokkal erősebb lenne, ha ez ma is általános gyakorlat lenne a kereszténységben.

Hiszem, hogy ha az egyház vezetői nem végeznek aktívan és folyamatosan szabadító szolgálatot, akkor a démoni nyomás előbb vagy utóbb elfojtja Isten Szellemének minden megmozdulását. Ezért nem is csoda, hogy a Sátán annyira szembeszegül a szabadító szolgálattal és mindenáron meg akarja azt fosztani hitelétől, mert ha az egyház engedelmeskedik annak a parancsnak, hogy hirdesse az evangéliumot, gyógyítsa meg a betegeket és űzze ki a démonokat, akkor a Krisztus teste olyan erőt fog képviselni, amelyet sem belülről, sem pedig kívülről nem lehet megállítani.