HADD MUTASSAM
MEG NEKTEK A MÁTÉ 18 ALAPJÁN, MILYEN MÉLY TANÍTÁST TARTALMAZNAK JÉZUS SZAVAI ÉS
TETTEI EBBEN A TÉMÁBAN!
A
Mt 18 csodálatos jelenettel kezdődik. Péter, Jakab és János lekísérték Jézust a
megdicsőülés hegyéről, ahol átélték az Úr fenséges jelenlétét. Most pedig,
megmagyarázhatatlan módon, a tanítványok hirtelen vitatkozni kezdenek arról,
hogy ki a nagyobb a mennyek országában.
Ezeknek
az embereknek nagyon alázatosaknak kellett volna lenniük hihetetlen élményük
hatására. Isten tiszta szentségének fényében nyilvánvalóvá kellett lennie
számukra, mennyire bűnös az emberi természet. Ehelyett azonban a tizenkettő a
Jézushoz való viszonyát próbálta méricskélni a végrehajtott jó cselekedeteik
alapján. Elkezdték számba venni, mennyi áldozatot hoztak érte, és mindegyik ezt
mondta: Én sokkal többet tettem azért, hogy elnyerjem a Mester tetszését, mint
ti, többiek. Jobban odaszántam magam, hűségesebb voltam, többet adtam.
Természetesen
nem tudhatjuk, mi mindent mondhattak a tanítványok. De a Szentírás betekintést
nyújt a természetükbe. Először is ott volt a forrófejű, lobbanékony Péter.
Elképzelem, amint megszólal: Férfiak, én rögtön rendbe teszem ezt az érvelést.
Gondoljátok meg, éppen most jöttem le a dicsőség hegyéről. Olyan dolgokat
láttam ott, amelyekről még csak beszélnem sem szabad. Isten közvetlenül szólt
hozzám. És emlékezzetek csak, ki járt a vízen az Úrral? Ha valaki is helyet
nyert Jézus trónja mellett, az nyilván én vagyok.
Ezek
az elvakult emberek teljesen téves úton jártak. Láthatjuk ebből az esetből,
hogy hová vezetett a régi szövetség alapján a versengés. A makacs igyekezetnek
az lett a következménye, hogy egyesek felsőbbrendűnek kezdték gondolni magukat.
Az igazság az, hogy nem számít, milyen hatalmas kijelentést kaptál, milyen
bátor bizonyságtevő vagy, milyen erővel hirdeted az igét, hány démont űztél ki
az emberekből. Isten előtt egyik dolog sem számít ezek közül, ha jobban bízol
bármelyikben is, mint Krisztus bevégzett művében, amit azért vállalt magára,
hogy Isten elfogadhasson téged. Akkor az ő kereszthalálát hatástalannak
nyilvánítod.
Amikor
a Mt 18-at olvassuk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy mindennel, amit Jézus a
földi szolgálata során tett, jövőbeli egyházának alapjait fektette le. A
Jelenések könyvéből tudjuk, hogy a tizenkét tanítvány lett Krisztus egyházának
talpköve, az az építőanyag, amelyet Krisztus használt épületének felépítéséhez.
És ennél az eseménynél, hallva tanítványai érvelését, a Úr bizonyára teljesen
megdöbbent.
Az
egész Újszövetség úgy beszél Isten népéről, mint gyermekekről – Isten
gyermekeiről, a királyság örököseiről, a vőlegénytől származó utódokról, az
ígéret gyermekeiről. Amikor Pál a galata hívőkhöz fordult, „gyermekeim”-nek
nevezte őket, a megtérésben csecsemőknek, akikben Krisztus formálódik ki.
Amikor Krisztus meghallotta, miről beszélgetnek a tanítványok, bizonyára
aggódott összes „kisbabája” – az éretlen, tudatlan, ártatlan megtérők tömegei –
miatt, akiket szolgálatuk által szeretett volna beépíteni gyülekezetébe. Tudta,
hogy egyházát nem engedheti ilyen keverék tanításra felépülni.
