Tom Marshall - A szeretet, a legtartósabb építőelem 6.

Szeretetteljes gondoskodás: a szeretet leggyengédebb formája

A gondoskodás a szeretetnek egy olyan kifejeződése, amely el­vá­laszt­ha­tat­lan az intimitástól, például az anya és a csecsemő kapcsolatában, a férj és a feleség viszonyában, vagy a szülő-gyermek kapcsolatban. Az a felismerés váltja ki az erősebb félből, hogy a másik, a gyengébb fél nagyon sebezhető, ugyanakkor nagyon értékes. A Biblia “sze­re­tet­tel­jes könyörületességnek” nevezi Isten viszonyulását hozzánk, és ezért kell nekünk is gyengéden megbocsátanunk egymásnak.

A gyengédség nem követelőzik, nem vár választ vagy viszonzást, csak annyit kér, hogy fogadják el. Mind szavaiban, mind cse­le­ke­de­te­i­ben nagyon gyengéd, mivel tudatában van a másik ember tö­ré­keny­sé­gé­nek, és annak, hogy érzelmei mennyire érzékenyek. Például ha meg akarunk vigasztalni egy gyászolót, vagy meg akarunk nyugtatni egy zaklatott, félő embert, nagyon fontos, hogy szeretetteljesen be­szél­jünk hozzá. Ez azt jelenti, hogy beszédünk hangszíne a leg­fon­to­sabb.

A férfiasság sztereotip nyugati felfogása hajlamos arra, hogy a gyen­géd­sé­get valami puha és gyenge dolognak képzelje el. Ez a té­ve­dés katasztrofális következményekkel jár. Számtalanszor előfordul, hogy a férfiak képtelenek adni vagy elfogadni gyengédséget, és ezt mind ők, mind feleségük és gyermekeik rettenetesen megsínylik. Bár a szeretetteljes gondoskodás valóban gyengédséget jelent, soha nem szár­maz­hat gyengeségből, csak erőből, ezért védelmező és megerősítő jel­le­gű, és az, aki részesül benne legyen az csecsemő, kisgyermek, fe­le­ség vagy barát azt érzi, hogy biztonságban van és dédelgetik.

Bőkezűség: a szeretet legnagylelkűbb formája

Ez nemcsak a pénzbeni bőkezűséget jelenti, hanem ami még ennél is fon­to­sabb: az időben, figyelemben, segítségben, bátorításban és el­is­me­rés­ben való nagylelkűséget is. Olyan dolgokban is megnyilvánul, mint az őszinte öröm kifejezése a másik ember sikere vagy sze­ren­csé­je láttán.

Istennek a természetéhez tartozik, hogy bőkezűen, szinte pazarlóan ad, és nekünk is ugyanezt kell tennünk. Megtapasztaltuk, hogy a nagy­lel­kű­ség mind kulcsa, mind pedig célja a sikeres életnek, de ez a si­ker elsősorban virágzó lelki életet jelent, amely tartalmas, erőtől duz­zad és a képességek egész tárházával rendelkezik. Az a szóhalmaz te­hát, amellyel a bőkezűséget jellemezhetnénk, nagyjából így hangzik: ön­zet­len, soha nem szűkmarkú, nagylelkű, szívességre hajlamos, irigy­ség­től mentes és segítőkész. Ilyen lehet egy valóban nagyszerű em­ber vagy vezető portréja. Ezek a szavak egy széles látókörű, jó­in­du­la­tú, együttérző és fogékony embert sugalmaznak.