2013. február 6., szerda
Kenneth E. Hagin - Azért jött, hogy megszabadítson
Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Õ szabadítja meg az Õ népét annak bûneibõl. — MÁTÉ 1,21.
A megváltás elsõ lépése az volt, hogy Krisztus azonosult ember mivoltunkkal. Ez történt az Õ megtestesülése során. Krisztus testté lett. ( J án. 1,14) A Zsidó 2,14. azt mondja: „Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, Õ
is hasonlatosképpen részese lett azoknak…”
Megtestesülésekor azonban, Jézus nem részesedett abból a természetbõl, amely az ember szellemében uralkodott. Ha így történt volna, akkor szellemileg halott lett volna földi szolgálata során! Akkor nem tudott volna az Atya kedvében járni azzal, hogy megcselekszi az Õ akaratát. Nem, az Õ azonosulása az ember szellemi természetével nem történt meg a keresztre feszítéséig.
Ott Isten ténylegesen bûnné tette Jézus Krisztust értünk. (2Kor. 5,21) Maga a mi bûnös természetünk lett ráhelyezve Jézus Krisztusra egészen addig, amíg Õ mindazzá nem lett, amivé a szellemi halál tette az embert. Isten szemében nem Jézus Krisztus volt az, aki ott függött a kereszten; az emberi nem volt az, aki ott függött. Ezért mindnyájan elmondhatjuk Pállal: „Krisztussal együtt megfeszíttettem.”
Megvallás: Mivel Jézus azért jött, hogy megváltson a bûneimbõl, én kijelentem a Galata 2,20. alapján: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és Önmagát adta értem.”