Tom Marshall - A szellem és lélek kapcsolata 3.

AZ ELME MEGÚJULÁSA

Az elmének is meg kell újulnia, hogy megfelelően megítélhesse és megérthesse a szellem megérzéseit. Katasztrófához vezethet, ha meg nem újult elmével kezeljük a szellem megérzéseit. Mindazáltal valahányszor megbízunk abban a szóban, ami szellemünkbe jön, a hit a Szent Szellem erejét a szellemből beengedi az elmébe. Amikor ez rendszeres reakciónkká válik, elménk a "Szellemre irányult" lesz és ez a Róma 8:6. szerint életet és békességet hoz az elmébe. Máshol már foglalkoztunk bizonyos mértékben az elme megújulásával, de itt megláthatjuk, hogyan történik ez valójában. A Szent Szellem, aki ismeri  Isten gondolatait, odajön elménkhez, hogy felemelje azt arra a képességre, ahol Isten gondolatait Utána tudja gondolni.

A SZELLEMI AJÁNDÉKOK

Most meg kell látnunk, hogy az előbbiek milyen fényt vetnek a szellemi ajándékok működésére.

Először is megerősítik, hogy ezeknek a megnyilvánulásoknak a természete "szellemi" (1Korintus 12:1.). A szellemi ajándék a Szent Szellem megnyilvánulása az emberi szellem felé, majd az emberi szellemtől az elmének.

Másodszor pedig megmutatja a hit helyét a szellemi ajándékok működésében.

A tudomány beszéde az isteni ismeret szava, amely olyan információkat nyi­lat­koz­tat ki egy helyzetről, vagy egy emberről, melyek az információt kapó számára nem ismertek és természetes módon nem fedezhetők fel. Mivel ez kinyilatkoztatás, köz­vetlenül és megérzésként jön, ezért hit kell ahhoz, hogy az üzenet alapján cse­le­ked­jünk. Nyilvános összejövetelen először egy katolikus és anglikán imacsoportok ta­lálkozóján kaptam a tudomány beszédét. Épp megtérésre akartam hívogatni, amikor az Úr megmutatta nekem az egyik jelenlévő házasságának részleteit. Nagyon komoly do­log volt, sokkal több egy közönséges házassági problémánál. A jelenlévők nagy szá­mára néztem és elmém így szólt: "Ha ezt kimondod, végül száz elégedetlen feleség is előre jöhet." Hitetlen voltam. Elmémre hallgattam és csak általánosan hívogattam azo­kat, akik imáért akartak előre jönni. Az első előrejövő asszony a házassága hely­ze­téről beszélt velem. Én már ismertem a helyzetét. Nagyon megintett ez az eset, mert arról a drága asszonyról már a helyén ülve is valaki tudott, az Úr ismerte szük­sé­gének részleteit és képes volt segíteni.

A prófécia és a nyelvek magyarázata is érthető az épp tárgyalt modell alapján. Amint láttuk, a kinyilatkoztatás a Szent Szellemtől az emberi szellemhez jövő megvilágosodás. Aki tehát egy összejövetelen nyelveken kap üzenetet, az egy olyan kinyilatkoztatást fejez ki, amit szellemében kapott, de elméje nem ért. "Mert ha nyelvvel könyörgök, a szellemem könyörög, de értelmem gyümölcstelen" (1Korintus 14:14.). Ahhoz, hogy az egybegyűltek megértsék, mit mond a Szellem, a magyarázat társajándékának kell működésbe lépni. Ekkor fejeződik ki szavakban, amit valaki szellemben kapott.

            A prófécia ajándékában ez a két fokozat egy személyben valósul meg. Az emberi szellem kinyilatkoztatást kap, átadja azt szavakban az elmének és elhangzik a prófécia szava. Ezért mondja Pál: "nagyobb a próféta, mint a nyelveken szóló kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön" (1Korintus 14:5.). A prófétáláshoz és a nyelvek magyarázatához is hitre van szükség. Az elme az üzenetnek általában csak az elejét, talán csupán egy-két szót kap meg. A szellemből az elmébe való áramlás csak akkor szabadul fel, az egész próféciát  akkor kapja meg a szóló, amikor az illető hitben kilép az első szavak alapján. Ha nem lépsz ki hitben hogy beszélj, a szó megoltódik és talán sose lehetsz biztos abban, hogy egyáltalán kaptál-e Istentől üzenetet. Másrészt, ha a prófécia elhallgat szellemünkben, jobb ha mi is elhallgatunk – akár a mondat közepén is. Ha folytatjuk, miután a Szent Szellem abbahagyja, akkor csak saját elménkből beszélünk. Ha megpróbálunk prófétálni, mikor az Úr nem adott szót, akkor csak önmagunkból szólunk, valami teljesen emberit; ha megpróbálunk a tudomány beszédében isteni kinyilatkoztatás nélkül működni, akkor csak találgatunk.

            

Egyike azoknak, amelyek engem Elizeus prófétánál legjobban megérintettek, az, hogy ő nem csak tudott dolgokat, amikor Isten felfedte azokat előtte, hanem azt is elismerte, ha Isten nem szólt. Amikor a súnemita asszony, akinek a fia meghalt, eljött, leborult és megragadta a próféta lábát, Géházi, Elizeus szolgája el akarta az asszonyt űzni. Elizeus azt mondta:

"...Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem."   (2Királyok 4:27.).