Tom Marshall - Isten imádása és az érzelmek 3.

A REMÉNY ÉS AZ ÉRZELMEK

Meg kell látnunk a remény helyét az érzelmekkel kapcsolatban. Vegyük Dávidot a 42. Zsoltárban, igen siralmas hangulatában, amivel könnyen tudunk azonosulni: "Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem?" Dávid viszont úgy tűnik, tudta, milyen gyógyítólag hat a remény a felkavart érzésekre. Így kiált fel: "Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért" (Zsoltárok 42:6.).

A nyitottság és várakozás magatartása, amit a Biblia reménynek nevez, életbevágóan fontos érzelmi egyensúlyunkhoz. Nem csupán derűlátás ez, vagy a "majd minden rendbejön" fatalizmusa. A remény bizonyos, nyitott magatartás Isten felé, mert tudjuk, hogy összes velünk kapcsolatos döntését végtelen szeretet sugallja és végtelen bölcsesség irányítja. Azt tanuljuk, hogy minden jó és tökéletes ajándék a mi Atyánktól jön, Akinek jósága egyáltalán nem változik (Jakab 1:17.). A legnehezebb és leginkább embert próbáló körülmények között felfedezzük, hogy Isten a javunkra munkálkodik (Róma 8:28.). Ki ne lenne nyitott arra, hogy ilyen feltételek mellett kapjon?

            

Gyakran úgy érezzük, egyes helyzetek fenyegetőek, vagy nem tudunk el­bol­do­gul­ni velük, ezért védekezően reagálunk félelemmel, haraggal vagy bosszankodással. Ami­kor viszont Isten felé nyitottak vagyunk, akkor a más forrásból származó dol­gok­ra is reagálunk, a helyzeteket és körülményeket belső biztonságunk helyzetéből lát­juk, Isten képességeihez mérjük a nehézségeket és problémákat, mert Isten a mi ol­da­lun­kon áll.

Az Ószövetségben találunk erre egy szép példát. Elizeus Dátánban volt és a várost körülvették a szíriai seregek. A próféta szolgája pánikban volt. "Jaj mesterem, mit cselekedjünk?" Elizeus azonban furcsa módon nem fél. Nyugodt, mert más információk alapján él. "Ne félj. Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velök. És imádkozott Elizeus és monda: "Óh, Uram! Nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül." (2Királyok 6:16, 17.).

A remény azonban sokkal többet tesz annál, mint hogy csupán igazabb és megbízhatóbb információt nyújt érzelmi reakciónk irányításához. Ahogy ábránkon látni fogod, megadja azt az alapvető összeköttetést, ami lehetővé teszi, hogy a Szent Szellem átjöjjön érzéseink területére.

Már kifejtettük ennek jelentőségét az érzelmi gyógyulással kapcsolatban, de röviden itt is visszatérünk rá.

            

Először is, a remény utat készít a Szent Szellemnek azokhoz a sérülésekhez, ame­lyek gyakran érzéseinkben eltemetve rejtőznek: az elutasítás, neheztelés, gyász, ku­darc stb. tapasztalataihoz. Így a Szent Szellem megtisztíthatja és meggyógyíthatja azo­kat. A remény várakozó, bizakodó nyitottsága engedi be a Szent Szellemet az ér­zel­mekbe, hogy Ő foglalkozhasson az eltemetett szükségekkel. Amikor ezt meg­en­ged­jük Neki, elámulunk azon, milyen végtelenül ügyesen és gyengéd irgalmassággal dolgozik Ő.

            

Másodszor, a remény képessé teszi a Szent Szellemet arra, hogy eltávolítsa az ér­zelmi gátlásokat, amelyek talán a növekedést akadályozzák  személyiségünk  egy  adott területén.  Pál  azt mondja az Efézus 4:15-ben, hogy "mindenestől fogva ne­ve­ked­jünk abban, aki a fej, a Krisztusban". Sok keresztény szellemileg és értelmileg  érett, érzelmileg azonban éretlen.

Mi a válasz? Nem kaphatunk bocsánatot az éretlenségre, még csak meg sem gyógyulhatunk belőle. Azt csak kinőhetjük. A Szent Szellem az örökbefogadás Szelleme (Róma 8:15.), az a Szellem, Aki minket, fiakat érettségre juttat. Ő el tudja távolítani a gátat, bárhol is legyen az: a kudarctól való félelmet, a kisebbségi érzést, a negatív én-képet vagy a méltatlanság belénk épített érzését. Láttam már, hogy a Szent Szellem ezeket és még sokkal többeket is mind eltávolította - és az emberek felszabadultak arra, hogy gyönyörű érzelmi érettségre nőjenek fel.

Harmadszor – és ez nagyon izgalmas –, a várakozó örömnek a reményt jellemző ma­gatartása engedi, hogy a Szent Szellem kifejezze természetét bennünk. Így ol­tód­nak be a Szent Szellem gyümölcsei természetünkbe. Sokszor tűnődtem azon, ho­gyan kell ennek történnie. A prédikációk, amiket hallottam, azt sugallták, hogy va­la­ho­gyan a Szent Szellemet kell másolnunk vagy utánoznunk. Hogyan játszhatnál meg ér­zéseket anélkül, hogy csaló ne lennél? Az engedelmesség hozza létre az érzéseket? Vagy a hit? Valójában egyik sem. A remény. A nyíltság a kulcs. A Szent Szellem gyü­möl­cseit először is érzéseinkben kell megtapasztalnunk, mert maguk is érzések, má­sod­szor pedig mert az érzések a viselkedés legerősebb mozgatórúgói. Valóban cso­dá­la­tos egyensúly van mindebben

· Isten megosztja velünk Igazságát. Ezt szellemi beleérzéssel nyerjük el és ez megvilágosítja az elmét.

· Isten megosztja velünk Bölcsességét. Ezt lelkiismeretünk ismeri fel és az akarat felel rá.

· Isten megosztja velünk Szeretetét. Ezt Isten imádásában tapasztaljuk meg és érzelmeinkben érezzük.

            

Abból, hogy Isten így feltárja Magát nekünk, nem csak azt kell megtudnunk, hogy mit jelent Krisztus értelme bennünk (1Korintus 2:16.) és nem csak azt kell meg­ta­pasz­talnunk, hogy Isten munkálja bennünk az akarást és a cselekvést (Filippi 2:13.), ha­nem Krisztus indulatait kell éreznünk. "Mert bizonyságom az Isten, mely igen vá­gya­kozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében"  (Filippi 1:8.).

            

Éreznünk kell szívünkben Krisztus mások iránti változatlan, feltétlen sze­re­te­té­nek áradását. Van, amikor érzem ezt, de akár érzem, akár nem, mindig kapom; tehát azt nem tudjuk magunkból kitermelni, vagy magunkban felgerjeszteni. Mielőtt meg­tör­ténne, még csak el sem tudjuk képzelni, hogy ez milyen, mert Isten szeretete mi­nő­sé­gileg különbözik az emberi szeretettől. Istennek azonban annyi van belőle, hogy az Ő teljességéből ki akarja árasztani szeretetét szívünkbe a Szent Szellem által. Nekünk csak nyitottságunkat és várakozásunkat kell ehhez hozzátennünk, ami minket annak el­vételére képesít, amit kapunk.