Tom Marshall - A lelkiismeret és az akarat 1.

Új felismerés lehet, hogy a hit köti össze az elmét a szellemmel, de azt va­la­mennyien jól tudjuk, hogy kapcsolat van a lelkiismeret és az akarat között. Ez az en­ge­delmesség természetesen. Amikor a lelkiismeret azt mondja: "nem kellene", az aka­ratomnak azt kell felelnie: "nem fogom..." Amikor a lelkiismeret azt mondja: "ezt kel­lene", az akaratomnak azt kell mondania: "akarom".

            

A szellemből való éléskor az emberi szellem legfontosabb működése a lel­ki­is­me­ret, de az engedelmességnek is van néhány szempontja, amit meg kell beszélnünk, mert még érett keresztények és sok prédikátor is végzetesen félreérti őket. Például néha azt a benyomást keltjük, hogy az engedelmesség egyfajta erkölcsi gyógyszer. Kel­lemetlen, tehát biztosan használ! Máskor összekeverjük az engedelmességet az al­kalmazkodással. Az alkalmazkodás a mai társadalom egyik legveszélyesebb vonása, mert ez az egyik módja a személyes erkölcsi felelősség elkerülésének. Az erkölcsi döntések felelősségét átadjuk vezetőknek, feljebbvalóknak, politikusoknak, vagy a párt gépezetének. Az egyénnek csak engedelmeskednie kell az utasításoknak, azt kell tennie, amit mondanak. Aztán hogy milyenek ezek a rendelkezések és mik a következményeik, az már nem az ő dolga. Ez elvezet a mai helyzethez: kifejezett gonoszságok történnek, amelyekért senki sem felelős. Nem felelős az, aki meghúzza a ravaszt vagy ledobja a bombát: csak parancsoknak engedelmeskedik mint jó katona, vagy hű beosztott. Aki kiadja a parancsot, az maga senkit nem öl meg, egy csepp ártatlan vért sem ontott; nem érzi bűnösnek magát. Ő egyszerűen maga is parancsot teljesített, egy még feljebb, még vértelenebbül hozott politikai döntést valósított meg.

A Biblia egészen világossá teszi, hogy az engedelmesség csak önmagában, nem szükségszerűen jó.

"Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákúl az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?" (Róma 6:16.)

SZERETET ÉS SZABADSÁG

            Istent Saját természete és az emberrel kapcsolatos terve arra késztette, hogy jelentős módon elkötelezze Magát az ember erkölcsi szabadságának fenntartására. Isten az embertől szeretetet vár és amint máshol már elmondtuk, a szeretet szabad erkölcsi döntés, vagy semmi. Aki szeret, annak mindig vállalnia kell a kockázatot, hogy akit szeret, az nemet mond. Isten vállalta a kockázatot, hogy az ember nemet mond az Ő szeretetére és Isten végül a Golgotával fizetett ezért a kockázatért.

Mivel Isten eltökélte, hogy nem avatkozik be az ember személyiségébe, korlátozta Magát, hogy az ember életébe csak az ember beleegyező akaratának mértékében avatkozik be. Még ahhoz is egy beleegyező emberi akarat kellett, hogy az Atya elküldje Fiát e világra. Amikor Gábriel eljött Máriához a bejelentéssel, semmi nem történt, amíg Mária ki nem mondta a behódolás csodálatos szavait:

"Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint."

 (Lukács 1:38.)

Ugyanúgy Krisztus, a mi Megváltónk sem lép be a szívbe, amíg az akarat ajtót nem nyit Neki. Ha már a szívben van, továbbra is tiszteli az emberi akaratot. A Szent Szellem, aki az ember újjáteremtett szellemében lakik, nem lép be a lélek életébe akaratunk szabad választása nélkül. A mindenhatóság még az olyan törékeny, gyarló emberi akaratot sem zúzza szét, annyira elkötelezte Magát Isten az ember erkölcsisége mellett.