Most
kezdjük felismerni a különbséget a szellem és a lélek természete és működése
között, nemcsak teológiailag, hanem a tapasztalatban is. A Zsidó levél egyik
kulcsverse segít ebben.
"Mert
az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat
a léleknek és szellemnek megoszlásáig..." (Zsidók 4:12.)
Más szóval, Isten élő Igéje a
szellemünkhöz szól vagy úgy, hogy közvetlen beleérző ismeretet ad, vagy
lelkiismeretünkkel tesz bizonyságot, vagy visszajelzésként imádást vált ki
belőlünk.
Most egy létfontosságú, de szinte
teljesen felderítetlen területhez érünk: az ember szelleme és lelke közötti
kapcsolathoz.
Világos, hogy ha az emberi
szellemnek kell a személyiség vezető és irányító központjának lenni, akkor
rendkívüli kapcsolatban kell lennie a lélekkel és a testtel. Továbbá, ha
szellemünk a Szent Szellem lakhelye, fontos tudnunk, hogyan nyithatunk
csatornákat, amelyeken át a Szent Szellem kegyelme és ereje kiáradhat
szellemünkből a lélek és test szükséget látó területeire.
Először is, az emberi szellem minden
működésének sajátosan kell kapcsolódnia a lélek egyik működéséhez. Így:
· A szellemben kapott tudásnak kell
irányítania az elme okfejtéseit.
· A lelkiismeretnek kell irányítania és
felügyelnie az akarat döntéseit; és,
· A közösség működésének kell uralnia az
érzelmeket.
Másodszor, noha a Szent Szellem az
emberi szellemben lakik, nem megy onnan tovább az emberi akarat kívánsága és
hozzájárulása nélkül. Ezért lehetséges megoltani a Szellemet. Mondhatunk
nemet Isten Szellemének és akkor bármilyen mindenható is Ő, éppúgy nem
tolakszik be életünk zárt területeire, mint ahogy nem tör be a hitetlenek
szívébe sem. Szellemünkben a Szent Szellem a Saját törvénye, a sebezhető Szeretet törvénye szerint él. Őt meg
lehet haragítani, szomorítani, vagy örvendeztetni; cselekedeteit
akadályozhatjuk vagy felszabadíthatjuk viselkedésünkkel és Hozzá való
viszonyulásunkkal.
Most vizsgáljuk meg azokat az
alapelveket, amelyek szerint a szellem és lélek kapcsolódik egymáshoz! Így
megérthetjük, mit jelent szellemből élni –
és ezáltal a Szent Szellem erejéből élni.
SZELLEM, ELME ÉS HIT
Már láttuk, hogy amikor Isten szól
hozzánk, közvetlenül, vagy Igéje által, ismeret éri el szellemünket. Ezt
kinyilatkoztatott ismeretnek hívjuk.
"...A
miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket
Isten készített az Őt szeretőknek. Nékünk azonban az Isten kijelentette az Ő
Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit
is." (1Korintus 2:9-10.)
Amikor ezt az ismeretet
szellemünkben beleérző módon megkapjuk, létrejön a hit lehetősége. Az elmét
a szellemmel a hit köti össze. Ezt mutatja alább a 20. ábra. Meg kell értenünk,
mi a hit. Néha úgy képzeljük, mint Alice Csodaországban, hogy a hit az, amikor
"három lehetetlen dolgot hiszünk reggeli előtt". A hit nem ugrás a
sötétbe, nem is hit valamiben, amire nincs bizonyíték. A hit mindig eredményes,
mert ismereten alapszik.
Mielőtt kereszténnyé lettem, gyakran
azt gondoltam: "Hacsak ismerném, akkor tudnék hinni!" Miután
keresztény lettem, azt gondoltam: "Tévedtem. Először hinni kell, aztán
tudni." Ma már tudom, hogy valójában először volt igazam: először ismersz,
aztán hiszel.
Azt azonban meg kell értenünk, hogy
az az ismeret, melyen a hit nyugszik, a tudás egy különleges fajtája. Az a
közvetlen, beleérző tudás, ismeret, ami Istentől jön a szellemünkbe. Okoskodó
elménk bajban van az effajta ismerettel.
"Érzéki
ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait; mert bolondságok
néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg." (1Korintus 2:14.)
Ezért, amikor isteni ismeret jön
szellemünkbe, döntenünk kell, hogy bízunk-e ebben az ismeretben – ami a hit gyakorlása – vagy nem – ami a hitetlenség.
Amikor hit a válaszunk, a Szent
Szellem ereje beszabadul szellemünkből elménkbe és azon túl is. Bizonyos
értelemben nem a hit mennyisége az alapvető tényező. A hit lehet nagyon kicsi.
Végül is, egy biztosíték vagy egy kapcsoló is nagyon kicsi, mégis nagyon fontos
a kapcsolódásban betöltött feladata. Ezért mondja Jézus, hogy ha akkora hitünk
van, "mint a mustármag", drámai eredményeket láthatunk.
Másrészt, látjuk, milyen súlyos
dolog a hitetlenség. Nem csak egy elnézhető, minden keresztényt sújtó
gyengeség, hanem a kinyilatkoztatási ismeret elutasítása, a Szent Szellem
áramlásának áthatolhatatlan gátja életünkben. A Zsidó levél írója felhívja
figyelmünket Izraelnek arra a nemzedékére, amely ígéretet kapott a Kánaán
földjére való bemenetelre, mégis meghalt a pusztában. Az író figyelmeztet, hogy
önmagában nem elég egy ígéretet megkapni.
"Mert
nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak; de nem használt nékik a
hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották." (Zsidók 4:2.)
Ha hitetlenséggel elutasítjuk Isten
Igéjét, noha az igaz, az sosem fog gyümölcsözni életünkben.