2013. február 10., vasárnap

Tom Marshall - A lelkiismeret és az akarat 2.


SZERETET ÉS ENGEDELMESSÉG

A szeretet különböző kapcsolatokban különbözőképpen fejeződik ki. Az em­ber­nek Istenhez, a teremtménynek a Teremtőhöz, vagy a fiúnak apjához való kap­cso­la­tában a szeretet elsősorban engedelmességben ölt testet. Még emberi szinten is, a gyermeket szüleihez kötő szeretetkapcsolat a "Gyermekek, engedelmeskedjetek szü­leiteknek" formában fejeződik ki. (Figyeld meg, hogy a szülők gyermekeik iránti sze­retetét nem fejezzük így ki: "Szülők, engedelmeskedjetek gyermekeiteknek"). Az em­bernek Isten felé a szív szabad engedelmességével kell fordulnia, mert ez sze­re­te­tet fejez ki. Ennek többnek kell lennie, mint egy felsőbb erő előtti meghajlásnak, vagy a félelem és kényszer miatti alkalmazkodásnak. Ezért Isten parancsai a lel­ki­is­me­ret­hez szólnak és az ember mindig szabadon dönthet, hogy engedelmeskedik-e, vagy nem.

"De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok."
 (Róma 6:17.)

Mivel az ember szabadon dönthet, hogy engedelmeskedik-e vagy sem, kiderül az engedetlenség valódi természete is. Nem gyengeség, vagy szerencsétlenség, hanem lázadás, a szeretet visszautasítása, annak az elvetése, aki Szeret.

"Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!"  (Jeremiás 6:16.)

ENGEDELMESSÉG ÉS  SZABADSÁG

A keresztény élet egyik látszólagos ellentmondása az, hogy az engedelmesség szabaddá tesz minket. "Az akaratom nem az enyém" - mondja az énekíró - "amíg Neked nem adom". Az írónak igaza van, és minden szentnek és misztikusnak is. Az engedelmesség és behódolás meglepő módon szabadságot és egyéni életet jelent. Talán a 21. ábra rajza segít megértenünk, hogyan történik ez.
            
Noha Istent nagyon érdekli az ember szabadságának fenntartása, a Sátánnak nincsenek ilyen aggályai. Az ember hamar rájött, hogy az Isten iránti engedelmes szeretet elleni lázadás nem biztosít szabadságot, hanem elveszi azt. A lázadásból született tekintélynélküliségbe bejött a Sátán és az ember hamarosan a bűn kötelékében, a sötétség zsarnokságának csapdájában találta magát. Sátán még akkor is megpróbálja tőrbe csalni akaratunkat, amikor már keresztények vagyunk és megmenekültünk az ellenség hatalmából. Az ördög felhasználja a szokás hatalmát, félelmekkel és vágyakkal játszik, s mindezt azért, hogy irányítson és befolyásoljon minket. Akkor hogyan szabadulhatunk meg? Erre csak egy mód van: ha teljesen engedelmeskedünk Jézus uralmának.
            
Az uralomnak ezt a szempontját nem szoktuk figyelembe venni. A kapcsolatban csak a magunk oldalát nézzük - az engedelmességet, az elkötelezettséget, az odaszánást és tanítványságot. De miért akar Jézus Úr lenni? Nem azért, hogy "leuralhasson" minket. Egyáltalán nem ezért.
"Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait."  (János 13:13.)

Jézus azért akar Úr lenni, hogy elvégezhesse az Úr kötelességeit a javunkra. Azért akar Úr lenni, mert egyedül Ő elég bölcs ahhoz, hogy megfelelően vezesse életünket és csak Ő elég erős ahhoz, hogy Sátántól szabadon tartson minket. Az Ő uralma alatt ismerjük meg a tökéletes szabadságot. Ha kibújunk az Ő védelme alól, szabadságunk öt percig sem tart: erről az ördög gondoskodik.
    
Hogyan szabadít meg minket Jézus ma? Ugyanúgy, mint földi tartózkodása idején - a Szent Szellem ereje által.
"Az Úrnak Szelleme van én rajtam,
mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem,
elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok       szemeinek megnyílását,
hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat."  (Lukács 4:18.)

Amikor Jézus megszabadította az embereket a betegségtől, ezt a Szent Szellem ke­netével tette (Ap. Csel. 10:38.); amikor démonoktól szabadította meg az em­be­re­ket, ezt is Isten Szelleme által tette (Máté 12:28.). Minket ugyanez a Szellem sza­ba­dít meg. Amikor engedelmességben reagálunk, a Szent Szellem ereje beszabadul az em­beri akarat területére.

"Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság."
 (2Korintus 3:17.)

Mivel Ő a szabadság Szelleme, minden szabaddá lesz, amit érint. Ő nem tud együtt élni szokásokkal, kényszerekkel, kábítószeres függéssel, alkoholizmussal és belső kötelékekkel; ezért megtöri az igát és szabaddá tesz minket. Ezen a földön semmi sem hasonlítható ahhoz a szabadsághoz, amikor gyönyörűségünk van az Isten akaratának megcselekvésében. "Krisztus szabadságra szabadított meg minket". (Galata 5:1.)