SZERETET ÉS ENGEDELMESSÉG
A szeretet különböző
kapcsolatokban különbözőképpen fejeződik ki. Az embernek Istenhez, a teremtménynek
a Teremtőhöz, vagy a fiúnak apjához való kapcsolatában a szeretet
elsősorban engedelmességben ölt testet. Még emberi szinten is, a gyermeket
szüleihez kötő szeretetkapcsolat a "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek"
formában fejeződik ki. (Figyeld meg, hogy a szülők gyermekeik iránti szeretetét
nem fejezzük így ki: "Szülők, engedelmeskedjetek gyermekeiteknek").
Az embernek Isten felé a szív szabad engedelmességével kell fordulnia, mert ez
szeretetet fejez ki. Ennek többnek kell lennie, mint egy felsőbb erő előtti
meghajlásnak, vagy a félelem és kényszer miatti alkalmazkodásnak. Ezért Isten
parancsai a lelkiismerethez szólnak és az ember mindig szabadon dönthet,
hogy engedelmeskedik-e, vagy nem.
"De
hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint
engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok."
(Róma 6:17.)
Mivel az ember szabadon dönthet,
hogy engedelmeskedik-e vagy sem, kiderül az engedetlenség valódi természete is.
Nem gyengeség, vagy szerencsétlenség, hanem lázadás, a szeretet
visszautasítása, annak az elvetése, aki Szeret.
"Így
szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi
ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a
ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!" (Jeremiás 6:16.)
ENGEDELMESSÉG ÉS SZABADSÁG
A keresztény élet egyik látszólagos
ellentmondása az, hogy az engedelmesség szabaddá tesz minket. "Az akaratom
nem az enyém" - mondja az énekíró - "amíg Neked nem adom". Az
írónak igaza van, és minden szentnek és misztikusnak is. Az engedelmesség és
behódolás meglepő módon szabadságot és egyéni életet jelent. Talán a 21. ábra
rajza segít megértenünk, hogyan történik ez.
Noha Istent nagyon érdekli az ember
szabadságának fenntartása, a Sátánnak nincsenek ilyen aggályai. Az ember hamar
rájött, hogy az Isten iránti engedelmes szeretet elleni lázadás nem biztosít
szabadságot, hanem elveszi azt. A lázadásból született tekintélynélküliségbe
bejött a Sátán és az ember hamarosan a bűn kötelékében, a sötétség
zsarnokságának csapdájában találta magát. Sátán még akkor is megpróbálja tőrbe
csalni akaratunkat, amikor már keresztények vagyunk és megmenekültünk az
ellenség hatalmából. Az ördög felhasználja a szokás hatalmát, félelmekkel és
vágyakkal játszik, s mindezt azért, hogy irányítson és befolyásoljon minket.
Akkor hogyan szabadulhatunk meg? Erre csak egy mód van: ha teljesen
engedelmeskedünk Jézus uralmának.
Az uralomnak ezt a szempontját nem
szoktuk figyelembe venni. A kapcsolatban csak a magunk oldalát nézzük - az
engedelmességet, az elkötelezettséget, az odaszánást és tanítványságot. De
miért akar Jézus Úr lenni? Nem azért, hogy "leuralhasson" minket.
Egyáltalán nem ezért.
"Ti
engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha
én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok
egymás lábait." (János
13:13.)
Jézus azért akar Úr lenni, hogy
elvégezhesse az Úr kötelességeit a javunkra. Azért akar Úr lenni, mert egyedül
Ő elég bölcs ahhoz, hogy megfelelően vezesse életünket és csak Ő elég erős
ahhoz, hogy Sátántól szabadon tartson minket. Az Ő uralma alatt ismerjük meg a
tökéletes szabadságot. Ha kibújunk az Ő védelme alól, szabadságunk öt percig
sem tart: erről az ördög gondoskodik.
Hogyan szabadít meg minket Jézus ma?
Ugyanúgy, mint földi tartózkodása idején - a Szent Szellem ereje által.
"Az Úrnak Szelleme van én
rajtam,
mivelhogy felkent engem, hogy a
szegényeknek az evangyéliomot hirdessem,
elküldött, hogy a foglyoknak
szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek
megnyílását,
hogy szabadon bocsássam a
lesújtottakat." (Lukács 4:18.)
Amikor Jézus megszabadította az
embereket a betegségtől, ezt a Szent Szellem kenetével tette (Ap. Csel.
10:38.); amikor démonoktól szabadította meg az embereket, ezt is Isten
Szelleme által tette (Máté 12:28.). Minket ugyanez a Szellem szabadít meg.
Amikor engedelmességben reagálunk, a Szent Szellem ereje beszabadul az emberi
akarat területére.
"Az Úr pedig a Szellem; és
ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság."
(2Korintus 3:17.)
Mivel Ő a szabadság Szelleme, minden
szabaddá lesz, amit érint. Ő nem tud együtt élni szokásokkal, kényszerekkel,
kábítószeres függéssel, alkoholizmussal és belső kötelékekkel; ezért megtöri az
igát és szabaddá tesz minket. Ezen a földön semmi sem hasonlítható ahhoz a
szabadsághoz, amikor gyönyörűségünk van az Isten akaratának megcselekvésében. "Krisztus
szabadságra szabadított meg minket". (Galata 5:1.)
