KOMMUNIKÁCIÓ
Az emberi szellem harmadik működése
az imádás, avagy a közösség –
vagyis egyszerűen a kommunikáció. Jézus azt mondta a samáriai asszonynak: "Az
Isten Szellem: és akik Őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban
imádják" (János 4:24.).
Nem csak Istennel érintkezünk
a szellemünk révén, hanem egymással is. Ha szellememből nem nyúlok ki,
hogy megérintsem a másik ember szellemét, akkor nem történik valódi
kommunikáció. Átadhatok adatokat vagy információkat, amelyek érthetőek, de
személyeink között nincs érintkezés.
Erre akkor jöttem rá először, amikor
egy ifjúsági kávéház üzemeltetésében segítettem Wellingtonban. Oda elég
rendszeresen járt egy fickó, akit "Koszfészeknek" becéztek. Ez a név
igen találó volt. A srác szokása szerint, amikor unatkozott – és ez gyakran előfordult –, mindenkit bosszantani és
zaklatni kezdett, akit látott –
engem is. Találékonysága szinte kimeríthetetlen volt és tekintélyes sikereket
aratott. Egy bizonyos péntek estén Koszfészek szinte túlfeszítette a húrt.
Egyedül ültem egy csésze kávé mellett, igyekeztem megőrizni szellemi
viselkedésemet, amikor ő odajött arcán a győztes szemtelenség fuvallatával, és
lehuppant velem szemben. A Szent Szellem bennem hirtelen a fiú felé fordult. Tudom,
hogy a Szent Szellem volt az, mert magamban és csak bosszúságot és durcás
sértődöttséget éreztem. Ezen felül, akkor még nem tudtam, hogyan kell embereket
elérni. Hallottam saját szavaimat: "Graham, mondd, miért viselkedsz így!
Szerintem valójában egyáltalán nem vagy ilyen." Hirtelen rájöttem, hogy
megérintettem a szellemét. A következő egy órában ott ült Graham és kitálalta
minden csalódottságát, szörnyű családi életüket, magányát és kudarcait. Azután
pedig soha, egy percig sem okozott nekem gondot. Akkor tanultam meg, hogy csak
úgy segíthetünk igazán az embereknek, ha szellemünkkel megérintjük a másik
ember szellemét.
Nagyon sok ember nem tud
kommunikálni. Férjek és feleségek évek óta élnek együtt, de nem tudnak
beszélgetni. Ez nem azt jelenti, hogy nem szólnak egymáshoz. Talán több millió
szót elmondtak már –
sokat talán jobb lett volna elhallgatni –,
de nem kommunikáltak. Emlékszem egy asszonyra, aki 25 éve volt férjnél. Férje
egyik este hazajött a munkából és így szólt: "Vége – ha egyáltalán volt valaha
valami. Elmegyek." Felesége elmondta nekem: "Sosem veszekedtünk, nem
dühödtünk be egymásra. Csak magunkba zárkózva éltünk és végül már semmi nem
volt köztünk." Gyermekektől hallom: "Nem tudok kommunikálni
szüleimmel." Hogy értik ezt?" Nem úgy, hogy más nyelven beszélnek,
hanem úgy, hogy nem nyúl feléjük szeretettel szüleik szelleme; vagy ha ők
közelednek szüleikhez, nem kapnak választ.
Istenben az a csodálatos, hogy
amikor szellemünk Felé nyúl, mindig történik érintkezés, mert Ő mindig
közeledik hozzánk Szellemével. A Szent Szellemben Isten nyúl felénk
Szellemével. A Szent Szellem "az Atyától származik" (János
15:26.). Ha imával nem nyúl ki szellemünk Őfelé, nincs kommunikáció, akkor csak
"elmondjuk imáinkat". De ha szellemünk Isten felé nyúl, valódi
érintkezés jöhet létre, még szavak nélkül is.
"Hasonlatosképen
pedig a Szellem is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk
kell, amint kellene, nem tudjuk, de Maga a Szellem esedezik miérettünk
kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Róma 8:26.)
Azonban nem oszthatjuk meg Krisztus
életét, vagy Róla való ismeretünket másokkal anélkül, hogy szellemünket is meg
ne osztanánk velük. A személyes evangélizációban vagy a keresztény
lelkigondozásban a legtöbb kudarcunk oka ez. Ha a Szent Szellem csatornái
vagyunk, ez azt jelenti, hogy az én emberi szellememnek "hordozó
hullám"-má kell válnia, amin a Szent Szellem ereje és kegyelme kiáradhat.
Ha nem vagyok hajlandó odaadni magamat a másik embernek, akkor Krisztust sem
tudom átadni neki.
