8. Érzelmi zavarok
Valamennyiünknek vannak érzelmei.
Isten adta nekünk az érzelmeinket, hogy ki tudjuk fejezni azokat és hogy
élvezni tudjuk az emberi élet minden területét. Az érzelmek kibillenhetnek az
egyensúlyból és megsérülhetnek kapcsolatokon és az életkörülményeken keresztül.
Vannak emberek, akiknek az érzelmi reagálása soha nem tűnik helyénvalónak. Vagy
túlzottan kifejezik az érzelmeiket, ami nem felel meg a helyzetnek, vagy úgy
viselkednek, mint akiknek nincsenek is érzelmeik.
Például van olyan ember, aki a
szívét is kisírja olyan dolgok miatt, amelyeket mások teljesen érdektelennek
tartanak, vagy pont ellenkezőleg: semmiféle trauma nem tudja őket megrázni.
Jóllehet az ilyen érzelmi állapotnak elsősorban nem démoni tevékenység az oka,
egyáltalán nem szokatlan, ha ilyenkor az ember érzelmeit démonok tartják
kötelékeikben, amelyek a helyzetet kiváltó gyötrelem során léptek be az
életébe.
9. Menekülési hajlam
Amikor valaki elmenekül valami
elől, nem mindig ő maga az, aki menekül! Az összejöveteleink során, amikor
jelen van a Szent Szellem erőteljes kenete, gyakran megtörténik, hogy néhány
ember nem képes bent maradni. Ameddig csak bírják, ott maradnak a helyükön, de
egyszer csak úgy érzik, hogy ami ott van, az túl sok nekik, és valami elpattan
bennünk. Felugranak és kirohannak. Ilyenkor általában nem az ember, hanem a
benne lakó démonok akarnak elmenekülni, akik mindenáron a kezükben akarják
tartani az irányítást, amikor az ember Isten erős kenete alá kerül.
Az érintett személy általában
nincs tisztában azzal, hogy ilyenkor mi történik, és hatalmas megkönnyebbülést
jelent a számára, amikor megtudja: lehetséges, hogy egy démoni erőktől származó
idegen akarat miatt képtelen ott maradni az istentiszteleten. Voltak emberek,
akik beszámoltak arról, hogy éveken keresztül küszködtek ezzel a jelenséggel,
és fogalmuk sem volt, mi lehet ennek az oka. Másoknak az úrvacsorai szolgálat
alatt vannak hasonló tapasztalataik. Azt érzik, hogy fizikailag képtelenek
előremenni, hogy úrvacsorában részesüljenek, vagy a helyükön maradni, ha az
adott gyülekezetben az a szokás, hogy mindenkihez odaviszik a kenyeret és a
bort. Az úrvacsorával szemben tanúsított ilyen erős reakciók általában azt
jelzik, hogy vagy az érintett személy, vagy az ősei közül valaki belekeveredett
a varázslásba vagy a sátánizmusba.
Miközben a keresztény
összejövetelekről való tényleges elmenekülés nagyon is megfogható, vannak a
menekülésnek más formái is, amelyek mögött szintén nagyon erős démoni
tevékenység húzódhat meg. Az ember elmenekülhet „önmagába”,
vagy egy hobbiba, televíziónézésbe, szappanoperákba, könyvek olvasásába, csak hogy
néhányat megnevezzünk. Ha egyszer belemerülnek választott menekülési
formájukba, szinte immunissá válnak más emberek jelenlétére.
Az ilyen jellegű viselkedés
nagyon gyakran egy súlyos kapcsolati válság bizonyítéka, amelyet még nem
ismertek fel. Az érintett felek annyira lekötik magukat menekülésként
választott tevékenységükkel, hogy ezzel sikerül mélyen eltemetniük a
kapcsolatukban fellépett fájdalommal való szembenézés szükségességét. Ez a
házassági problémák előli kitérés egyik klasszikus módja.
Ha felszínesen nézzük a kérdést,
akkor még azt is mondhatjuk, hogy ez egyszerűen a kapcsolati problémák
megoldásának kérdése. De ha egy házaspár úgy dönt, hogy csak egymás mellett
élnek ahelyett, hogy Isten szerint való házastársi kapcsolatban élnének, akkor
már eltávolodtak Isten tökéletes akaratától. A Sátán nagyon örül, ha azt látja,
hogy a házassági kapcsolatokban nem valósul meg Isten akarata, vagy ha végül
szét is esnek.
Ha a házastársak végül a
szétválás mellett döntenek, akkor ezzel jogokat adnak a Sátánnak, és a démoni
erők megerősítik a szétválást azáltal, hogy az egyik vagy mindkét partnert
belehajszolják a saját menekülési tevékenységébe. Ha valamelyik fél megpróbálja
rendezni a helyzetet, akkor nemcsak a saját és partnere fájdalmával áll
szemben, hanem azokkal a démonokkal is szembekerül, amelyeknek az az érdekük,
hogy a házaspárt véglegesen elválasszák egymástól.
Nagyon érdekes időről időre
megfigyelni azt, hogy olyan emberek, akik a házassági kapcsolat szűk korlátai
között így viselkednek, mennyire más emberré válnak más környezetben és más
emberek társaságában. A jelek szerint a menekülési viselkedést rövid időre egy
pillanat alatt elfújja a szél, ha lehetőség nyílik fájdalom nélküli
kapcsolatokra. A Sátánnak nem áll érdekében, hogy az emberek átküzdjék magukat
a nehézségeiken és gyógyulásban részesüljenek, ezért gondoskodik arról, hogy
ezek az emberek jól érezzék magukat mások társaságában, amikor távol vannak a
társuktól, majd amikor újból együtt vannak, akkor megint visszahúzódnak a saját
csigaházukba.